1.

Elnevezés: Pécsváradi bencés kolostor

Származási hely: Pécsvárad

A dokumentum dátuma (-tól): 1015-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1015-12-31

Forrástípus: I.1. Katalógusszerű összeírások

Intézményi/magán: intézményi

Tulajdonos neve: pécsváradi bencés kolostor

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: n. a.

Tulajdonoshoz köthető hely: Pécsvárad

Tulajdonos foglalkozása: egyházi

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: n. a.

Jegyzék egykori lelőhelye(i): n. a.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Esztergomi káptalani hiteleshelyi levéltár, Capsa 70, f. 5. no. 7. (az esztergomi káptalan 1657. évi átirata); Vatikán, Dat. Apost. Re. Bull. Bonifacii IX. a. XIV. De regul. 94. (IX. Bonifác által 1403-ban kiállított átirat); Esztergomi érsekség régi egyházi levéltár, no. 35. (I. Károly király 1329. évi és Zsigmond király 1399. évi átirata).

Jegyzék régebbi jelzete: n. a.

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Szentpétery Imre, Szent István király oklevelei = Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján, szerk. Serédi Jusztinián, Budapest, 1938, I, 325–394, II, 133–202.

Diplomata Hungariae antiquissima, szerk. Györffy György, Budapest, MTA, 1992. 77. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 36

A könyvek száma (-ig): 36

A szövegegységek száma (-tól): 11

A szövegegységek száma (-ig): 11

Számozása a BH-ban: BHE 60–70

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.         

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Szentpétery Imre, Szent István király pécsváradi és pécsi alapítólevele, Értekezések a történelmi tudományok köréből 24 (1918) 581–640.

Szentpétery Imre, Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke, 1. kötet: 1001–1270, Budapest, MTA, 1923. 3–4. (nr. 6.)

Szentpétery Imre, Szent István király oklevelei = Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján, szerk. Serédi Jusztinián, Budapest, 1938, I, 325–394, II, 133–202.

A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében az államalapítástól 1849-ig, összeáll. Kovács Máté, Budapest, Gondolat, 1963. 68–70.

Diplomata Hungariae antiquissima, szerk. Györffy György, Budapest, MTA, 1992. 63–80.

 

Megjegyzés:

Szent István király pannonhalmi és pécsi alapítólevelének felhasználásával készült hamisítvány. A birtokleírás részeként szereplő könyvjegyzék azonban származhat hiteles forrásból, legalábbis jól körülírja egy kora Árpád-kori bencés kolostor tipikus könyvállományát.

 

A könyvjegyzék szövege:

In nomine Domini Dei summi Stephanus superna favente clementia Hungarorum rex. –Credimus et vere scimus, si locis divino cultui mancipatis potestates atque honores adaugmentaverimus. Id non solum laude humana predicandum, verum eciam divina mercede remunerandum. –  Quocirca omnium sancte Dei subsidium ad anime nostre remedium et pro stabilitate regni nostri monasterium sancte Dei Genitricis Marie et sancti Benedicti ad radicem Montisferrei diligenter construximus, omni autem cura adhibita, ne monastice religionis contemplatio aliqua temporalium necessitate compressa nutaret ad levam, idem monasterium ex donativis nostris consensu et confirmatione Auctoritatis Apostolice doctavimus terris, silvis, pscinis, vineis, villis, populis, tam liberis, quam servis, - Liberis scilicet ducentis militibus, quos sub talem redegimus militiam, ut, si forte aliqua in regione suboriatur seditio, ad monasterii armata manu concurrant custodian, et Abbati, regalem visitandi [sic] presentiam, duodecim equites servitium studeant exhibere. – Misistris quoque, qui serviunt cum equis, CLVI; item minstris, qui serviunt cum equis et curribus CCCCVIIII: vinitoribus CX; aratoribus XXXVI; apiaris XII; tributariis ferri XX; piscatoribus L; fabris X; preparatoribus vasorum ad cellarium VI; tornatoribus XII; pistoribus IX; cocis [sic] X; figulis III; corioniariis VI; pristaldis [sic] V; aurificibus V; carpentariis VIII; molendinariis III; opilionibus XIII; agazonibus III; subulcis III; ministris hospitum tribus; ministris infirmorum IIII; pulsatoribus quinque, balnearum [sic] servituti deputatis, quos a stuba, stubularios vocare possumus, VI.- Quorum omnium, militum videlicet, ministorum et ceterorum cujusque ordinis mancipiorum loca, locorum nomia et numerus in presenti privilegio continentur, mansiones MCXVI, (singillatim tantum: MCVII. numerantur) que simul adunate faciunt villas XLI. –

Prima Fonsol nominatur, que ab oriente terminatur Salsuh ab oriente [sic, rectius: austro] Aruc, ab occidente Chrumvrowozov, a septemtrione Ruzii. – Secunda Chomur nominatur, que ab oriente terminatur Balwanus, ab austro Arue owtu, ab occidente Noghutholmu, a septemtrione Mege. – Tertia Zumba nominatur, que ab oriente terminatur Nogaruc, ab austro Rowozluk, ab occidente Butanozowa, a septemtrione Nogwt. Quarta Zaczard nominatur, que sub Nogysegy sita est, et communem dimittimus cum meis successoribus, tam terris, quam siluis, vineis et pscinis, aurdinetis et fenis, excepto nemusculo quodam, quod contiguum est Curie Sancti Benedicti, quod sibi soli pertinet. – Quinta Ylsan nominatur, que ab orinte terminatur Kynesa, ab austro Sirmia, ab occidente Totis, a septemtrione Foznogis. – Sexta Batatue nominatur, que ab oriente terminatur Duna, ab austro Azaufey, ab occidente Wt, a saptemtrione Pyzis. – Septima Kulkedy, que ab oriente terminatur Clunauz, ab austro Scylfa, ab occidente Kuchinkerby, a septemtrione KKwbalvan. – Octava Daluch, et nona Chovas nominatur que ab oriente terminatur Duna, ab austro Aruk, ab occidente Scilfa, a septemtrione Aruk usque ad Dononyz. – Decima nominatur Velente, que ab oriente terminatur Aruk, ab austro Hamuholm, ab occidente Tulfa, a septemtrione Sedefey et Tulfa. – Undecima Zeyk.- Duodecima Zeru.-Tertia decima Boborc. – Quarta decima Nadayca, que ab oriente terminatur Sedy et Scilfa, a maridie Zurduk et Tulfa, ab occidente welg. – Quintadecima Gyos nominatur, que ab occidente, sed deletum est oriente terminatur Chorozt, ab austro Zilfa, ab occidente Gwggy, a septemtrione Sedy. – Sextadecima Nougrad nominatur, que ab oriente terminatur Sey et Dobrochachubananogut usque ad Mitar sede. – Septimadecima Gurumbona nominatur, que terminatur ab oriente in Hetys, Buketulfa, et a meridie Scilfa et Noguar, ab occidente Kurtuelfa Rowozluk. – Octavadecima Scedlue. –

Nana sic decima Nyvig. – Vicesima Zylag. – Vicesima prima Pol. – Vicesima secunda Sumlow, que ab oriente terminatur Harumkurtel, et Seyr et Harumtulfa et Novozluk sic. – Vicesmatertia Zamtow. – Vicesimaquarta Mykuse. – Vicesimaquinta Varast bucaozu sic Vicesima sexta Kulchoud. – Vicesima septima Heten. – Vicesima octava Varkun. – Vicesimanona Kuesty, que ab oriente terminatur scena Abbatis, a septemtrione Tow, ab oriente sic, recutis occidente Verum et Voduez, et Agifei, usque ad Nogut. – Tricesima Belyz sic que ab oriente terminatur in Dedteluke, Aruk et Owut, et Hasfa et Kurtuelfa, a meridie smiliter Aruk et Owut, ultra Keyris et Tulfa et Seyr et iterum Tulfa et Chedyagyfei Surctulfa et hec silva ad pasturam bestiarum. – Tricesimatertia Konas sede legi potest eciam: Kouassede nominatur, que ab occidente Appadykuta terminatur, a septentrione Medves et Chawa Achala et sic denum Kuasty. – Tricesima quarta Vrmandy. – Tricesmiaquinta, que erat Heten, excidit. – Tricesimasexta Mortun. – Tricesimaseptima Perecud. – Tricesimaoctava Berkust. – Tricesimanona Sholad. – Quadragesima Hagmasker, ab oriente terminatur Aruk et Vt ad partem Welpryt, a meridie Balwanus, et Burzuta et Aruk, ab occidente terminatur cum Almas per Aruk, a septentrione Kewrus ozov et Aruk et Guruta. – Quadragesimaprima est villa Neuyg sic iuxta Kana vel Kava dimidio miliario in montibus sita. –

Preterea ex consensu populi, verum eciam omnium intra terre ipsius monasterii circumscriptionem possessiones habentium decimationibus curavimus preditare. –

Eadem eciam auctoritate Apostolica mediante decrevimus, ut prefati cenobii Abbas generali tantum et solemni dumtaxat synodo Strigoniensis Archiepiscopi interesse tenatur; attamen seu a Metropolitano seu a qualibet alio Episcopo, omni contradictione cessante, confirmationem, consecrationem suscipiat et eius monachi ad ordines provehantur. –

More eciam episcoporum cum mitra, sandaliis et anulo sive in solemni curia sive Episcoporum conventu vel in loco quolibet religioso liberrime possit assistere et divina officia celebrare. –

Duas preterea capellas regias, capellam videlicet beati Petri, monasterio connexam, et alteram, que wlgo Alba Ecclesia vocatur, cum earum parochiis et omnibus pertienentiis contulimus prefato monasterio, in quibus sacerdotes, ab Abbate constituti, predicto populo divinum plenarie exhibeant servitium. –

Crisma vero et oleum infirmorum quilibet Arciepiscopus vel Episcopus dare teneatur. –

Prefati vero monasterii populum iam sepedictum de spiritualibus instruendum et iudicandum Strigoniensi Archiepiscopo et Abbati suo commisimus. –

In civili autem causa nulli liceat iudicare preter Abbatem, nisi forte pro qua sanguis effundi debeat. - Forum eciam bis in eddomeda sic stare concessimus duobusque in locis: unum superius iuxta Sanctum Petrum die dominico; in vico inferiori quarta feria aliud, omneque tributum ex eis proveniens usui iam dicti monasterii contulimus, nec non et salicidio ab omni inquietudine leberrimo, quod nec tributariorum cupiditas, nec possit potentum violentia perturbare sic. - Insuper et liberorum denariorum tertiam partem, qui ex advenis in terre acclesie habitantibus debentur, ad calcimenta fratrum concessimus, Silvarum quoque proventum ublique ecclesie pertinentium, ut in tributis porcorum seu arundientorum, nulli omnio liceat possidere, nisi Abbati. - In fontibus vero, infra terminos dicti monasterii existentibus, molendina sive piscinas absque Abbatis permissione nulli liceat facere. - Nobiles autem sive ignobiles, infra terre ipsius monasterii circumscriptionem possessiones habentes, si post temporum curicula ex donatione nostra obtinuisse dixerint, et contumelia affecti ecclesie contrarii vel eius populo extiterint, cum rebus mobilibus expellantur, quia quod Deo contulimus, idem offerre homini nequaquam debimus. - Quod si Abbatis imperio non recesserint, potestas regis, ablatis rebus omnibus, eos crudeliter expellat, ne palliata iniquitas in monasterii puluelt sic excidium. –

Aque eciam conductu, qui omnes fratrum officinas circuiret, idem decoravimus monasterium. - Altaria his decoravimus ornamentis videlicet: XXIX. casulis, dalmaticis XIIII, tunicis XVIII, cappis LX, palliis altarium XXVII, mantilibus XXIX, palliis ad cooperiendum sedilia IIII-or, albis L, camisiis XXII, corinis de pallio X, et aliis XV, tapetibus ante altaria X, crucibus IX, plenariis VII, altaribus ad viam V; turribulis IIII, candelabris VI, calcibus XI, baccilibus XII, urceis IIII-or, de argento scrineis sic III, stolis et manipulis XXX; -

Libris vero, quorum precipua auctoritas fulget in ecclesia Dei:

Biblioteca in duabus volumnibus,

Nocturnalibus IIII-or,

Antiphonariis V. –

Lectionariis II cum evangelio.-

Missalibus VI. –

Psalteriis IIII-or, -

Gradualibus V,

Regulis II,

Baptisteriis II,

Glossariis II,

quadraginta Omeliarum volumine uno. –

Equis CXX, vaccis LXXXIIII, ovibus MCCCCLXIIII, porcis CXXXVII, capris XCII. Et ut ipsum monasterium ab omni inquietudine sit semontum, precipimus, ut nullus Archiepiscopus, Episcopus, Dux, Marchio, Comes, seu aliqua persona nobilis vel ignobilis de iamfato monasterio aliquo modo se intromittere in mancipiis, terris, vineis, rippis, pratis, pascuis cultis et incultis, salicidiis, decimationibus et in omnibus hys, que in suprascriptis reperiuntur sine concessione Abbatis eiusdem monasterii audeat. - Quod si fecerit, componat centum libras auri optimi mediam camere regie, medietatem vero Abbati. - Et ut plus divine ire occursum paveat, sciat se a Patre et Filio et Spiritu Sancto et Genitrice Dei, sanctisque apostolis Petro et a sancto Benedicto, in cuius honore predictum situm est monasterium, perpetuo anathemante damnandum et ante tribunal Christi rationem redditurum. - Quod ut verius credatur, hane paginam manibus propriis roborantibus sic sigilli nostri munimine in ipso die consecrationis dicti monasterii per miisterium domini Astrici, Colocensis Archiepiscopi et primi Abbatis prescripti monasterii, nobiscum omnibus regni principibus ibi assistentibus, confirmavimus. –

Verumtamen circumscriptio nostre donationis ante nostram cocnationem fuit assignata ante annos XIIII, priusquam fundamentum foderetur. XVII-o anno a fundatione monasterium iam dictum est consecratum Anno ab incarnatione Domini M-o - XV-o.


 

2.

Elnevezés: Tihanyi bencés apátság

Származási hely: Tihany

A dokumentum dátuma (-tól): 1055-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1055-12-31

Forrástípus: I.1. Katalógusszerű összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: tihanyi bencés apátság

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: n. a.

Tulajdonoshoz köthető hely: n. a.

Tulajdonos foglalkozása: egyházi

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: n. a.

Jegyzék egykori lelőhelye(i): n. a.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Pannonhalmi rendi levéltár, Tihan. Fasc.I nr.1, DF???

Jegyzék régebbi jelzete: n. a.

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Tihanyi Alapítólevél, kiad. Érszegi Géza. Tihany. 1993. /teljes/

Zelliger Erzsébet, A tihanyi alapítólevél, Bencés kiadó, Pannonhalma, 2005. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 5

A könyvek száma (-ig): 5

A szövegegységek száma (-tól): 3

A szövegegységek száma (-ig): 3

Számozása a BH-ban: BHE 94–96

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Erdélyi László, A tihanyi apátság kritikus oklevelei. 21. (Értekezések a történeti tudományok köréből, 21/3)

Szentpétery Imre, Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke, 1. kötet:

1001–1270., Budapest, MTA, 1923. 6.

Komjáthy Miklós, A tihanyi apátság alapítólevelének problémái, Levéltári közlemények, 26. évf. 1., 1955. 27–47.

Diplomata Hungariae antiquissima, szerk. Györffy György, Budapest, MTA, 1992. 145–152.

Tihanyi Alapítólevél, kiad. Érszegi Géza. Tihany. 1993.

Mons Sacer 996–1996: Pannonhalma 1000 éve, 3. kötet, szerk. Takács Imre, Pannonhalma, Pannonhalmi Főapátság, 1996. 245–246.

Szentgyörgyi Rudolf, A tihanyi apátság alapítólevele 1., Budapest, ELTE Eötvös, 2014.

 

Megjegyzés:

A jegyzék I. András király eredeti példányban fennmaradt tihanyi alapítólevelének közel egykorú hátirataként maradt fenn. A király az oklevélben Miklós főpappal íratta össze a Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére szentelt tihanyi bencés monostor javait. A Miklós (valószínűleg veszprémi) püspök írt szöveg a legrégibb eredetiben és hiteles formában fennmaradt magyarországi oklevél. 

 

A könyvjegyzék szövege:

[…] De ecclesiasticis Sancte Marie scilicet et Sancti Aniani rebus, quia refundere omnes non potuimus, subscripsimus autem hic: VI planete et VI albe cum amictis et stolis atque cum manipulis et cap[it]ulum dalmatice et II subtilia, I curtina  linea, calices aurei scilicet tres, duo candelabra argentea, unum thuribulum aureum et una crux erea deaurata,  pallia XII, duo missales, unum [no]c[t]urnale, duo gradalia, [XI -----, corr. in sec. XVIII: Anpula][1] argentea, una scutella argentea et salinum  argenteum, unum cocleare argenteum, tapecia duo, et baccinia duo. Adiunxit quoque piissimus rex pro necessitate ecclesie atque fratrum Bezprenensis mercati tributum, [vide]licet suam partem in cacabis et [v]ome[r]ibus, in ydriis, eciam in omnibus ferramentis. […]


3.

Elnevezés: Bakonybéli bencés apátság

Származási hely: Bakonybél

A dokumentum dátuma (-tól): 1086-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1086-12-31

Forrástípus: I.1. Katalógusszerű összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: bakonybéli bencés apátság

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: n. a.

Tulajdonoshoz köthető hely: n. a.

Tulajdonos foglalkozása: egyházi

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: n. a.

Jegyzék egykori lelőhelye(i): n. a.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Pannonhalmi rendi levéltár, Capsa 15.; DF 208421; https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/212/

Jegyzék régebbi jelzete: U 405 / 15 OO

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Árpádkori új okmánytár. I. kötet, 1001-1235, kiad. Wenzel Gusztáv, Monumenta Hungariae Historica. Diplomataria VI., Pest, MTA, 1860. 31–38. /teljes/

Sörös Pongrác, A bakonybéli apátság története, In: A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend története, 8. kötet, Budapest, Szent István Társulat, 1903. 270. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 87

A könyvek száma (-ig): 87

A szövegegységek száma (-tól): 1

A szövegegységek száma (-ig): 1

Számozása a BH-ban: BHE 001–002

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Árpádkori új okmánytár. I. kötet, 1001-1235, kiad. Wenzel Gusztáv, Monumenta Hungariae Historica. Diplomataria VI., Pest, MTA, 1860. 31–38.

Karácsonyi János, Szent István király oklevelei és a Szilveszter-bulla, Budapest, MTA, 1901. 134–145.

Szentpétery Imre, Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke, 1. kötet: 1001–1270., Budapest, MTA, 1923. 5.

Sörös Pongrác, A bakonybéli apátság története, In: A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend története, 8. kötet, Budapest, Szent István Társulat, 1903. 270.

Diplomata Hungariae antiquissima, szerk. Györffy György, Budapest, 1992. 247–255.

Mons Sacer 996–1996. Pannonhalma 1000 éve, 3. kötet, szerk. Takács Imre, Pannonhalma, Pannonhalmi Főapátság, 1996. 246.

 

Megjegyzés:

Az oklevelet 1230 körül hamisították, egy 1240. április 2-i hiteles oklevél már idézi. A csak szám szerint említett 84 könyvön felül három, közelebbről meg nem határozott evangéliumszöveget is őriztek itt („unus aureus, duo argenteii”).

 

A könyvjegyzék szövege:

In nomine Sancte Trinitatis et inseparabilis Deitatis. Notum esse cupimus tam futuri, quam eciam presentis temporis utriusque sexus hominibus, qualiter pie memorie abbas Beliensis, nomine Joseph, cum consilio et testimonio omnium regie curtis primatum, tam clericorum, quam religiosorum laicorum hoc privilegium de bonis vel rebus, ad monasterium Sancti Mauricii pertinentibus, iusserit describi; ac, ne de subnotatis predictis santi martiris bonis aliqua diminutio seu per neglegentiam sive per alicuius invasionem admittatur, in memoria posteris feurit reservandum.

Scriptum est autem anno dominiae incarnationis millesimo octogesimo sexto, regnante et annuente Ungaronum rege piisimo Ladizlao. Et, ut in hoc privilegio nullus dubietatis remaneat scrupulus, predictus et admodum tocius bonitatis executor, non auditor obliviosus factus, sed factor sui opeis, propio sigillo percepit sigillari. Ne scrupulus remaneat huius cartule, scriptor exiti Seraphim, capellanus regis Ladizlay, qui postea Dei electione ordinatus est archiepiscopus.

Tesaurus vero ecclesie sub tali numero concluditur, scilicet: casule de pallio XIII, albe XXXIII, camisie III, stole XXVII cum manipulis, cappe XXXIII, dalmatice V, subtilia VII, calices VIII, tres textus evangelii, unus aureus, duo argentei; cruces XI, sex ex illis auree, III deaurata, I argentea; tabula I durata; candelabra X, de quibus III deaurata, VI deargentata; chrotine IV de sercio, altaris velamina de panno VIII, tria vexilla, aulee XIII, cum limbis circumdate; altarium pallia XI, dorsale unum, ad decus hospitum thapeta V. Libri quidem simul sunt LXXXIIIor [!].


4.

Elnevezés: Pannonhalmi bencés apátság

Származási hely: Pannonhalma

A dokumentum dátuma (-tól): 1093-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1095-12-31

Forrástípus: I.2.7. Nem ismert célú, hivatalos szerv által készíttetett összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: Pannonhalmi Bencés Főapátság

Tulajdonos névváltozatai: Pannonhalmi Bencés Apátság; Pannonhalma

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: 996. - alapítás; 1093.- összeírólevél

Tulajdonoshoz köthető hely: Pannonhalma

Tulajdonos foglalkozása: valószínűleg egyházi személy

Tulajdonos nemzetisége: magyar

Jegyzék leírója: I. (Szent) László király (rex Ladizlaus)

Jegyzék egykori lelőhelye(i): n. a.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Pannonhalmi Főapátság Levéltár; Capsa 2. A.; DF 208288; https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/312714; Átiratai: II. András, 1213 (Pannonhalma, Levéltár, Capsa 4.A.); 1223 (Pannonhalma, Levéltár, Capsa 31.B.); IV. Béla, 1236. márc. 2. (Pannonhalma, Levéltár, Capsa 2. B. K.); IV. Béla, 1260. aug. 15. (Pannonhalma, Levéltár, Capsa 41. E.); Liber ruber, fol. 3. (DF 208291)

Jegyzék régebbi jelzete: n. a.

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Diplomata Hungariae antiquissima, szerk. Györffy György, Budapest, MTA, 1992.

295–301. /teljes, itt: 299–300./

Árpád-kori oklevelek 1001-1196, szerk. Györffy György, Budapest, Balassi Kiadó, 1999.   32–34. /teljes/

Kuncze Leó, A pannonhalmi Szentbenedekrend könyvtárainak története és jelen állapota, Magyar Könyvszemle, 1878., 4–5. füzet, 167–190. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 81

A könyvek száma (-ig): 81

A szövegegységek száma (-tól): 43

A szövegegységek száma (-ig): 43

Számozása a BH-ban: BHE 15–57

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Szentpétery Imre, Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke, 1. kötet:

1001–1270, Budapest, MTA, 1923. 11–12. 

Veszprémy László, A pannonhalmi bencés apátság könyvei a 11. század végi összeírás alapján = Mons Sacer 996–1996: Pannonhalma 1000 éve, 1. kötet, szerk. Takács Imre, Pannonhalma, 1996. 327–332.

Csapodi Csaba, A legrégibb magyar könyvtár belső rendje (Pannonhalma a XI. században). Magyar Könyvszemle, 73 (1957). 14–24.

Csapodi Csaba, Le catalogue de Pannonalma, reflet de la vie intellectuelle des benedictins du XIe siècle en Hongrie. In: Miscellanea codicologica F. Masai dicata, ed. Pierre Cockshaw – Monique-Cécil Garand – Pierre Jodogne, Gand, 1979. 165–173.

Bánhegyi B. Miksa, Magyar bencés könyvtárak a középkorban, In: Paradisum plantavit: Bencés monostorok a középkori Magyarországon, szerk. Takács Imre, Pannonhalma, 2001. 75–79.

Csapodi Csaba, Adalbert „főúr” állítólagos könyvei Pannonhalmán, Magyar Könyvszemle, 1998. (4. szám) 388–390.

Csapodi Csaba, A középkori könyvtári katalógusok eszmetörténeti tükröződése, In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról, kiad. Székely György, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984. 55–69.

Kuncze Leó, A pannonhalmi Szentbenedekrend könyvtárainak története  és jelen állapota, Magyar Könyvszemle, 1878., 4–5. füzet, 167–190.

Diplomata Hungariae antiquissima, szerk. Györffy György, Budapest, MTA, 1992.

295–301.

A pannonhalmi Szent Benedek-rend története, szerk. Erdélyi László – Sörös Pongrác, Budapest, 1902–1916. I:349, 590. 

A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében az államalapítástól 1849-ig, összeáll. Kovács Máté, Budapest, Gondolat, 1963, 63–68.

Árpád-kori oklevelek 1001-1196, szerk. Györffy György, Budapest, Balassi Kiadó, 1999.   32–34.

 

Megjegyzés:

Az oklevélben a pannonhalmi monostornak a Szent István királytól és másoktól nyert egyházi felszerelését, könyveit és tizenöt tulajdon birtokát írja össze. A keltezés évét Katona István határozta meg, a Pannonhalmi Rendtörténet 1083 és 1195 közé teszi a keletkezését. Melich szerint (Magyar Könyvszemle, 1904. 110.) "egykorú, hiteles eredetiek alapján készült oklevél".

Az oklevélben az alábbi kéziratok kerülnek említésre:

6 Textus evangeliorum

6 Missale

Bibliotheca [= teljes Biblia]

4 Nocturnalis

4 Antiphonarium

4 Graduale

2 Sequentalis cum tropis [!]

4 Baptisterium

3 Collectarius

4 Hymnarius

2 [Benedictus, S.:] Regula

[Benedictus de Aniane, S.: Codex regularis] „Super regulam”

[Smaragdus: Exhoratio ad sponsam Christi.] „Super regulam”-mal együtt

2 Lectionarius

Breviarius [= Directorium]

3 Homiliae

2 Liber sermonum

[Cassianus:] Collationes

2 Passionalis

[Isidorus?:] Liber sententiarum

Actus apostolorum [= Passiones apostolorum.]

Prosper [Pomerius, Iulianus]: De activa et contemplativa vita

Isidorus [: Etymologiarum libri.]

Ordo [Romanus.]

Amalarius [: De ecclesiasticis officiis?]

[Gregorius, papa I.: Regula] „pastoralis”

[Gregorius, papa I.:] „Dialogorum” [libri.]

Paulus, S. ap.: Epistolae

2 [Gregorius, papa I.:] Moralia in Iob

[Defensor:] Scintillarium

[Fulgentius, Claudius Gordianus: De fide seu regula verae fidei ad Petrum] „Interrogatio Petri”

Cicero, Marcus Tullius: „Invectivae” [Orationes in Catilinam.]

Lucanus [: Pharsalia]

2 Donatus

Sedulius: „Genesis”. [Carmen de Verbi incarnatione seu Carmen Paschale] – [Cyprianus Gallus: Liber in Genesim.]

3 [Disticha Catonis.] „Catones”

Paschasius [Rudbertus]: [ De corpore et sanguine Christi.]

[Sulpitius Severus:] Vita Sancti Martini

[Pseudo-Hieronymus:] Vita patrum

Psalterium Gallicanum

„Psalterium Ebraycum”

Psalterium Graecum

Augustinus, Aurelius: Sermo

 

A könyvjegyzék szövege:

/1/ [CHRISMON] DIUINUM FIRMET NOMEN, QUOD SCRIPSIMUS AMEN.

Quamuis homo omnia quę possidet a d eo habeat, tamen id, quod habet deo prebere non dubitet. Etenim si Christo, a qua multa habet pauca porrigere dubitat, et illud quod possidet perdit et eius remuneratione ut absconditur unius talenti Carebit. Quia qui in his delectantur quę huius mundi sunt semper mendicant et in egestate permanent. Qua uero remuneratione ne priuaremur beatissimus rex Stephanus suique successores reges, duces, pontifices, comites, cęterique religiosi homines et ego rex Ladizlaus monasterium sancti MARTINI supra montem Pannonię situm, prout regia uis concessit multis condanauimus opibus. Vnde uero ne per uiolenciam aliquorum uel fraudem seu per neglegentiam aliquid depereat, ego rex Ungarię, Ladizlaus, consilio omnium regni mei primatum curaui dinumerare ac commendare huic carte scriptum. Et ut propter antiquitatem neglegentie non daretur, iussimus ut ad memoriam posteris per succedentia tempora obseruaretur. Quę autem tradita sunt queque adquisita eidem sancte d ei aecclesię ab his prefatis hominibus cum cunctis suis redditibus in terra, in aqua, in tributo, et omni uidelicet sunstantia et facultate continentur sub hac denotatione: ˙VIIII˙ capse cum altaribus, quarum due auro parate, una here deaurato, ˙IIII˙ argentee, due uero ossee; ˙XIIII˙ cruces, quarum decem auree, lapidibusque preciosis optime compte, una ex integro argentea, tres heree deaurate, ex quibus uero adhuc quatuor in processione ferende cum deargentatis manubriis; ˙VI˙ textus euangeliorum cum totidem plumaciis; una tabula electro parata, in qua signum domini teneretur, alia ossea; ˙XXIIII˙ calices, quorum tredecim aurei, tres gemmis parati; ˙IIII˙ turibula, unum ex integro aureum; ˙IIII˙ candelabra paria deargentata exceptis his unum candelabrum ex integrum argenteum absque socio, due serre argenteę cum coclearibus, ex his aureum unum; uasculum argenteum, in quo corpus domini continentur, duo urceoli argentei, urceolus argenteus cum pelue ad abluendam manum, ˙IIII˙ uasa argentea ad benedictam aquam , aspersorium argenteum sinue auro et cristallo paratum; tres scutelle argentee cum cathino argenteo; ˙X˙ ciphi, quorum unus est electro paratus, alius ligneus, deaurato here circumtectus, ceteri uero argentei; ˙I˙ cornu ex integro argenteum, aliud cornu argento deaurato paratum; tria paria baccinia; pallia uero altarium ac cortine palliis parate ˙L˙III˙, ex his cortinis due marginibus obsite; dorsalia pallia ˙VI˙; coopertoria sedis ˙III˙, duo pallia, unum artificiose argento consutum; indumenta sacerdotum sunt ˙XLI˙ cum omnibus, quę intus necessaria sunt, ex quibus sex sunt aurifriso parate; pontificum ac abbatum ordinibus congrua inter que cophiam, pectoralemque crucem, et anulum, et duo paria cyrothecarum, tria uero solearium, unum eero par pallii caligarum, his exceptis sunt ˙VIII˙ infule cum stobis manipulisque. Restant ˙VI˙ stole cum eorum manipulis, dalmatice sunt ˙X˙ quarum due sunt aurifriso parate. Suptilia sunt ˙XIIII˙, ex quibus est unum aurifriso paratum, cappe sunt ˙L˙III˙ quarum due sunt aureis bullis parate, una margaritis compta, ˙VII˙ aurifriso circumdate, inter quę una habet super se pectorale aurum smaldo paratum, linea coopertoria altarium sunt ˙XVII˙, quorum ˙V˙ sunt serica, tria sunt oblatoria, super pellicia sunt ˙XI˙ tres sunt linee aulee, ˙V˙ sunt tapeta. ˙VI˙ missales, ˙I˙ Bibliotheca, ˙IIII˙ nocturnales, ˙IIII˙ antiphonaria, ˙IIII˙ gradualia, ˙II˙ sequentiales cum trophis, ˙IIII˙ babtisteria, ˙III˙ collectarii, ˙IIII˙ ˙ymnari, ˙II˙ Regule unus super Regulam, ˙II˙ leccionari, ˙I˙ breuiarius, ˙III˙ oneliae, ˙II˙ libri sermonum, ˙I˙ collectiones, […], ˙II˙ passionales, Liber Sententiarum, Actus Apostolorum, liber Prosperi De actiua et contenalatiua uita, et ˙Ysidorum, ordo, Amalarius, Pastorais, Dialogorum, Epistole Pauli, ˙II˙ Moralia Iob, Scintillarium, Interrogatio Petri, Inuectiue Ciceronis, Lucanus, ˙II˙ Donati, Genesis Seduli, ˙III˙ Catones, Paschasius, Vita sancti Martini, uita Patrum, Psalterium gallicanum, ebraycum, grecum, Sermo sancti Augustini. Haec sunt autem predia et mansiones ceteraque mobilia eiusdem sanctę d ei ęcclesię: Primum predium est Pannonia, ubi monasterium situm est. Secundum predium est Ruozti, quod dedit rex Ladizlauus pro redemptione animę suę, et siluam unam quę appellatur Hashag. Tercium predium est Himudi nomine, uillę appellatum. Quartum predium est quod uocatur Lazii. Quintum predium est Uuosian, eodem modo nomine 'uille' appellatum. Sextum predium est Uueihna, eodem modo nomine uillę appellatum. Septimum predium est, quod dedit Kirci, nomine cuius nuncupatur locvs. Octanum predium est quod a colono accepit uocabulum Uueinic, et quoniam ibi piscatorum copia sunt ad auxilium eorum dedit rex Ladizlauus lacum unum qui uocatur Erecu, et terram paruulam de pastura locum; regalis pristaldus quarum index Peder Caluus. Nonum predium est, quod dedit Gurcu licentia regis, et partem prati quod est infra terminum alterius uille; regalis pristaldus quorum uocatur Graba. Decimum predium est quod uocatur Fizeg, super ripam Danubii, in condescensu insius fluminis in Danubium a quo sibi locus sumpsit suum uocabulum, inxta quod predium est insula una et usionale, de quo usionali tercia pars contingit ęcclesiam beatissimi Martini, due uero partes conferuntur ad monasterium beatissimi Petri. Undecimum predium est quod nocatur Almas. Duodecimum predium est quod a colono nomen sibi accepit Tumurdi. Tredecimum predium est quod uocatur Dinna. Quartumdecimum predium est super Tisciam in introitu Cnesa in supradictum flumen ad quod est locus, qui nominatur Miruch, quem dedit rex Salomon; regalis pristaldus fuit Zoloc. Quindecimum predium est infra siluam Selez, quod dedit rex Ladizlauus ad pasturam porcorum cum ˙XXX˙ mansionibus subulcorum, et trecentis porcis. In his uero supradictis prediis nullus hominum habet potestatem preter abbatem ipsius sanctę aecclesiae. Caetera autem loca, quę habet conmixtim cum populis, ista sunt: Est unus locus, ubi dedit rex Ladizlauus ductores nanium. ˙X˙ mansiones, regalis pristaldus quarum Kuca. Alius locus quem dedit Ruozti. Tercius Budrig, in quo rex Ladizlauus dedit locum cum ˙VI˙ mansionibus priscatorum et portum ac theloneum ipsius mercati. Quartus Bata, quintus Funoldi, Tupei, Tordi, Kerisig, Cletii, Vgmogos, Copulci; in his duobus locis rex Ladizlauus dedit ˙XX˙ mansus seruorum; Tuhuez, Baluanis, Fen˙, Bogag, Vag, in quo loco habetur pomarium uolde optimum, ˙II˙ lac[u]s et silua determinata. Capelle uero eiusdem sanctissimi loci sunt ˙VI˙ Molendina ipsius loci sunt ˙VII˙.+C˙XXX˙I˙ mansiones ministrorum ad omnia genera operum debite, pretur uineas et a[ra]thra, ˙C˙XL˙ familie seruorum, ˙XXX˙ mansus piscatorum, ˙LXXX˙VIII˙ mansus uinitorum, ˙C˙XXX˙VIII˙ mansus coconum, pistorum, turnatorum, artificum, aurificum, fabrum, pastorum, lotorum, pelliparium et ad omnia genera alia officiorum, ˙X˙ et ˙VIII˙ arathra, ˙LXX˙IIII˙ uineę, CC˙ insimul equi preter poletros, ˙LXX˙ boues insimul, mille ˙CCC˙ sues.


 

5.

Elnevezés: Muthmerus szepesi prépost, 1273

Származási hely: Szepes (Szepesváralja?)

A dokumentum dátuma (-tól): 1273-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1273-12-31

Forrástípus: I.2.3. Végrendeletek

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Muthmer

Tulajdonos névváltozatai: (Magister) Muthmerus, Muthmerius, Mutinius, Mathemerus praepositus, Muthmér mester, Mothmerius

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1273

Tulajdonoshoz köthető hely: Szepes (Szepesváralja?), Sárospatak, Važec (SK)

Tulajdonos foglalkozása: prépost, orvos, nevelő

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: Muthmer

Jegyzék egykori lelőhelye(i): n. a.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Arch. Cap. Scepus. priv. scrin. 12. fasc. I. Nro. I; Szlovákia, Štátny archív v Levoči, Szepesi káptalan magánlevéltára: I. rész (U 757); DF 272801

Jegyzék régebbi jelzete: U 757 / 1211

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Monumenta Ecclesiae Strigoniensis 2. tom.  Ab a. 1273. ad a. 1321, Nri 1–927, ordine chron., disposuit, dissertationibus et notis illustravit Ferdinandus Knauz, Strigonii, Aegydius Horák, 1882, 27–28. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 9

A könyvek száma (-ig): ?

A szövegegységek száma (-tól): 8

A szövegegységek száma (-ig): 8

Számozása a BH-ban: BHE 256–264

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: szepesváraljai Szent Márton templom és Szűz Mária kápolna

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Monumenta Ecclesiae Strigoniensis 2. tom.  Ab a. 1273. ad a. 1321, Nri 1–927, ordine chron., disposuit, dissertationibus et notis illustravit Ferdinandus Knauz, Strigonii, Aegydius Horák, 1882, 27–28.

Majláth Béla, Liptómegyei törzsökös családok 1526. évig, Turul, 8, 1890, 1–24 (itt 10).

Czagány István, A budai orvosok és gyógyszerészek a feudalizmus korában: Communicationes de historia artis medicinae, in: Antall József et al. (szerk.), Orvostörténeti közlemények 71–72, Bp., Hungaria, 1974, 49–69  (itt 53).

Csapodi Csaba – Tóth András – Vértesy Miklós, Magyar könyvtártörténet (szerk. Vértesy Miklós), Bp., Gondolat, 1987, 25–26.

Puskely Mária, Adalékok a szerzetesi orvoslás történetéből: Medicina, orvostudomány, gyógyászat, ápolás, in: Koszta László (szerk.), Acta Historica: Tomus CXXIV. Acta Universitatis Szegediensis, Szeged, Hungaria, 2006, 3–22 (itt 11).

 

Megjegyzés:

Muthmerus mester IV. Béla, majd fia, V. István káplánja és orvosa volt, IV. (Kun) László nevelője, szepesi prépost (1264–1281), vö. Puskely. 1273-ban nagyobb alapítványt tett szepeshelyi társaskáptalana részére, hogy a kanonokok minden szombaton elmondják a Salve Reginát (Pallas Nagylexikon, Magyar katolikus lexikon). Engedélyt adott a vazsuchi (Vasuenz, Vázsec, ma Važec, SK) Szent András kápolna megépítésére – „de licencia Mothmery prepositi bone memorie predecessoris nostri capella in honore beati Andree apostoli est edificata”, Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. I. No. 13; DL 65260 (Majláth). Egy 1281-ből származó oklevél (DF 264121, DF 264122; 1281. okt. 26.) szerint pataki (sárospataki) szőlejét Stephanus presbyternek adományozta. Könyveit 1273-ban végrendeletileg a szepesváraljai Szent Márton egyházra hagyta, egy misszálé kivételével, melyet a valószínűleg ugyancsak szepesváraljai Szűz Mária kápolna, a „capella Beatae Virginis” örökölt. Muthmer végrendelete az ezúton a társaskáptalanhoz került könyvek címét is megőrizte. A testamentum szövege figyelmeztet arra, hogy aki eltulajdonítaná a káptalan könyveit, azt kiközösítik. A legalább kilenc kötetet számláló magánkönyvtár, mely beolvadt a káptalan állományába, a korban jelentős méretűnek számított (Csapodi).

 

A könyvjegyzék szövege:

 

Nos magister mothmerus, prepositus sipisiensis [!] significamus universis per presentes, quod cum omnes moriamur, et tamquam aqua dilabamur, pium est, ut quilibet christianus tesaurum sibi tesaurizet in celis ea nos ducti consideracione, pallacium, quod nos propriis expensis et laboribus fratrum nostrorum canonichorum construximus, pro remedio anime nostre relinquimus sacerdotibus et clericis canonicis, in ecclesia beati Martini commorantibus et famulantibus. Item servum nostrum Johannem cum filio suo dedimus eidem ecclesie ad pulsandum et filiam suam ad lotricem vestium sanctarum, dando eidem Iohanni et filio suo quatuor boves et duas vacas et decem oves et decem porcos. Item dedimus eidem ecclesie beati Martini omnes libros nostros, videlicet Bibliam, decretum, decretales, storiam scolasticam, librum sentenciarum, passionalem, pastoralem, libros sermonum. Item duos calices et alia indumenta et quinque tapecia. Item omnes buballos nostros relinquimus eidem ecclesie. Item capelle beate virginis processionali dedimus centum oves, quinquaginta porcos, quatuor equos, de quorum fructibus unus presbiter, quem ad hoc capitulum deputaverit, se debeat sustentare et in ipsa capelle in qualibet septimana tres missas debeat celebrare. Item vineam nostram de Pothtok[2], quem cum maximo labore acquisivimus, relinquimus sacerdotibus, in ecclesia beati martini famulantibus, ut singulis sabbatis post  vesperas salve regina in capella beate virginis, vel gaude dei genitrix cantare teneantur. Item capellam nostram cum calice viatico et missali nostro cum indumentis suis relinquimus capelle eidem beate virginis. Item cappam nostram de bruneto scarleto cum varijs […][3] nostrum cum purpura paratum, relinquimus ad opus secunde turris ecclesie beati martini. Item molendenum [!] nostrum, quod est in Ridnich, donavimus sacerdotibus in ecclesia beati martini commorantibus. Item quatour vacas et septem oves et triginta porcos, quos apud sanctum Michaelem habemus, relinquimus eidem ecclesie sancti Michaelis. Item duas vacas et VII oves, quas habemus in Visoka, relinquimus capelle santi andree. Item de libris nostris, quos ecclesie sancti martini contulimus, si aliquis aliquem librum aliqua occasione alienare voluerit, auctoritate ordinaria nostra, qua nunc fungimur, sit excommunicatus et tamquam sacrilegus ab omnibus evitetur. Animalia autem nostra, que nunc in castro habemus, eidem castellano duximus relinquenda. Item tali consideracione inducti, ne predictus canpanator [!] de ecclesia fugere compellatur, curiam et domos Marci[4] sacerdotis duximus conferendas et decem iugera terrarum retro ortum nostrum, que ipse idem primo coluit et purgavit. Item medietatem apium nostrarum, quas in Luchka[5] habemus, eidem pulsatori dedimus. Aliam vero medietatem capellano beate Marie relinquimus pro tempore constituto. Ut autem hac nostra donacio, seu ordinacio post mortem nostram robur perpetue op[t]ineat firmitatis, presentes litteras nostras concessimus super eadem ordinacione et collacione, sigilli nostri munimine roboratas excommunicantes auctoritate nostra ordinaria, qua nunc fungimur, omnes illos, qui predictam ordinacionem nostram violaverint vel in irritum revocare voluerint.

Datum anno domini M. CC. septuagesimo tercio.


 

6.

Elnevezés: Ladislaus esztergomi prépost, 1277

Származási hely: Esztergom

A dokumentum dátuma (-tól): 1277-03-23

A dokumentum dátuma (-ig): 1277-03-23

Forrástípus: I.2.3. Végrendeletek

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Ladislaus

Tulajdonos névváltozatai: László

Tulajdonos származása: magyar

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1277

Tulajdonoshoz köthető hely: Esztergom

Tulajdonos foglalkozása: prépost

Tulajdonos nemzetisége: magyar

Jegyzék leírója: egri káptalan

Jegyzék egykori lelőhelye(i): n. a.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Esztergomi Székesfőkáptalan Magánlevéltára, Lad. 19. fasc. l. no. 8.; DF 236132

Jegyzék régebbi jelzete: U 437 / 1918

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Monumenta Ecclesiae Strigoniensis 2. tom.  Ab a. 1273. ad a. 1321, Nri 1–927, ordine chron., disposuit, dissertationibus et notis illustravit Ferdinandus Knauz, Strigonii, Aegydius Horák, 1882, 71–72.

 

A könyvek száma (-tól): 20

A könyvek száma (-ig): 20

A szövegegységek száma (-tól): 22

A szövegegységek száma (-ig): 22

Számozása a BH-ban: BHE 192–211

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: Marcell fia Marcell, Antonius pozsonyi prépost, esztergomi domonkosok és ferencesek, Rendoldus magister szenttamási prépost

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Fejérpataky László, A királyi kanczellária az Árpádok korában, Bp., MTA, 1885, 110–111.

Monumenta Ecclesiae Strigoniensis 2. tom.  Ab a. 1273. ad a. 1321, Nri 1–927, ordine chron., disposuit, dissertationibus et notis illustravit Ferdinandus Knauz, Strigonii, Aegydius Horák, 1882, 71–72.

Ivánka Endre, László mester esztergomi prépost könyvtára 1277-ben, Theologia, 4 (1937), 216–226.

Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke, II/2–3, 1272–1290, szerk. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával Borsa Iván, Bp., 1961, 173–174, Nr 2747.

Kódexek a középkori Magyarországon: Kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban, bev. Székely György; írta Csapodi Csaba et al., Bp., OSZK, 1985, Nr 46.

Csapodi Csaba – Tóth András – Vértesy Miklós, Magyar könyvtártörténet (szerk. Vértesy Miklós), Bp., Gondolat, 1987, 26–27.

A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996–1526, szerk. G. Szende Katalin – Szabó Péter, Győr, Xántus János Múzeum, 1996, 168.

 

Megjegyzés:

László mester (1262–1279 esztergomi prépost) 1277-ben kelt végrendelete az egri káptalan 1331. évi átiratában maradt fenn. A testamentum jogi képzettségről és teológiai érdeklődésről árulkodik. A prépost könyvei között jogi, kánonjogi, történeti, teológiai-erkölcstani könyveket és néhány szerkönyvet említ. Kódexeit öt kivételével eladásra szánja, Bibliáját például a Szent Katalin templom papja javára. Az Augustinus-kötetet Marcellus fia Marcell örökli – talán Szent Margit gyóntatója (Szende–Szabó); Goffredus-kötetét (Gaufredus de Trano) egy pozsonyi kanonokra, Szent Pál leveleit pedig Renoldus mesterre, az esztergomi Szent Tamás társaskáptalan prépostjára hagyta. Nagy Szent Gergely Moralia in Iob-ját az esztergomi domonkosok, Mauritius Distinctiones-ét (talán Mauritius Hibernus műve) és a Psalteriumot ugyanott a ferencesek kapják. A klerikus a király környezetében jegyzői és követi feladatokat is ellátott (vö. Csapodi, G. Szende–Szabó).

 

A könyvjegyzék szövege:

Omnibus Christi ffidelibus tam presentibus quam futuris presens scriptum inspecturis Capitulum ecclesie Agriensis Salutem in salutis largicione […]

In nomine patris et filii et spiritus Sancti Amen. Anno domini Mo. CCo. Ixxmo. VIIo., Decimo Kalende Aprilis. Ego Magister L[adislaus] prepositus Strigoniensis, volens pocius sub timore mortis vivere, quam sub spe vite mori, facio, condo et ordino presens testamentum, in quo instituo heredem ecclesiam beati Adalberti in tota terra, seu possessione mea, Guerkij vocata, tam empticia quam de Regia gracia acquisita, in qua eciam villa eadem ecclesia ab antiquo terram habet, excepta terra mea empticia, similiter Gwrkij vocata, quam emi a filiis Luka et Omodeo, ac filiis suis, ad duo aratra, quam relinquo sorori mee, nunc relicte Zadur. Ita, quod si filium habuerit, vel filiam, ipsam terram filius suus, vel filia perpetuo valeant possidere. Si vero absque filio vel filia, nepote vel nepte mortua fuerit, eadem terra duorum aratrorum ad Capitulum devolvatur. Molendijnum vero, quod est in eadem terra, relinquo ad sustentacionem sacerdotis ecclesie beate Katherine, qui pro tempore fuerit, quem volo per dominos meos Capitulum Archydiacono Hontensi presentari et eorum consilio instutui in eadem. Item Bybliam meam et volumen meum institutam [!] autenticum et tres libros codicis in uno volumine, relinquo pro reformacione predicti molendini, quod exustum est, et pro emendis animalibus Capelle supradicte. Rogans dominos meos, Capitulum Strigoniense, quod in ipsa Capella conservetur sacerdos, qui nunc est, donec vixerit, vel sponte recesserit de eadem. Si autem recesserit, vel mortuus fuerit, ad presentacionem ipsios Capituli instituatur sacerdos in eadem. Relinquo eciam eidem Capitulo terram, sufficientem ad unum aratrum, de terra mea empticia, quam a Pousa, Achylleo et Marco comparavi. Item ad solucionem faciendam pro quantitate debitorum meorum relinquo quemdam urceum argenteum, quinque marcas, vel circiter ponderantem et duos Cyphos pulcherrimos cum pedibus, unum cum copertorio, quos Chyphos volo vendi, cum sint de opere precioso et unam scutellam, continentum tres marcas. Libri autem, quos ad debita et ad vendendum et distribuendum pauperibus pro anima mea relinquo, sunt Hii: decretum cum apparatu Johannis Theutonici; Decretales cum apparatu Bernardii; Dygestum vetus inforciatum, Digestum novum; Sumpma Achonis; Codex; Liber sentenciarum; Scolastica ystoria et Breviarium. Item Moralia Gregorii, in uno volumine completa, relinquo fratribus predicatoribus de Conventu Strigoniensi. Item Soliloquia Agustini cum multis libris eiusdem in uno volumine, relinquo fratri Marcello, filio Marcelli. Item Distincciones Mauricii per alphabetum super diccionibus Theologycis et Psalterium glosatum, fratribus Minoribus de Strigonio. Item Epistoles Pauli cum apparatu interciso relinquo Magistro R., preposito Sancti Thome. Item Sumpmam Goffridi Magistro A., preposito Posoniensi. Item tentorium meum magnum, Travatio videlicet sive agleriam et aliud tentorium minus cum coopertorio de blauo fustanico, vendantur per executores et precium applicetur ad debita mea exhoneranda. Item domos meas, quas habui ex permutacione domorum, propriis meis sumptibus factorum, et maxime de questu Curie Regie et eciam pro certo precio, quod domini addiciendum [!], decreverint, lego distrahendos dominis meis iusto precio. De quo ante omnia due marce dentur predicatoribus et minoribus et tercia monialibus beatissime virginis Marie de Insula. De residuo vero quatuor marce dentur sorori mee, et totum residuum finale usque quinque marcas vertatur in utilitatem ecclesie, maxime in reparacionen vinearum predictarum. Et si aliquid superfuerit, dividatur pauperibus. Item tres equi, quos habeo, vendantur, vel dentur pro meis debitis in solutum, De quorum precio, vel de aliis bonis meis due marce dentur prebendaris et clericis chori beati Adalberti. Item de vino meo una tunella vini recipiatur pro collacione dominorum. Item aliam tunellam vini, quam habeo superius, relinquo distribuendam sacerdotibus et clericis chori et aliis pauperibus. Item duas tunellas vini lego sorori mee, et unam Detrico, et unam Capelle sancte Marie de Campis. Omnia alia, que sunt in domo, volo per executores distribui familie mee, tam in vino, quam in frumento, salvo eo, quod pelles meas de ventre variorum sub clamide brunete relinquo Detrico, et cappam meam Andree. Item garnaciam meam cum forratura de pellibus marturinis relinquo Magistro Ambrosyo. Item quamdan loricam, quam habeo in pignore pro Centum Denariis, relinquo Pasco servienti meo et redempcio eidem detur de bonis meis. Item clamidem, quam habeo cum eadem lorica in pignore similiter pro centum denariis, relinquo Boyne pistrici, ita, quod similiter de bonis meis redimatur. Item garnaciam meam de gamalyno cum forratura de Dorso variorum, relinquo Fulcamario sacerdoti. Item tunicam de ipsa camalyno relinquo Magistro Pouce [!]. Item in camera viginti brachia de optima bruneto, et ipse pannus cum predictis vasis poterit deri ad debita mea. Ita tamen, quod committatur fidei executorum, qui infra exprimetur. Et quicquid de debitis, vel ab hiis, que expresse legata non sunt, superfuerit, habito Dei timore pro oculis, distribuant pauperibus et maxime sacerdotibus ad officia Missarum et servientibus meis, quibus specialiter aliquid legatum non est. Item lapidem, quem habeo de saphiiro, et parvum scrinium meum, ac lectisternia mea relinquo sorori mee. Et vos dominos meos R. et A. prepositos, Magistrum V., Cantorem N., Archydiaconum Neugradyensem, et M. custodem constituo executores presentis testamenti mei, rogans propter Deum, ut omnia fiant ordinabiliter, attendentes, quod omnes morti estis obnoxi, sicut ego mortuus sum. Nos igitur legitimis peticionibus eius domini Capituli Strigoniensis et iusticie annuentes […][6]


 

7.

Elnevezés: Petrus esztergomi és pozsonyi kanonok, 1341

Származási hely: Pozsony

A dokumentum dátuma (-tól): 1341-03-12

A dokumentum dátuma (-ig): 1341-03-12

Forrástípus: I.2.3. Végrendelet

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Petrus

Tulajdonos névváltozatai: Péter

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1341

Tulajdonoshoz köthető hely: Esztergom és Pozsony

Tulajdonos foglalkozása: kanonok

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: n. a.

Jegyzék egykori lelőhelye(i): n. a.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Szlovákia, Slovenský národný archív, Pozsonyi káptalan magánlevéltára (U 429), DF 273017; Collectio Hevenesiana Tomo XVIII. sub. EE. pag. 64. sqq.

Jegyzék régebbi jelzete: U 429 / F 2 49

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Georgius Fejér, Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis, Tomi VIII, Vol. 4,

Budae, 1832, 534–538. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 3

A könyvek száma (-ig): 3

A szövegegységek száma (-tól): 3

A szövegegységek száma (-ig): 3

Számozása a BH-ban: BHE 475–477

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: Capellanus

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.     

 

Bibliográfia:

Georgius Fejér, Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis, Tomi 8, Vol. 4, Budae, 1832, 534–538.

Anjou-kori Oklevéltár, 25 (1341), szerk. Sebők Ferenc, Budapest–Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 2004, 77–78.

 

Megjegyzés:

Petrus esztergomi és pozsonyi kanonok a Megváltó templom kápolnájára hagyott három könyvet, köztük egy misszálét. Valamelyik misszálé ezek közül fönnmaradt, ez a pozsonyi levéltárban EC Lad. 3., EL.18. jelzet alatti Missale Posoniense, amelybe be van jegyezve halálának éve. A Megváltó templom tehát bizonyosan pozsonyi.

Fejér a Coll. Hevenesiana-beli másolat alapján adta ki a szöveget.

 

A könyvjegyzék szövege:

In nomine Domini Amen. Labilis humane condicionis exposcit memoria, gesta perenniter duratura scripturarum serie futurorum noticie reservari. Ego igitur Petrus Strigoniensis Posoniensisque Ecclesiarum Canonicus ad universorum tam presencium, quam futurorum noticiam cupio pervenire, quod iuxta doctrinam Evangelicam, qua indifferenter primum iubemur querere regnum Dei, delector ex intimis, ut terrenis affectibus conculcatis per pietatis exercicia virtuosa ac per divini instauracionem et amplificacionem ministerii promereri valeam divinitatis propiciacionem perpetuam, pro instabili etiam statu stabilem, pro luteo incolatu sidereum, et pro terreno cultu celicum lucrari. Sano igitur [...]

Item allodium meum situm foris civitatem, in contrada, que vocatur Houchstraz, item triginta tres libras denariorum Viennensium, minus sexaginta denariis, de quibus per Dominum Ioannem Longum et Magistrum Paulum comparata est domus, cum agris et horto olerum, pro duodecim libris denariorum; residui vero denarii in structuram eiusdem domus exponentur pro capellano eodem. Item breviarium meum, et speciales missas, item unum calicem, integrum ornatum, cappam, crucem, et omnia alia sanctuaria, et unum librum missalem. Que omnia idem Capellanus pro suis usibus tenebit perpetuo, et libere possidebit. [...] Datum Posonii in festo Beati Gregorii Papae. Anno Domini Mo CCCmo XLmo primo.


 

8.

Elnevezés: Thomas pozsonyi kanonok, 1343

Származási hely: Pozsony

A dokumentum dátuma (-tól): 1343-06-26

A dokumentum dátuma (-ig): 1343-06-26

Forrástípus: I.2.3. Végrendelet

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Thomas

Tulajdonos névváltozatai: Tamás

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1343

Tulajdonoshoz köthető hely: Pozsony

Tulajdonos foglalkozása: kanonok

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: n. a.

Jegyzék egykori lelőhelye(i): n. a.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Esztergom, Érseki levéltár (Archiv. Primat. Arch. Ecclesiast.) Vet. nr. 26/2; DF 248984

Jegyzék régebbi jelzete: Esztergom, Prímási Levéltár, Archivum ecclesiasticum vetus, U 471 / 2612      

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Monumenta Ecclesiae Strigoniensis 3. tom.  Ab a. 1321. ad a. 1349, Nri 1–957, data collegit et edidit Ludovicus Dedek Crescens, Strigonii, Aegydius Horák, 1924, 506–508. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 3

A könyvek száma (-ig): 3

A szövegegységek száma (-tól): 3

A szövegegységek száma (-ig): 3

Számozása a BH-ban: BHE 493–495

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: pozsonyi Szent László kápolna, Szent Miklós templom

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Monumenta Ecclesiae Strigoniensis 3. tom.  Ab a. 1321. ad a. 1349, Nri 1–957, data collegit et edidit Ludovicus Dedek Crescens, Strigonii, Aegydius Horák, 1924, 506–508.

Ortvay Tivadar, Pozsony város története, III : Mellékletek Pozsony 1300–1526. évi történetéhez, Pozsony, Pozsonyi Első Takarékpénztár, 1894, 207, 456.

 

Megjegyzés:

Tamás a pozsonyi Szent Márton templom kanonokja és Püspöki (Podunajské Biskupice, Bischdorf) plébánosa volt. Végrendeletében három könyvet említ: egy breviáriumot, egy manuálét (a pozsonyi Szent László kápolnának) és egy misszálét (a Püspökiben levő Szent Miklós templomnak). 1335-ig Mihály prépost káplánja, ekkor nevezte ki pozsonyi kanonoknak vö. Ortvay.

 

A könyvjegyzék szövege:

In nomine Domini Amen. Ego, magister Thomas, canonicus ecclesie sancti Martini in Posonio et plebanus de Pyspuky, iacens in lecto egritudinis, licet eger corpore, tamen compos per omnia sane mentis, coram discretis viris domino Petro custode ecclesie Jauriensis, Nicolao archidiacono Mosoniensi, magistro Nicolao, notario capituli eiusdem predicte ecclesie Jauriensis, et Luca plebano civium in castro Jauriensis existencium, confessore, modo de rebus meis tam mobilibus, quam immobilibus, a Deo collatis, et gracioso domino meo, veneralibi in Christo patre et domino, domino Chanadino archiepiscopo Strigoniensi, michi donatis, tale condo et facio testamentum: […] Item viginti duas pensas, apud Johannem Chymir de Duburgazyg, de quibus unam marcam Johanni famulo meo et dudecim pensas dari ad hospitalia in Posonio lego. Item undecim equas indomitas Nicolao et Mychaeli fratribus meis. Item de predictis octo bobus, duos boves Abrae fratri mea. Item librum meum manuele [!] capelle sancti regis Ladislai de Posonio lego. Item librum meum missalem ecclesie sancti Nicolai de Pyspuky lego. Item de precio ovium cementum ecclesie de Pyspuk persolvi lego. Item de una marca, quam domina relicta Stephani de Wayka habet, quator pensas eidem et unum talentum Nicolao de Samut committo. Item in Zumpa et Bagdanch ac aliis villis, iuxta decimas domino archyepiscopo domino meo  <exigendas>.[7] Item de sex bobus unum domine sorori mee de Batha lego. Item Paulo sacerdoti de sancto Vito unam tabardam cum capucio. Item unam tunicam gamaciam Luce plebano confessori meo, cum capucio lego. Item fruges meas in Pyspuky, de quibus unum iuger Pethus filio Pascha de tritico, alios fruges ecclesie sancti Nicolai, pro fusione campane committo. Item sepulturam eligo sub gremio ecclesie Matris Misericordie in Jaurino. Item lectisternia et superlectilia domus mee, Mychaeli fratri meo; item tres baltheos meos, de quibus unum Mychaeli fratri meo, et duos vendicioni exponere, et pro elemosinis expendi committo. Item Jacobus de Thauavia decem talentis tenetur, de quibus iuxta conscienciam suam debitum suum recipiat, cetera reddere fratribus meis committo. Item unum equum meum plaustralem Nicolao et Mychaeli fratribus meis lego, dono et committo. Datum feria quinta proxima ante festum sancti regis Ladislai, anno Domini Mo ccco xlmo tercio. Item breviarum meum, cum funere meo deferri lego. Item rogo et supplico domino et benefactori meo domino archyepiscopo Strigoniensi, ut fratres et orphanos meos, sub proteccionem gracie sue recipere dignetur. Exsecutores autem constituo Nicolaum et Michaelem fratres meos uterinos.

 


 

9.

Elnevezés: Nagyszebeni Szűz Mária plébániatemplom

Származási hely: Nagyszeben

A dokumentum dátuma (-tól): 1360-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1400-12-31

Forrástípus: I.2.7 Nem ismert célú, hivatalos szerv által készített összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: n. a.

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: n. a.

Tulajdonoshoz köthető hely: Nagyszeben

Tulajdonos foglalkozása: egyházi személy, pap

Tulajdonos nemzetisége: német

Jegyzék leírója: nagyszebeni Szűz Mária plébániatemplom

Jegyzék egykori lelőhelye(i): n.a.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Gyulafehérvár, Batthyány-könyvtár, Ms. II 135, p. 9–10.

Jegyzék régebbi jelzete: F5. V. 12.

 

Jegyzék kiadása(i), (részleges/teljes):

Kurz, Anton, Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die bis jetzt bekannte älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen, Leipzig, Weigel, 1848. 21. (különlenyomat a Serapeumból) /teljes/

Seiwert, Gustav, Das älteste Hermannstädter Kirchenbuch, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 11. 1874. 323–410. /teljes/

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár (Ötödik közlemény), Magyar Könyvszemle,  ÚF 8 (1900). 132–146. /teljes/

Szentiványi, Robertus, Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyaneae, 4. kiadás, Szeged, Bibliotheca Universitatis Szegediensis, 1958. 160–169. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 22

A könyvek száma (-ig): 22

A szövegegységek száma (-tól): 22

A szövegegységek száma (-ig): 22

Számozása a BH-ban: BHE 433–439

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Kurz, Anton, Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die bis jetzt bekannte älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen, Leipzig, Weigel, 1848. 21. (különlenyomat a Serapeumból)

Seiwert, Gustav, Das älteste Hermannstädter Kirchenbuch, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 11. 1874. 323–410.

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár (Ötödik közlemény), Magyar Könyvszemle ÚF 8 (1900), 132–146.

Ivánka Endre, Két magyarországi plébánia könyvtára a XV. században, Századok, 72 (1938) 143–146.

Szentiványi, Robertus, Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyaneae, 4. kiadás, Szeged, Bibliotheca Universitatis Szegediensis, 1958. 160–169.

 

Megjegyzés:

A könyvjegyzék kizárólag liturgikus szerkönyveket tartalmaz, Varjú Elemér szerint a 14. század hatvanas-hetvenes éveiben keletkezhetett.

 

A könyvjegyzék szövege:

Omnia que pertinent ad ecclesiam Beate Virginis.

[...][8]

Item numero VIII missalia, octavum habet plebanus.

Item duo matutinalia.

Item iiii[or] spalteria [psalteria]

Item duo antiphonaria.

Item duo gradualia.

Item unum lectionale.

Item tres agende, una est apud leprosos.


 

10.

Elnevezés: Nagyszebeni prépost könyvei

Származási hely: Nagyszeben

A dokumentum dátuma (-tól): 1360-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1400-12-31

Forrástípus: I.2.7 Nem ismert célú, hivatalos szerv által készített összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: n. a.

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: n. a.

Tulajdonoshoz köthető hely: Nagyszeben

Tulajdonos foglalkozása: nagyszebeni prépost

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: nagyszebeni prépostság

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Gyulafehérvár, Batthyány-könyvtár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Gyulafehérvár, Batthyány-könyvtár, Ms. II 135, p. 82.

Jegyzék régebbi jelzete: F5. V. 12.

 

Jegyzék kiadása(i), (részleges/teljes):

Kurz, Anton, Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die bis jetzt bekannte älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen, Leipzig, Weigel, 1848. 45. (különlenyomat a Serapeumból) /teljes/

Seiwert, Gustav, Das älteste Hermannstädter Kirchenbuch, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 11. 1874. 323–410. /teljes/

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár (Ötödik közlemény), Magyar Könyvszemle ÚF 8 (1900). 135. /teljes/

Szentiványi, Robertus, Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyaneae, 4. kiadás, Szeged, Bibliotheca Universitatis Szegediensis, 1958. 160–169. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 14

A könyvek száma (-ig): 25

A szövegegységek száma (-tól): 14

A szövegegységek száma (-ig): 25

Számozása a BH-ban: BHE 440–464

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Kurz, Anton, Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die bis jetzt bekannte älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen, Leipzig, Weigel, 1848. 45. (különlenyomat a Serapeumból)

Seiwert, Gustav, Das älteste Hermannstädter Kirchenbuch, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 11. 1874. 323–410.

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár (Ötödik közlemény), Magyar Könyvszemle ÚF 8 (1900). 135.  

Ivánka Endre, Két magyarországi plébánia könyvtára a XV. században, Századok, 1938. 143–146,  320–334. 

Szentiványi, Robertus, Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyaneae, 4. kiadás, Szeged, Bibliotheca Universitatis Szegediensis, 1958. 160–169.

 

Megjegyzés:

Varjú szerint a könyvjegyzék egyértelműen a prépost magánkönyveit tartalmazza (Nota libros domini prepositi), mely könyveket ugyanakkor a plébánián tárolták – valamely ismeretlen okból kifolyólag. Ivánka Endre szerint ez a jegyzék a templomi használatra rendelt, szoros értelemben vett plébániai könyvtár gyűjteményét sorolja fel.  A 14 könyv mellett tizenegy ismeretlen tartalmú kisebb könyvecske és néhány kötetlen lap is a gyűjteményhez tartozott. A könyvek tartalmukban is eltérnek a prépostság gyűjteményében található egyéb iratoktól: liturgikus szerkönyveket nem tartalmaz, ehelyett főleg egyházjogi, hittudományi, és prédikációs segédkönyveket találunk itt. A jegyzék Varjú Elemér szerint a 14. század hatvanas-hetvenes éveiben keletkezhetett.

 

A könyvjegyzék szövege:

Nota libros domini prepositi. Primo quem habet dominus Africha Decrettum.

Item  speculum.

Item  decretales habet plebanus Cybyniensis.

Item  Sextus decretalium.

Item  summam de symonia.

Item  summa confessionum et unum Passionale.

Item  unus liber de sentencia excommunicacionis maioris et minoris.

Item  liber super Apocalypsym.

Item  liber super Matheum.

Item  liber super Proverbiorum; habet Peregrinum de sanctis.

Item  sermones de tempore.

Item  XI parvi libelli et alique carte parve.

Item  scolastica hystoria, que dicitur esse dominorum de sede Cybiniensi.


 

11.

Elnevezés: Nagyszebeni prépostság kölcsönadott könyvei

Származási hely: Nagyszeben

A dokumentum dátuma (-tól): 1360-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1400-12-31

Forrástípus: I.2.7 Nem ismert célú, hivatalos szerv által készített összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: n. a.

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: n. a.

Tulajdonoshoz köthető hely: Nagyszeben

Tulajdonos foglalkozása: nagyszebeni prépost

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: nagyszebeni prépostság

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Gyulafehérvár, Batthyány-könyvtár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Gyulafehérvár, Batthyány-könyvtár, Ms. II 135, p. 82.

Jegyzék régebbi jelzete: F5. V. 12.

 

Jegyzék kiadása(i), (részleges/teljes):

Kurz, Anton, Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die bis jetzt bekannte älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen, Leipzig, Weigel, 1848. 45. (különlenyomat a Serapeumból) /teljes/

Seiwert, Gustav, Das älteste Hermannstädter Kirchenbuch, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 11. 1874. 323–410. /teljes/

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár (Ötödik közlemény), Magyar Könyvszemle ÚF 8 (1900). 135. /teljes/

Szentiványi, Robertus, Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyaneae, 4. kiadás, Szeged, Bibliotheca Universitatis Szegediensis, 1958. 160–169. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 11

A könyvek száma (-ig): 11

A szövegegységek száma (-tól): 11

A szövegegységek száma (-ig): 11

Számozása a BH-ban: BHE 440–464

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Kurz, Anton, Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die bis jetzt bekannte älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen, Leipzig, Weigel, 1848. 45. (különlenyomat a Serapeumból)

Seiwert, Gustav, Das älteste Hermannstädter Kirchenbuch, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 11. 1874. 323–410.

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár (Ötödik közlemény), Magyar Könyvszemle ÚF 8 (1900). 135.

Ivánka Endre, Két magyarországi plébánia könyvtára a XV. században, Századok, 1938. 143–146.

Szentiványi, Robertus, Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyaneae, 4. kiadás, Szeged, Bibliotheca Universitatis Szegediensis, 1958. 160–169.

 

Megjegyzés:

A jegyzék a nagyszebeni prépostság birtokában lévő, de a plébános és a káptalanok részére a káptalani könyvtárból kölcsönadott könyveket tartalmazza, ezért tartalma részben azonos az ugyanezen a lapon található jegyzékkel, amely a prépostság könyveit sorolja fel. A könyvek az alábbi személyeknek lettek kölcsönadva: a dékán (decanus), burgbergi (Vurpăr, Vurpód) plébános, Leo úr, Affrica úr, a fenyőfalvi (Insula Gerhardi, Gierelsau/Bradu) plébános, Nicolaus Muratoris, a nagydisznódi egyház (Cisnădie/Heltau), Buteda (?), Simon úr.

A könyvjegyzék Heltával (Nagydisznód/Cisnădie) kapcsolatos bejegyzésének Ivánka Endre által felvetett javítása, miszerint Helta helyett Halberstadensis lenne olvasandó, és a tétel Haymo von Halberstadt Apokalipszis-kommentárjára utalna, a kézirat olvasata alapján nem látszik valószínűnek. A jegyzék Varjú Elemér szerint a 14. század hatvanas-hetvenes éveiben keletkezhetett.

 

A könyvjegyzék szövege:

Nota quot libros prepositi. Primo decanus habet unum passionale.

Plebanus de burgberg habet summam Remundi et peregrinum de tempore et librum super matheum.

Dominus Leo habet habet [!] speculum.

Dominus Affrica habet summam de sentencia excommunicacionis maioris et minoris.

Plebanus de Insula habet Rechardi.

Idem habet peregrinum de sanctis.

Dominus Nicolaus Muratoris et habet super apocalypsym.

Helta librum sermonum [?] qui incaput [!] quod utro [?] adiui

villa Buteda habet librum qui incipit Cum appropinquasset etc.

Dominus Symon habet decretales domini decani ecclesie sancte Marie assignatas.

 


 

12.

Elnevezés: Piast Erzsébet királyné (Károly Róbert felesége)

Származási hely: Buda

A dokumentum dátuma (-tól): 1380-04-06

A dokumentum dátuma (-ig): 1380-04-06

Forrástípus: I.2.3. Végrendelet

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Piast Erzsébet királyné

Tulajdonos névváltozatai: Elisabetha; Elżbieta Łokietkówna. Łokietek Erzsébet

Tulajdonos származása: lengyel        

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1305–1380

Tulajdonoshoz köthető hely: n. a.

Tulajdonos foglalkozása: királyné

Tulajdonos nemzetisége: magyar

Jegyzék leírója: n. a.

Jegyzék egykori lelőhelye(i): n. a.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: MOL, DL 6692

Jegyzék régebbi jelzete: Magyar Kamara Archívuma, Neo-regestrata acta (Q 311), 6692

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Georgius Fejér, Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis, Tomi 9, Vol. 5, Budae, 1834. 400–406. /teljes/

Bártfai Szabó László, Óbuda egyházi intézményei a középkorban. Budapest, 1935. 90.

Nr.  89.

Marosi Ernő, A XIV. századi Magyarország udvari művészete és Közép-Európa, in: Művészet I. Lajos király korában 1342–1382. Katalógus, szerkesztette Marosi Ernő, Tóth Melinda, Varga Lívia, Bp., MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 1982. 73–75.

 

A könyvek száma (-tól): 2

A könyvek száma (-ig): 2

A szövegegységek száma (-tól): 2

A szövegegységek száma (-ig): 2

Számozása a BH-ban: BHE 345–346

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: Az egyik Breviarium-ot “Domina Clara de Pukar”-ra hagyja (valószínűleg az óbudai kolostor, amelyet Erzsébet alapított, és ahová temetkezni is kívánt) A második Breviarium-ot lányára hagyja.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Georgius Fejér, Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis, Tomi 9, Vol. 5, Budae, 1834. 400–406.

Pais Dezső, Sukoró és homorog, Magyar Nyelv, 14 (1918). 67–70 (itt 69). 

Budapest történetének okleveles emlékei, III (1382–1439), összeáll. Kumorovitz L. Bernát, Bp., Budapesti Történeti Múzeum, 1987. 88.

Kumorovitz L. Bernát, Idősb Erzsébet királyné építkezéseinek történetéhez, Tanulmányok Budapest múltjából, 17 (1966). 9–26, itt 11, 23.

Szende László, Łokietek Erzsébet végrendelete, Kút 3 (2004/2). 3­­­­–12.

Bártfai Szabó László, Óbuda egyházi intézményei a középkorban. Budapest, 1935. 90.

Nr.  89.

Marosi Ernő, A XIV. századi Magyarország udvari művészete és Közép-Európa, in: Művészet I. Lajos király korában 1342–1382. Katalógus, szerkesztette Marosi Ernő, Tóth Melinda, Varga Lívia, Bp., MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 1982. 73–75.

 

Megjegyzés:

Erzsébet királynő, I. Lajos király anyjának végrendelete, amelyben temetkezési helyéül az óbudai Szűz Mária kolostor Krisztus Teste kápolnáját választotta ki. Több adományt tesz egyházi testületek (pl.  a székesfehérvári Szent Imre oltára),  a király és felesége, Mária és Hedvig, az unokái és a lengyel király lánya javára. Intézkedik saját temetéséről, unokatestvére, Erzsébet konstantinápolyi császárnő temetése javára, és ezeket követően említi meg adományait Pukuri Klára (Clara de Pukur) és vitézei, apródjai, szolgái, a házában levő asszonyok és lányok, tisztségviselői javára, nemkülönben az óbudai Szűz Mária kolostor, a beregszászi (Lumprehzaza) Szűz Mária kolostor, az aracsi (Aracha) kolostor, a domokosok, ferencesek, ágostonosok, remeték, Buda vár alá gyűlt karmeliták, óbudai Szent Péter egyház, Nyulak-szigeti apácák, lippai Szent Lajos kolostor javára misekönyvekről, serlegekről, breviariumokról, hajékekről, miseruháról, Derze birtokról, fogatos lovairól, 10 vég bíborszövetről vagy kamukáról, készpénzről, ezüst edényeiről stb. A végrendelet végrehajtásáról magister Michael litteratus thesaurarius-nak kell intézkedni, aki a királyné vagyoni ügyeit a legjobban ismeri. (Kumorovitz, Szende) Másolata fennmaradt a Collectio Hevenesiana V, 412 skk. lapokon (részben MOL regeszta alapján).

 

A könyvjegyzék szövege:

In nomine Domini Amen. Nos Elisabeth, Dei gratia regina Hungarie, Polonie, Dalmacie etc. Omnibus Christi fidelibus, presens scriptum intuentibus, volumus fieri manifestum, quod nos huius mundi vanitates fore tenentes [...] Item iam dicte Domine filie nostre Castrum Veteris-Bude cum suis pertinenciis, unam cuppam auream et unam plenariam imaginem Beate Virginis habentem in superiori parte, auro, et inferiori argento tectam et unum Breviarium, in quo legimus, legamus. [...] Legamus item Domine Clare de Pukur villam nostram Derse nuncupatam, prope Verocze habitam, empticiam. Item unum currum nobilem cum sex equis, cum ferris, item valorem seu pretium 40 marcarum argenti et unum breviarium nostrum legamus eo modo, quod usque vitam suam horas suas legat in eodem, suumque post decessum claustro Beate Virginis relinquatur. [...] In quorum testimonium presentes concessimus litteras nostras dupplicis et authentici sigilli nostri munimine roboratas, sub forma autem predictarum litterarum nostrarum, duo paria iussimus emanari, quorum unum in domo nostra reservamus, aliud vero ipsis religiosis dominabus de Veteribuda relinquimus, propter cautelam maiorem conservanda[m]. Datum Bude sexto die mensis Aprilis Anno Domini Mmo CCCmo octuagesimo.


 

13.

Elnevezés: Michael kiscsűri plébános

Származási hely:

A dokumentum dátuma (-tól): 1390-01-17

A dokumentum dátuma (-ig): 1390-01-17

Forrástípus: I.2.3. Végrendelet

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Michael

Tulajdonos névváltozatai:

Tulajdonos származása: német          

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1390

Tulajdonoshoz köthető hely: Kiscsűr (Kleinscheuern, Șura Mică, Horreum Minus)

Tulajdonos foglalkozása: plébános

Tulajdonos nemzetisége: német

Jegyzék leírója: Michael kiscsűri plébános

Jegyzék egykori lelőhelye(i):

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Nagyszeben, Bruckenthal Múzeum (Sibiu, Muzeum Brueknthal), Ms. 25.

Jegyzék régebbi jelzete:

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes): Georg Adolf Schuller, Die älteren Handschriftenbände des baron Brukenthalschen Museums, Mitteilungen des Brukenthalschen Museums, 4, 1934, 31-32 /részleges/.

A könyvek száma (-tól): 3

A könyvek száma (-ig): 3

A szövegegységek száma (-tól): 3

A szövegegységek száma (-ig): 3

Számozása a BH-ban: 385-387/428-431

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Georg Adolf Schuller, Die älteren Handschriftenbände des baron Brukenthalschen Museums, Mitteilungen des Brukenthalschen Museums, 4 (1934). 31-32.

 

Megjegyzés: A könyvjegyzék egy végrendelet része, amely a nagyszebeni Bruckenthal Múzeum egyik kéziratának, Mihály kiscsűri plébános misekönyvének hátsó fedelére feljegyezve maradt fenn.

 

A könyvjegyzék szövege:

Testamentum Domini Michaelis plebani Minoris Horrei […]

Item pro ecclesia mea non vendendo, non obligando, non aliquo modo alienando tres libros, scilicet breviarium, postillam lira, passionale seu vitas patrum et unum calicem quidem meum. […]


 

14.

Elnevezés: Esztergomi káptalan, 1397

Származási hely: Esztergom

A dokumentum dátuma (-tól): 1397. 05. 24.

A dokumentum dátuma (-ig): 1397. 05. 24.

Forrástípus: I.2.6. Canonica visitatio jegyzőkönyvei

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: Esztergomi főkáptalan

Tulajdonos névváltozatai: Capitulum ecclesie metropolitane Strigoniensis

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1397

Tulajdonoshoz köthető hely: Esztergom

Tulajdonos foglalkozása: n. a.

Tulajdonos nemzetisége: magyar

Jegyzék leírója: Antonius de Ponto

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Esztergom, Káptalani levéltár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete:

Esztergomi Prímási Levéltár Esztergomi Székesfőkáptalan Magánlevéltára, Régi vizitációk és formuláskönyvek, fol. 5r–42r. (DF 237946)

Jegyzék régebbi jelzete: U 1002

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Kollányi Ferenc, Visitatio Capituli e. m. Strigoniensis anno 1397, Történelmi Tár, 24 (1901). 71–106, 239–272.  /teljes/ 

 

A könyvek száma (-tól): 10

A könyvek száma (-ig): 41

A szövegegységek száma (-tól): 7

A szövegegységek száma (-ig): ?

Számozása a BH-ban: BHE 347–352

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: 0

 

Bibliográfia:

Kollányi Ferenc, Visitatio Capituli e. m. Strigoniensis anno 1397, Történelmi Tár, 24 (1901). 71–106, 239–272.

Batthány (Battyán) Ignác, Leges ecclesiasticae regni Hungariae. Vol. 3., Kolozsvár, Typis quondam episcopalibus, 1827. 297–332.

Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis, ed. Georgius Fejér, Vol. X/2. Ab anno Christi 1392–1400, Budae, typis Universitatis, 1834. 518–520.

Acta Summorum Pontificum: res gestas Bohemicas aevi praehussitici et hussitici illustrantia, ed. Jaroslav Eršil, Prága, Academia, 1980. xv.

Körmendy Kinga, A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa, Budapest, MTA Könyvtára, 1979. 20.

 

Megjegyzés:

Az esztergomi főszékesegyházi káptalan vizitációjában és statúmaiban található több könyvemlítés. Az egyházlátogatást Kanizsai János esztergomi érsek helynöke, Antonius de Ponto (Pontho) sibeniki (Sebenico) püspök végezte, aki 49 kérdést terjesztett a káptalan tagjai elé. A káptalan custosa tartozott gondját viselni a templom kórusán naponta használt könyveknek, ezek közöt említ a vizitáció két antiphonariumot, két graduálét, két zsoltároskönyvet, két lectionálét, egy misszálét és egy collectáriumot. Ezenfelül a vizitátor kérdéseire adott 22. válaszból derül ki, hogy elegendő könyv áll az egyház rendelkezésére, ezek pótlása  a custos feladata. A 28. válaszból derül ki, hogy hét kivételével az összes kanonok rendelkezett saját breviáriummal. Mivel a vizitáció bevezetése 38 esztergomi kanonokot sorol fel, feltételezhető, hogy a káptalan körülbelül 31 breviáriummal rendelkezett. Küküllei János egykori esztergomi kanonok hagyatéka kapcsán a jegyzék a 47. válaszban megemlíti, hogy a végrendeletet, amely az esztergomi és más egyházakra hagyta Küküllei több könyvét, még nem hajtották végre. A vizitáció anyagát először Batthány Ignác (1827) adta ki a Hevenesi Gábor számára készített másolatból, amely azóta elveszett, majd Kollányi Ferenc rátalált az esztergomi káptalani levéltárban az 1397. évi vizitáció későbbi, de még a 15. század második felében készített másolatára is. Ezt a vizitációs jegyzőkönyvet a káptalani levéltárban fennmaradt másolatban később is kiegészítették, egészen 1469–1499 közöttig, amikor a jegyzőkönyvben élőként említett Kesztölci Miklós olvasókanonok szerepel a káptalan névsorában. A vizitációt vezető Antonius de Ponto „decretorum doctor” a 14. század végén több éven át káplán és auditor (auditor causarum sacri palatii) volt a pápai palotában, 1391-től sibeniki püspök, majd 1402-től concordiai (Veneto) püspök, ezt követően XXIII. János alatt és még a konstanzi zsinat idején is pápai registrator.

 

A könyvjegyzék szövege:

[f. 5r]

In Christi nomine, eiusque matris virginis gloriose Marie necnon beatorum Petri et Pauli apostolorum et beatissimi Adalberti martyris huius sancte ecclesie Strigoniensis patroni precipui. Anno Domini millesimo trecentisimo nonagesimo septimo in presentia mei Martini Johannis de Turnovia clerici Pragensis dioecesis, sacra apostolica et imperiali auctoritatibus publici notarii. Reverendus in Christo pater dominus Antonius de Pontho decretorum doctor Dei et apostolicae sedis gratia episcopus Sibinicensis reverendissimi in Christo patris et domini domini Johannis eadem gratia archiepiscopi Strigoniensis locique eiusdem comitis perpetui primatisque et apostolice sedis legati ac regie maiestatis supremi cancellarii in spiritualibus vicarius, et causarum auditor, de eiusdem domini Johannis archiepiscopi speciali mandato et commissione visitator ad capitulum catedralis dicte ecclesie Strigoniensis specialiter, generaliter autem ad omnes ecclesias et capitula, abbatias, conventus, et preposituras predicto domino Johanni archiepiscopo et dicte sue ecclesie Strigoniensi subiectas missus et datus. Vigesima quarta die mensis Majii hora primarum vel circa in loco capitulari consueto ipsius ecclesie Strigoniensis ad hoc deputato constitutus convocatisque in unum ad sonum campane ut moris est preposito, ac omnibus et singulis dominis canonicis pro tunc presentibus et residentibus atque capitulum facientibus.

[...]

[f. 5v]

Capitula formata per dominum Antonium episcopum visitatorem.

[...]

[f. 7r]

28. Item si quilibet canonicorum et aliorum dicte ecclesie sacerdotum per se vel cum socio legat debite suas horas canonicas, et si quilibet ipsorum dominorum canonicorum habeat per se breviarium pro horis dicendis necne?

[...]

[f. 16v]

Officium custodis

Item ipsi domini de capitulo concorditer dixerunt quod dominus custos est quarto dignior in dicta ecclesia Strigoniensi, qui in choro dextro post cantorem habet locum et in capituli vocem quartam. [...]

[f. 17r]

Item tenetur ad reparacionem librorum ecclesie infrascriptorum, videlicet duorum Antiphonariorum, duorum gradualium, duorum psalteriorum, duorum Leccionalium, unius Missalis et unius collectarii, qui libri sunt omni die necessarii pro choro. Ad reparandos autem alios libros ecclesie tenetur prelatus sive archiepiscopus.

[f. 28v]

Ad vigesimum secundum capitulum sive articulum ipsi domini dixerunt et ita repertum est ipsam ecclesiam habere libros necessarios sufficientes, et aliquos duplicatos pro usu chori, prout in inventario ecclesiae clarius videri poterit, et aliqui indigent reparacione, et huiusmodi reparacio partim spectat ad custodem, prout de officio custodis expressum est, partim autem ad dominum prelatum.

[f. 30r]

Ad quadragesimum septimum capitulum responderunt ipsis non constare aliquam piam causam sive voluntatem non fuisse executam, hoc excepto, quod dominus cantor dicit dominum condam Johannem de Kykellew propria manu scripsisse suum testamentum. In quo bonos

[f. 30v]

diversos libros et alia legavit ecclesie Strigoniensi et eciam aliis in Hungaria. Et huiusmodi testamenti copiam dicit idem Dominus Cantor erga se habere, originale vero dicit esse aput nepotem suum nomine Philippum. Sed dicit constare domino Anthonio canonico Strigoniensi ipsam copiam esse veram. Quo audito dominus visitator eidem domino canonico presenti mandavit huiusmodi copiam sibi debere presentare, qui promisit et dicit libros illos esse circa magistrum Ladislaum Regeni et eius consortem.

[f. 31v]

Rectoratus Capelle Sancti Ieronimi. [...] quam construere fecit Michael de Keztewlz lector, quam ipse dotavit censibus duarum domorum Bude existentium [...] Dotavit eciam duabus calicibus argenteis, duobus missalibus, uno in pargameno, alio in papiro impressis, quatuor casulis et tribus tapetis.


 

15.

Elnevezés: Esztergomi Szent István protomártírról elnevezett társaskáptalan canonica visitatiója, 1397.

Származási hely: Esztergom

A dokumentum dátuma (-tól): 1397. 08. 28.

A dokumentum dátuma (-ig): 1397. 08. 28.

Forrástípus: I.1. Katalógusszerű összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: Esztergomi, Szent István protomártírról elnevezett társaskáptalan

Tulajdonos névváltozatai: Ecclesia Collegiata Sancti Stephani Protomartyris Castri Strigoniensis

Tulajdonos származása: Esztergom

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1397

Tulajdonoshoz köthető hely: Esztergom

Tulajdonos foglalkozása: n. a.

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: Antonius de Ponto

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Esztergomi, Káptalani levéltár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Prímási Levéltár, Esztergom, Esztergomi Székesfőkáptalan Magánlevéltára, Acta radicalia (U 437), 53 1 7. (DF 238044)

Jegyzék régebbi jelzete:

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes): n. a.

A könyvek száma (-tól): 8

A könyvek száma (-ig): 8

A szövegegységek száma (-tól): 3

A szövegegységek száma (-ig): 3

Számozása a BH-ban: n. a.

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: 0

 

Bibliográfia:

Pór Antal, Az esztergam-várbeli [!] Szent István első vértanúról nevezett prépostság története, A Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának felolvasó üléseiből 74., Budapest, 1909. 110.

Körmendy Kinga, A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa, Budapest, MTA Könyvtára, 1979. 20.

 

Megjegyzés:

A jegyzék az Antonius de Ponto püspöki helynök által vezetett kánoni vizitáció alkalmából készült, igen rongált állapotban maradt fenn. Ahogy az esztergomi főkáptalan 1397. évi vizitációjánál, itt is egy Antonius de Ponto által adott kérdőívre adott válaszok formáját követi a vizitáció. A könyvek jegyzékét követi az egyház felszerelésének (kelyhek, ruhák, szövetek) felsorolása. Antonius de Ponto (+1429 előtt) decretorum doctor aquileai kanonokként kezdte pályáját, majd sibeniki (1391), concordiai (1402), és albengai (1419) püspökként folytatta, kezdettől fogva a római curia hivatalnoki tisztségeit töltötte be. (Konrad Eubel, Hierarchia catholica medii aevi sive summorum pontificum, S. R. E. cardinalium, ecclesiarum antistitum series, Münster, 1923-, I 82, 201, 449.) 

 

A könyvjegyzék szövege:

Acta visitationis in et de Ecclesia Sancti Stephani protho[martiris] [...] facte per Reverendum patrem Anthonium de Ponto dei gratia Episcopum Sibenic[ensem] [...] domini domini Johannis de Kaniza ea[...] Strigoniensis etc. vicarium in spiritualibus

[...]

[p. 10.]

Regestrum librorum repertorum in sacristia dicte Ecclesie

Et primo repertum est in sacristia ipsius Ecclesie unum Missale nouum parvi volumini et cuius [...] folii post hebdomadam [...] folio [...] ewangelium incipiens In illo tempore [...]

Item unum aliud Missale [...]

Item unum tercium Missale minoris voluminis novum, cuius [...]

Item unum quartum Missale novum [...] ad modum Ecclesie Romane cuius ultima [...] incipit [...] in ultimo folio habet [...]

[p. 11]

Item unum psalterium novum [...] ultimum vero folium [...]

Item aliud psalterium antiquum anno [...] incipit [...] habet leccionem in fine [...]

Item unum Breviarium antiquum cuius [...] et nolite peccare in ultimum [...]


 

16.

Elnevezés: Urban von Weyten, a soproni plébánia káplánja, 1400

Származási hely: Sopron

A dokumentum dátuma (-tól): 1400-04-21 

A dokumentum dátuma (-ig): 1400-04-21 

Forrástípus: I.2.3. Végrendelet

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Weiteni Orbán

Tulajdonos névváltozatai: Urban von Weyten, Urban de Weÿtn, Weiteni Urban, Urban von Weiden

Tulajdonos származása: német

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1400

Tulajdonoshoz köthető hely: Sopron

Tulajdonos foglalkozása: javadalmas pap, capellanus

Tulajdonos nemzetisége: német

Jegyzék leírója: n. a.

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Sopron, Városi Levéltár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Sopron, Városi Levéltár, SL.XV.76. Dl. 2990; DF 204424

Jegyzék régebbi jelzete: Lad: XLIX et Z. Z. Fasc: I. Num: 4. / U 403 / 2990.

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Fejérpataky László, Adatok a hazai középkori könyvtárak történetéhez. Egy soproni pap könyvtára 1400-ból, Magyar Könyvszemle, 15., 1890. 49–52. /részleges/

Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története, II.1., Végrendeletek és egyéb feljegyzések 1390-től 1524-ig, Sopron, Székely és társa, 1930. 178–185. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): legalább 17 (mer von puechern)

A könyvek száma (-ig): 17

A szövegegységek száma (-tól): 16

A szövegegységek száma (-ig): 16

Számozása a BH-ban: BHE 497–513

Jegyzék nyelve: német

Adományozott/öröklő: Hans iskolamester (dem maister dacz dem Heiligeist [!] zu Wienn); Andreas bécsújhelyi káplán (chappellan Gotsleichnams altar in der Newenstat czu der pharrkirchen); Hans Holczel; egy bizonyos Dietrich (herr Dietreich); Dániel (her Daniel)

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Fejérpataky László, Adatok a hazai középkori könyvtárak történetéhez. Egy soproni pap könyvtára 1400-ból, Magyar Könyvszemle, 15 (1890). 49–52.

Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története, II.1., Végrendeletek és egyéb feljegyzések 1390-től 1524-ig, Sopron, Székely és társa, 1930. 178–185.

Franz Probst, Ödenburger Privatbibliotheken im 15. und 16. Jahrhundert, Burgenländische Heimatblätter, 16 (1954). 136–144 (itt 137–140).

Mollay Károly, Többnyelvűség a középkori Sopronban – a latin nyelv. I. rész, Soproni Szemle, 21 (1967). 317–333 (itt 318–320).

Kódexek a középkori Magyarországon: Kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban,

bev. Székely György; írta Csapodi Csaba et al., Budapest, OSZK, 1985., nr. 102., 124–125.

Szende Katalin, A soproni polgárság anyagi kultúrája a késő-középkorban, Aetas, 5 (1990). 69–123. (itt 95–96.)

Szende Katalin, Otthon a városban. társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen, Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 2004. 223–231.

Grüll Tibor, Gutenberg-töredék a Soproni Levéltárban, Magyar Könyvszemle 110 (1994). 292–295 (itt 294.)

 

Megjegyzés:

Urban von Weyten, a soproni plébániatemplom Krisztus teste oltárának káplánja végrendeletében legalább tizenhét könyvet említ, amelyeknek legtöbbször a kötését és a külalakját is leírja. A könyveket Hans iskolamester (herrn Hansen, diczeit schulmaister cze Odenbürg), Andreas, a bécsújhelyi plébániatemplom Krisztus teste oltárának káplánja (chappellan Gotsleichnams altar in der Newenstat czu der pharrkirchen), Hans Holczel (mein schueler), egy bizonyos Dietrich (herr Dietreich) és Dániel (her Daniel) örökölte.

Hans iskolamester annak idején maga kötötte be azt a könyvet Urban von Weyten számára, melyet megörökölt.

 

A könyvjegyzék szövege:

Ich Vrban von Weyten, dieczeit chappellan Gotzleichnamsaltar in der pharrkirichen ze Odenburch [...]

[1v]

Item her Daniel hat mein bibel, librum colleccionum vnd Vallerianum peyenander. [...]

Item man vint auch darin naturalia Alberti myt einer raten heut, man vint auch ein rauchs puech in papiro de sanctis vnd de tempore, man vint auch darin ein quadragesimal in pergameno. Item man vint darin mein formularium in papiro mit einer weyssen heut, man vint auch darin septem mirabilia mundi vnd vil dings dapey; man vint auch darin ein Juristen puech in papiro mit einem coopert. Item auer ein quadragesimal in pergameno Jacobi Voraginis, ein winczigs puechel in pergameno, ein collect mit einer roten haut. Item ein puechel auch in pergameno mit einer weysen haut vnd sust mer von puechern vnd van andern dingen. [...]

Item di vorverschriben dreissig guldein, di hat inn her Andre, chappellan Gotsleichnams altar in der Newenstat czu der pharrkirchen. Er hat auch inn mein guts puech in pergameno mit einer roten haut, das da haist summa virtutum vnd sein wirt der hat inn Lucianum über di vier ewangelia vnd ain tail über di mess vnd ein exposicio über den salter. [...]

[2r]

Auch schaff ich vnd gib herrn Hansen, diczeit schulmaister cze Odenbürg, meinen langen ploben mantel vnd di chursen darczu, naturalia Alberti, meinen formularium, mein puech, das er mir punten hat, daz nach nicht preter hat, mein new praun hauben vnd mein gut chörrokkel.

[...]

Item I füchsein dekch vnd seydein jöppl; in hern Daniels gewalt findet mans mein wibel vnd ain puech, haizzt liber colleccionum vnd mein güts pet, daz sol ma verkawffen vnd sol den erbern hern, dem maister dacz dem Heiligeist [!] zu Wienn mein geschefft dauon beczaln vnd mein gescheffthern zerung dauon nemen, von dem vbigen sol man geben Hennslein, der mein pinter ist gewesen, III tal. den.

[...]

Auch schaff ich herrn Dietreich Jacobum de Voragine.

[...]

Item herrn Hansen dem Holczel, der mein schueler ist gewesen cz(u) Czell, schol man geben das rauch puech de tempore vnd de sanctis. Item demselben das quadragesimal, das chlain, vnd sust was puecher da sind, di nicht verschaff sint.


 

17.

Elnevezés: Nagyszeben, plébániatemplom, a plébános személyes használatára rendelt könyvek – „Libri, qui pertinent ad dotem ecclesiae Cibiniensis”

Származási hely: Nagyszeben

A dokumentum dátuma (-tól): 1400-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1450-01-01

Forrástípus: I.2.7 Nem ismert célú, hivatalos szerv által készített összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: n. a.

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: n. a.

Tulajdonoshoz köthető hely: Nagyszeben

Tulajdonos foglalkozása: n. a.

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: Nagyszeben papja(i)

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Gyulafehérvár, Batthyány-könyvtár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Gyulafehérvár, Batthyány-könyvtár, Ms. II 135, p. 81. (p. 55.)

Jegyzék régebbi jelzete: F5. V. 12.

 

Jegyzék kiadása(i), (részleges/teljes):

Kurz, Anton, Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die bis jetzt bekannte älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen, Leipzig, Weigel, 1848. 44–45. (különlenyomat a Serapeumból) /teljes/

Seiwert, Gustav, Das älteste Hermannstädter Kirchenbuch, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 11. 1874. 323–410. /teljes/

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár (Ötödik közlemény), Magyar Könyvszemle  ÚF 8 (1900). 132–146. /teljes/

Szentiványi, Robertus, Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyaneae, 4. kiadás, Szeged, Bibliotheca Universitatis Szegediensis, 1958. 160–169. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 21

A könyvek száma (-ig): 21

A szövegegységek száma (-tól): 18

A szövegegységek száma (-ig): 18

Számozása a BH-ban: BHE 880–898

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Kurz, Anton, Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die bis jetzt bekannte älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen, Leipzig, Weigel, 1848. 44–45. (különlenyomat a Serapeumból)

Seiwert, Gustav, Das älteste Hermannstädter Kirchenbuch, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 11. 1874. 323–410.

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár (Ötödik közlemény), Magyar Könyvszemle ÚF 8 (1900). 132–146.

Ivánka Endre, Két magyarországi plébánia könyvtára a XV. században, Századok, 1938. 137–166, 320–334.

Szentiványi, Robertus, Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyaneae, 4. kiadás, Szeged, Bibliotheca Universitatis Szegediensis, 1958. 160–169.

 

Megjegyzés:

A jegyzék a nagyszebeni plébános személyes használatára rendelt könyveket tartalmazza. A jegyzék három különböző kéz által van írva, a harmadik kéz valószínűsíthetően azonos azzal a "Hermannus"-szal, aki a Matricula 11. oldalán lévő, 1424-ből való feljegyzéshez odaírta: Hermannus. Ennek alapján a több fázisban készült jegyzék a 15. század első felére datálható.

 

A könyvjegyzék szövege:

Isti sunt libri qui pertinent ad dotem ecclesie Cibiniensis.

Primo una biblia.

Item Scolastica historia.

Item psalterium cum glossa.

Item duo volumina postillarum Milicii de tempore et de sanctis.

Item duo volumina sermonum Milicii de tempore et de sanctis. [!]

Item duo volumina Jacobini de tempore et de sanctis.

Item summa viciorum.

Item passionale in pergameno.

Item passionale in papiro, quod dedit dominus Jacobellus.

Item sermones communes de sanctis, qui incipiunt: Nimis honorati.

Et sermones dominicales in volumine papireo, quod dedit predictus dominus Jacobellus.

[altera manus:][9]

Item duo libri sermonum Milicii.[10]

Item breviarium de tempore et de sanctis usque ad festum Penthecostes.

Item breviarium novum magnum quod scripsit Theodoroicus.

Item Martologium [!].

Speculum ecclesie.

Decretales.

[altera manus:] [11]

Item summa Johannis.

Item apparatus Sextus decretalium.


 

18.

Elnevezés: Veszprémi káptalan 1402. évi könyvjegyzéke

Származási hely: Veszprém

A dokumentum dátuma (-tól): 1402-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1402-12-31

Forrástípus[FF1] : I.2.7. Nem ismert célú, hivatalos szerv által készíttetett összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: veszprémi káptalan

Tulajdonos névváltozatai: Capitulum Vesprimiense

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1402

Tulajdonoshoz köthető hely: Veszprém

Tulajdonos foglalkozása: egyházi

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: n. a.

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Veszprém

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Litterae mancae 48; DF 283120

Jegyzék régebbi jelzete: U 401 / LITT MANCAE 48

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes): Fejérpataky László, A veszprémi káptalan könyvtára a XV. század első felében, Magyar Könyvszemle, 10 (1885). 137–151 (itt 146–149).  /teljes/

A könyvek száma (-tól): 95

A könyvek száma (-ig): 105

A szövegegységek száma (-tól): 54

A szövegegységek száma (-ig): 54

Számozása a BH-ban: BHE 977–1036

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: 3

 

Bibliográfia:

Fejérpataky László, A veszprémi káptalan könyvtára a XV. század első felében, Magyar Könyvszemle, 10 (1885). 137–151 (itt 146–149).

Solymosi László, Könyvhasználat a középkor végén. Könyvkölcsönzés a veszprémi székesegyházi könyvtárban, In: Szelestei N. László (szerk.), Tanulmányok a

középkori magyarországi könyvkultúráról, Az Országos Széchényi Könyvtárban 1986.

február 13–14-én rendezett konferencia előadásai, Budapest, 1989. 77–119.

Karlinszky Balázs Péter, A veszprémi káptalan a középkorban, Piliscsaba, PPKE, doktori értekezés, 2013. 12. 

 

Megjegyzés:

Fejérpataky László előbb közli a misekönyvek jegyzékét, amely az utolsó, 12. oldalon kezdődik, majd ezt követően a sekrestyében található könyvtár jegyzékét, amely a 4. oldalon kezdődik. Vélhetően ez az eredeti, helyes elrendezése a lapoknak, amelyet a restaurálás során cserélhettek fel, így a sekrestyebeli könyvtár jegyzéke a 4. oldalon kezdődik és a 2. oldalon végződik.  A jegyzék igen rossz állapotban, a lapszéleken töredezve maradt fenn. Fejérpataky idejében minden bizonnyal még jobban olvasható volt, mert sok helyen csak az ő olvasatai őrzik meg a szöveget.

 

A könyvjegyzék szövege:

 

Az 1402 utáni könyvjegyzék

 

 [p. 12]

Inventarium missalium et aliorum librorum.

[Un]um medium missale cum magnis litteris, quem [donavit] dominus Meskaw episcopus.[12]

[…] manualium, quorum tres maiores […]

[...]

[…] evangeliorum.

[…] [episto]larum.

[Item] duo libri collectarum, unus antiquus, alter novus.

[Item] duo antiphonaria nova et tercium antiquum et [quar]tum similiter antiquum.

[Item] duo gradualia nova et tercia antiqua.

[Item] quatuor libri matutinalium integri per circulum anni, quorum duo novi et duo antiqui.

[Item] duo psalteria nova et alia duo bona antiqua, [et quintum] vetustissimum.

[Item] [due?] biblie integre et bone et due antique, [unum] deportavit Michael episcopus.[13]

[Item] tredecim missalia et duo donata per dominum Demetrium episcopum.[14]

 

[p. 4]

[In]ventarium de libris in sacristia habitis.

Item primo unus liber racionalis valde utilis.

Item una biblia optiuissima [!].

Item una nova legenda valde nobilis.

Item unus liber, videlicet dyalogus Gregorii.

[Item unus] liber Huguonis, legatus per quondam magistrum [Andream] Parvum, et concessus per dominos domino Georgio [...] olim ad legendum in eo et restituendum per eundem.

[Item] commentum Remigij super psalterium.

[Item] exposicio ewangelij super Lucam.

 

[p. 3]

 

Item exposicio Gregorii pape super Lucam.

Item exposicio Remigii super epistolas Pauli.

Item Ieronimus super Ieremiam prophetam.

Item exposicio Ieronimi super ecclesiastes.

Item prologus Bede presbiteri seu commentum sine coopertorio.

Item Isodorus [!] super sacramentis.

Item prefacio Ieronimi super Ysaiam prophetam.

Item liber Boecii cum coreo coopertorio.

Item liber de potestate primatorum apostolice sedis.

Item Moralia Iob cum ramisculis regum Hungarie.

Item liber de septem gradibus ecclesie.

Item liber de proprietatibus rerum super papiro, legatus per dominum Michaelem episcopum.

Item liber Tulij.

Item tres libri, unus Decretalis, alter Sextus et [tertius] Clementina, legati per condam Michaelem custodem.

Item liber epistolarum Ieronimi et aliorum.

Item liber sumpmi penitenciarii Ostiensis, videlicet [super remis]sionibus.

Item liber videlicet Sumpma super titulis.

Item liber Ambrosij.

Item unus antiquus liber decretalis, [habens] de corio nigram cooperturam.

Item primus liber philosophorum.

Item unus liber Britonis.

Item unus liber super speculo iuris.

Item unus liber super sextu cum cooportorio claveo.

Item unus liber super historia ecclesiastica.

Item commentum super psalterio cum nigro coopertorio et duabus clausulis.

Item oracionalis sancti Ysodori.

Item exposicio super Matheum.

Item unus liber super consecracione episcoporum.

Item exposicio Jeronimi super Aggeo propheta.

 

[p. 2]

 

[Item].... per disciplinam astronomie.

[Item] unus liber scintillarum de diversis voluminibus.

[Item] liber Esdre.

Item exposicio super bibliam.

Item liber officionalis seu benedictionalis.

Item secundus liber benedictionalis.

Item tertius liber benedictionalis.

Item duo pontificalia.

Item unus liber Gregorii pape noni super collocacione Adee.

Item unus antiquissimus pontificalis.

[Item] vetus liber parve quantitatis similiter pontificalis.

[Item] unus canticalis.

[Item] unus liber psalterii antiquissimus.

[Item] liber Joseph super capitulis.

[Item] vetustissimus liber Recolite.

[Item] liber breviarii vel collectarum antiquiter [...][15] alieno.

[...]

Inventarium de rebus noviter datis et aliis, que in primo inventario domini Johannis custodis non continentur.

Item unus quaternus in pergameno partim scriptus de consecratione episcopi, quod inceperat scribi facere dominus Michael episcopus.

 

[Notae additae anno 1447]

Item idem dominus prepositus [i.e. Nicolaus] assignavit mihi custodi unum missale in pergameno novum, ad modum Bohemicalem scriptum, quod dixit emisse de bonis condam Johannis custodis, que eidem tradiderat Stephanus de Bathwa pro supplemento alterius missalis per eum amissi. Cuius datus est alter liber missalis [...] quem [...][16]

Item idem dominus prepositus donavit eidem ecclesie [unum] peplum subtile pro patena in bisso albo, virgulas in medio flavearum rubrarum et habens. Item remanserunt ab eodem duo libri magni in pergameno, ambo breviare, unus Bohemicalis, alter novus.


 

19.

Elnevezés: Cristannus Medicus

Származási hely:

A dokumentum dátuma (-tól): 1417-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1425-12-31

Forrástípus: I.2.3. Végrendelet         

Intézményi/magán: intézményi

Tulajdonos neve: Cristannus Medicus

Tulajdonos névváltozatai:

Tulajdonos származása:         

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1417; 1418

Tulajdonoshoz köthető hely: Nagyszeben, Kerc, Vízakna

Tulajdonos foglalkozása: plébános

Tulajdonos nemzetisége: német

Jegyzék leírója: Cristannus Medicus

Jegyzék egykori lelőhelye(i):

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete:

Jegyzék régebbi jelzete:

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes): közöletlen.

A könyvek száma (-tól): 23

A könyvek száma (-ig): 23

A szövegegységek száma (-tól): 40

A szövegegységek száma (-ig): 40

Számozása a BH-ban: 622-632

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma:

 

Bibliográfia:

Georg Adolf Schuller, Die älteren Handschriftbände des barones Brukenthalschen Museums, Mitteilungen des Brukenthalschen Museums, 3 (1933). 27.

 

Megjegyzés: Cristannus Medicusnak más kéziratai is fennmaradtak a Bruckenthal Múzeumban (pl. Ms. 12., Rupertus Tuitiensis, De victoria verbi, Ms. 12 – a kézirat másolását 1417. június 28-án fejezte be; Ms. 13., Oculus animae – ezt a kéziratot 1417-ben másolta; Ms. 14., Anselmus, Antithemenon – 1417-ben másolta; Ms. 16., Tractatus de animabus; Ms. 17., Henricus de Hassia, Tractatus de liniamentis Dei; Ms. 18., Speculum humanae salvationis; Ms. 19., De quatuor instinctibus – 1418. május 11-én másolva; Ms. 20., Conclusiones quatuor librorum sententiarum; Ms. 21., Augustinus, De fide ad Petrum; Ms. 22., Henricus de Hassia, Breve scriptum Adalberto duci Austriae; Ms. 23., Sermo de conceptione virginis Mariae; Ms. 24., Sermo de nativitate Christi). Schuller megállapítása szerint orvosi képzettségre utaló neve (Medicus) ellenére a szebeni káptalan tagja és Szeben környéki plébános lehetett (de Kercz, de Salisfodio – azaz Kercen és Vízaknán). Ennélfogva a jegyzék minden bizonnyal az 1417-18. évi könyvmásolások után keletkezett.

 

A könyvjegyzék szövege: Nota: Hy sunt libri Innatsirc Icidem [...]

A könyvjegyzék teljes szövege egyelőre közöletlen.


 

20.

Elnevezés: Nicolaus Sybenlinder nagyszebeni plénános

Származási hely: Nagyszeben

A dokumentum dátuma (-tól): 1424-02-04

A dokumentum dátuma (-ig): 1424-02-04

Forrástípus: I.2.7 Nem ismert célú, hivatalos szerv által készített összeírások

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Nicolaus Sybelinder

Tulajdonos névváltozatai: Nycola Sybelinder, Nicolaus Siebenlinder (de Septemtiliis?)

Tulajdonos származása: német

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1424

Tulajdonoshoz köthető hely: Nagyszeben

Tulajdonos foglalkozása: plébános

Tulajdonos nemzetisége: német

Jegyzék leírója: Nagyszeben papja(i)

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Gyulafehérvár, Batthyány-könyvtár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Gyulafehérvár, Batthyány-könyvtár, Ms. II 135, p. 78–80. (p. 52–54.)

Jegyzék régebbi jelzete: F5. V. 12.

 

Jegyzék kiadása(i), (részleges/teljes):

Kurz, Anton, Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die bis jetzt bekannte älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen, Leipzig, Weigel, 1848. 44. (különlenyomat a Serapeumból)

 (különlenyomat a Serapeumból) /teljes/

Seiwert, Gustav, Das älteste Hermannstädter Kirchenbuch, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 11. 1874. 323–410. /teljes/

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár (Ötödik közlemény), Magyar Könyvszemle ÚF 8 (1900). 132–146. /teljes/

Szentiványi, Robertus, Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyaneae, 4. kiadás, Szeged, Bibliotheca Universitatis Szegediensis, 1958. 160–169. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 14

A könyvek száma (-ig): 14

A szövegegységek száma (-tól): 14

A szövegegységek száma (-ig): 14

Számozása a BH-ban: BHE 953a–967

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: nagyszebeni egyház

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Kurz, Anton, Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die bis jetzt bekannte älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen, Leipzig, Weigel, 1848. 44. (különlenyomat a Serapeumból)

Seiwert, Gustav, Das älteste Hermannstädter Kirchenbuch, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 11. 1874. 323–410.

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár (Ötödik közlemény), Magyar Könyvszemle ÚF 8 (1900). 132–146.

Ivánka Endre, Két magyarországi plébánia könyvtára a XV. században, Századok, 1938. 137–166, 320–334.

Szentiványi, Robertus, Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyaneae, 4. kiadás, Szeged, Bibliotheca Universitatis Szegediensis, 1958. 160–169.

Kubinyi András, A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében, Levéltári Közlemények 42., 1971. 250–252.

 

Megjegyzés:

1424. február 4-én Nicolaus Sybelinder plébános a nagyszebeni Szűz Mária egyházra hagyományozta gyűjteményét Maternus úr, Jacobus polgármester, Nicolaus Pheffersag, Nicolaus Koscha, és Johannes Goldner magiszter, szebeni városi jegyző jelenlétében. A jegyzék a 78. (más számozás szerint 52.) oldalon kezdődik, egy rövid kiegészítés olvasható hozzá a 79. (53.) oldalon, majd megszakad és  a 80. (54.) oldalon új felirattal folytatódik. Kubinyi András szerint Nicolaus Sybe(n)linder a Siebenlinder (de Septemtiliis)-család tagja lehetett, amelyből ekkoriban Johannes Siebenlinder budai bíró (1406-tól, talán Miklós testvére), Siebenlinder Szansizló, és Sybenlinder János óbudai és solymári királynéi várnagy (1436) is származhatott.

 

A könyvjegyzék szövege:

Nota quod infrascriptos libros honorabilis vir dominus Nicolaus Sybelinder plebanus Cibiniensis legavit Ecclesie parochiali videlicet beate virginis eiusdem Civitatis Anno domini MCCCCXX quarto feria sexta ante festum sancte Agate presentibus Materno, Jacobo magistro Civium, Nicolao Pheffersag, [additamentum pagina 79 (53): Nicolao Koscha, et Magistro Johanne Goldner notario Civitatis Cibiniensis].

Item super epistolas et ewangelia per dominicas anni.

Item Thomam [correctus ex 'Thomas'!] de Aquino super tercium Sentenciarum.

Item sermones beati Bernhardi super Cantica Canticorum.

Item sermones de sanctis per circulum anni de Candelis.

Item Nicolaus de Lira super quatuor ewangelistas.

Item Unum ex quatuor dictus alias Crisopolita.

Item Cylwer cum distinctionibus epistolarum Pauli.

Item Papiam.[17]

Item Concordancias decretalium et decreti.

Item Exposiciones super [!] Haymonis super Apocalipsin.

Item liber qui incipit: Quasi cedros exaltat [!].[18]

Item.[19]

[p. 80.(54.):]

Nota, quod honorabilis vir dominus Nicolaus plebanus Cibiniensis infrascriptos libros assignavit ecclesie parrochiali civitatis eiusdem, anno domini Mccccxx quarto feria sexta ante festum sancte Agate.

Primo sextum decretalium.

Item Clementinas.

Item psalterium cum illuminatura.


 

21.

Elnevezés: Pozsony, Szent Márton társaskáptalan

Származási hely: Pozsony

A dokumentum dátuma (-tól): 1425-02-25

A dokumentum dátuma (-ig): 1425-02-25

Forrástípus: I.2.1. Hagyatéki összeírás / I.3.1. Adományozások

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: pozsonyi káptalan

Tulajdonos névváltozatai: Ecclesia beati Martini confessoris Posoniensis; ecclesia sancti Salvatoris Posoniensis

Tulajdonos származása: Pozsony                                                                        

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1425, 1432

Tulajdonoshoz köthető hely: Pozsony

Tulajdonos foglalkozása: egyházi személy

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: Jakab őrkanonok (dominus Jacobus custos)

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Pozsonyi káptalani könyvtár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Szlovákia, Archív hlavného mesta SR Bratislavy; DF 277806

Jegyzék régebbi jelzete: U 839 / 1 B 3 A 1 26  

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Ipolyi Arnold, A pozsonyi káptalan XIV. századbeli könyvtára, Új Magyar Muzeum, 6 (1856). 161–191. /teljes/

C.Tóth Norbert – Lakatos Bálint, Zsigmondkori oklevéltár XII. 1425, Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 52, Budapest, MOL, 2013. 88–91 (189).

 

A könyvek száma (-tól): 81

A könyvek száma (-ig): 81

A szövegegységek száma (-tól): 47

A szövegegységek száma (-ig): 47

Számozása a BH-ban: BHE 904–943; 2398–2442

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: pozsonyi káptalan

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Ipolyi Arnold, A pozsonyi káptalan XIV. századbeli könyvtára, Új Magyar Muzeum VI. 1. 1856, 161–191.

Knauz Nándor, A pozsonyi káptalannak kéziratai: Codices manuscripti capituli Posoniensis (különnnyomat a Magyar Sion IV–VII. folyamaiból), Esztergom, Horák Egyed, 1870.

Juraj Šedivý, Mittelalterliche Schriftkultur im Pressburger Kollegiatkapitel, Bratislava, Chronos, 2007, 23. 

 

Megjegyzés:

A pozsonyi Szent Márton társaskáptalan (ecclesia beati Martini confessoris Posoniensis) – 1425-ös inventariuma, mely felsorolja a káptalan tulajdonában lévő könyveket is, szám szerint 81-et, melyek egy része az adott egyházhoz kötődő személyek hagyatékából került oda. Ipolyi Arnold 1425. február 24-re datálja a dokumentumot, a Hungaricana keltezése pedig ezt követve, szintén.

Történelmi forrásként szövegünk a huszita háborúkról ad hírt („tempore gwerrarum scilicet Hussitarum qui illo tempore circumuallarunt ciuitatem posoniensem”).

 

A könyvjegyzék szövege:

[f. 26r]

Infrascriptum inventarium rerum ecclesie beati Martini confessoris Posoniensis alias sancti salvatoris est presentatum civitati Posoniensi per honorabile capitulum ecclesie supradicte in uno registro tempore gwerrarum scilicet hussitarum qui illo tempore circum[v]allarunt civitatem posoniensem predictam et est inscriptum in presens registrum Anno domini millesimo quadringentesimo tricesimo secundo. Protunc Johanne Eylausenrokch iudice et Jodoco laschport magistro civium civitatis supradicte.

           

Nota. Inventarium rerum sancti martini in Posonio factum tempore domini Jacobi custodis eiusdem ecclesie posoniensis. Sub Anno domini millesimo CCCCo XXVo Sabbato proximo post diem cinerum.

 

Item primo II libros matutinales magnos cum nigris cutibus et ferramentis unum de tempore et unum de sanctis.

Item tria psalteria.

Item quatuor gradualia.

Item unum antiphonarium.

Item unum capitularium chori.

Item aliud capitularium coopertorum rubeo coreo pro festivitatibus.

Item undecim libros integros missalium ligatos.

Item unum librum specialium missarum.

Item unam magnam integram Bybeleam [!] in pergameno in asseribus cum albo coopertorio bene ligatam.

Item secunda pars Bibilie in pergameno videlicet prophete cum novo testamento in asseribus cum rubeo coopertorio scilicet non integram.

Item liber interpretacionum prophetarum nominum Bibilie in pergameno in asseribus cum nigra cutte [!] bene ligatum.

Item Exposiciones terminorum Bibilie Alexandri Nequam in parvo volumine in asseribus cum rubeo coopertorio.

Item Scolastica hystoria in pergameno et asseribus cum albo coopertorio bene ligata.

Item liber sentenciarum in pergameno et asseribus cum rubeo coopertorio bene ligatus.

Item Questiones Thome de Aquinis in pergameno qui incipit quia katholice veritatis doctor. etc. in asseribus cum albo coopertorio bene ligatus.

Item compendium theoloice [!] veritatis et tractatus de corpore christi sancti Thome de Aquino.

[f. 26v]

Item Nicolaus de Lyra curtatus super psalterium in asseribus cum nigra cutte bene ligatus.

Item unum bonum librum qui vocatur exemplum sacre scripture in asseribus albo coopertorio bene ligatum.

Item unum librum in pergameno qui vocatur Manipulus florum in asseribus cum albo coopertorio bene ligatum.

Item unum librum in pergameno qui vocatur Manutrectus in asseribus cum albo coopertorio bene ligatum.

Item liber distinccionum fratris Mauricii, qui incipit: circa obieccionem qualiter in scriptura etc. in pergameno conscriptus in asseribus viridi coopertorio bene ligatus.

Item liber de proprietatibus rerum naturalium in pergameno et asseribus cum albo coopertorio bene ligatus.

Item Jacobus de Voragine de tempore per circulum anni in papiro conscriptum in asseribus cum alba cutte bene ligatus.

Item Jacobus de Voragine per totam quadragesimam in pergameno cum nigra cutte bene ligatus.

Item Cunradus de tempore et sanctis in asseribus albo coopertorio in pergameno bene ligatus.

Item passionale de sanctis, quod incipit, sanctissimo Christo patri domino Joanni etc. in papiro conscriptum et asseribus albo coopertorio bene ligatum.

Item aliud passionale de sanctis per circulum anni. Quod incipit uniuersum tempus etc. in asseribus cum alba cutte bene ligatum.

Item pipartitum [!] de tempore de sanctis in papiro et asseribus in albo coopertorio bene ligatum.

Item liber qui intitulatur Aurum sub fimo super Epistolas et Ewangelia in papiro et albo coopertorio bene ligatus.

Item liber fons vite de tempore per circulum anni et quadragesimale in pergameno conscriptus et asseribus cum rubeo coopertorio bene ligatum.

Item omelie et sermones sancti Augustini in papiro et asseribus cum nigro coopertorio bene ligatum.

Item liber in papiro et viridi coopertorio bene ligatus, ubi continentur sermones de sanctis et libri Salomonis et meditationes dictorum sanctorum.

Item liber in papiro et asseribus cum viridi coopertorio bene ligatus beati Gregorii super Ezechielem et omelie.

[f. 27r]

Item liber soliloquiorum beati Berenhardi Augustini et Anshelmi et de conflictu virtutum et viciorum in papiro et super Epistolas Pauli ad Romanos et liber XII questionum beati Jeronimi pro nunc non ligatus.

Item unum librum expositionis super Ave maria in pergameno conscriptum, qui incipit ave maria.

Item postille super Canones et librrum ecclesiasticensem in papiro conscripte que incipiunt misse sunt Epistole etc. in asseribus cum albo coopertorio.

Item liber unus in papiro conscriptus, ubi diversi sermones de sanctis sunt congregati, in alba cutte ligatus.

Item Summa viciorum in papiro et asseribus cum alba cutte bene ligata.

Item duos libros decretales in pergameno, unus liber in asseribus cum albo coopertorio et alter in rubeo coopertorio bene ligati.

Item librum decreti in pergameno in asseribus cum plaueo [!] coreo coopertum bene ligatum.

Item liber Sexti in albo coopertorio in asseribus et in pergameno bene ligatus.

Item alium librum decretalium in pergameno sine glosa [!] conscriptum in asseribus cum albo coopertorio non completum bene ligatum.

Item alium librum Sexti in pergameno conscriptum in alba cutte qui incipit Bonifacius episcopus seruus seruorum etc.

Item Summa Pisani in papiro et asseribus albo coopertorio bene ligata.

Item Lectura magistri Henrici Voita super capitulo omnis utriusque sexus etc. in papiro et asseribus cum coopertorio nigro.

Item unum librum de rubrica Strigoniensi, qui incipit ordo Romanus etc. in asseribus cum rubeo coopertorio in pergameno bene ligatum.

Item unum librum de rubrica Romana qui incipit in nomine domini incipit ordo Romanus etc. in pergameno et asseribus cum rubeo coopertorio bene ligatum.

Item liber in papiro bene ligatus in asseribus cum alba cutte ubi primo continentur statuta provincialia Archiepiscopi Pragensis et auctoritates sanctorum patrum et sermones plures collecte [!].

[f. 27v]

Item unum librum qui vocatur Summa magistri Iohannis in Iure Canonico in pergameno et asseribus cum rubeo coopertorio bene ligatus.

Item unum librum in pergameno in parvo volumine cuius rubrica incipit de ieiunio autumpnali cum cruce nigra suprascripta et asseribus cum coopertorio albo.

Item Agenda ecclesie in pergameno cum rubeo coopertorio, quam habet plebanus.

Item unum librum in pergameno qui in[ti]tulatur brevis prologus, qui incipit Cautum est etc.

Item quidam liber thewtunicalis [!] in pergameno et asseribus in alba cutte qui intitulatur  Crewzgang.[20]

 

Nota.

Item Septem sunt breviarii [!] Ecclesie que certe persone de capitulo habent.

Item dominus Custus [!] habet unum librum breviarii magnum.

Item dominus plebanus unum librum breviarii magnum.

Item dominus Simon unum librum breviarii magnum.

Item dominus Colar [?] unum librum breviarii magnum.

Item dominus Nicolaus de Tyrnavia unum librum parvum breviarii.

Item dominus Philippus unum librum parvum breviarii.

Item unus liber parvus breviarii est in Sacristia.

Item Anno domini millesimo quadringentesimo decimonono feria sexta proxima post festum corporis Christi defunctus est dominus Blasius canonicus ecclesie Posoniensis, qui in testamento suo legavit ecclesie unum librum breviarii, qui liber in fine prime pagine sic finivit: et tamquam vas figuli etc.[21] et in fine libri sic finivit: libera me domine ut supra laudes et omnia alia ut supra.

Item legavit unum psalterium et in fine prime pagine finivit sic: Ego autem constitutus etc. et in fine ultime pagine finiuit sic: Deus misereatur anime sue etc.

Item dominus Stephanus de Rozgon comes posoniensis donavit ecclesie vnum librum missalis ob memoriam filii sui primogeniti in ecclesia sancti Martini sepulti.

Item quidam capellanus condam Michaelis Jakchy capellanus [!] defunctus in ecclesia supradicta legavit eidem ecclesie unum librum missalis.

Item una pars vernalis[22] antyphonarii novi notati et bene ligati tam de tempore quam de sanctis.

 


 

22.

Elnevezés: Kolozsmonostori bencés apátság

Származási hely: Kolozsmonostor

A dokumentum dátuma (-tól): 1427-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1427-12-31

Forrástípus: I.2.7. Nem ismert célú, hivatalos szerv által készíttetett összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: kolozsmonostori bencés apátság

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: n. a.

Tulajdonoshoz köthető hely: Kolozsmonostor

Tulajdonos foglalkozása: n. a.

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: Antal apát (Antonius abbas)

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Kolozsmonostori konvent levéltára

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Magyar Országos Levéltár, DL 36403

Jegyzék régebbi jelzete: Magyar Országos Levéltár, Labore, Q 333 / LABORE 10 26; KKOL, Protocolla (Q 333)

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Nagy Imre – Tagányi Károly – Schönherr Gyula, Adatok a hazai középkori könyvtárak történetéhez. V—VIII, Magyar Könyvszemle, 14 (1889). 88–91. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 46

A könyvek száma (-ig): 47

A szövegegységek száma (-tól): 34

A szövegegységek száma (-ig): 34

Számozása a BH-ban: BHE 669–699

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: 4

 

Bibliográfia:

Nagy Imre – Tagányi Károly – Schönherr Gyula, Adatok a hazai középkori könyvtárak történetéhez. V—VIII, Magyar Könyvszemle, 1889. 88–91.

PannRendt XII/B. 82–83 = A pannonhalmi Szent Benedek-rend története, szerk. Erdélyi László – Sörös Pongrác, I–XII/B, Budapest, 1902–1916. 

 

Megjegyzés:

A kolozsmonostori konvent monostor javainak Antal apát által – a perjel, a custos és a cantor bevonásával – 12 fejezetben összeállított leltárán belül található a könyvjegyzék, melyet azzal a szándékkal készítettek, hogy az utókor hasznát szolgálja (ad perpetuam rei memoriam nostramque et nostrorum successorum utilitatem). A könyvek jegyzékét a leltár 4. fejezete tartalmazza. A könyvjegyzék az apátság teljes könyvállományát magában foglalja, köztük olyan köteteket is, melyek az összeíráskor nem voltak a könyvtárban találhatók.

A könyvekkel kapcsolatosan említett személyek: Szt. Benedek, Szt. Vazul, Balázs és Henrik apátok, János fráter Kolozsmonostoron, András zalai apát, Thamasii-i Illés fia György, Zekel János.

 

A könyvjegyzék szövege:

 

[p. 16.]

De libris

Item tria missalia, unum antiquum, secundum novum, tertium novissimum.

Item duo libri manualium, unum vetus et aliud novum.

Item unus liber epistolarum vetus.

Item regula cum martilogio et constitutionibus Benedictinis.

Item unus liber Vitaspatrum.

Item liber in principio titulum: Sancti Basilii, in medio titulum: Ex dictis vel gestis sanctorum catholicorum patrum continens.

Item compendium sacre theologie veritatis.

Item liber antiquus de diversis officiis implendis.

Item liber sermonum quem canonizant apostolicus [!].

Item liber processuum super dignitatibus et personatibus [!] ecclesiasticis. Iste liber ad inventarium Henrici abbatis est inscriptus, sed tamen inter alios non est inventus et dicit Georgius custos quod per eundem Henricum Abbatem, nunc Episcopum Quinqueecclesiensem esset deportatus, et quod sibi non esset presentatus.

Item glossa plasterii [!], cuius titulus est: Egredimini filie Syon. Finis autem: Deo gratias, alleluia.

Item liber sermonum dominicalium, scilicet: Si moram fecerit expecta eum. Finis autem: Osee IIo: Sponsabo te michi in fide Regem.

 

[p. 17.]

Item unum graduale bonum.

Item unum Collectaneum.

Item duo psalteria choralia.

Item duo psalteria in minori quantitate.

Item nota quod inventarium Henrici Abbatis continet tria psalteria, ubi posuimus duo, et dicitur, quod idem Henricus Abbas tercium ex eo alienari fecisset, quia quidam Johannes [eras.: lepr.] dyaconus leprosus effectus in eodem legebat, asserens, si qui in eo legissent, inficerentur.

Item duo Antiphonalia, unum de tempore et reliquum de sanctis.

Item unus liber ympnorum notulizatum.

Item unus liber Sequenciarum seu sequentionale.

Item unum leccionale antiquum in modum Breviarii scriptum, in magna quantitate.

Item unum passionale seu nova legenda.

Item unus liber de legenda sanctorum alterius ordinis.

Item unus liber [eras.: in magna] omeliarum in magna quantitate scriptus.

Item duo libri Malagranati, unus vetus, alter novus.

Item unus parvus liber cathezisacionis.

Item unus liber leccionalis de tempore in bona quantitate conscriptus novus.

Item unus liber leccionalis similiter de sanctis novus.

Item liber Scintillarum cum quibusdam aliis materiis in papiro scriptus.

Item quatuor sexterni questionum libri sermonum.

Item unus parvus libellus quasdam Auctoritates sanctorum doctorum continens in papiro scriptus, in cuius principio: "Ternes vn den" [lege: Ternus unde nod...; De aureo numero, cf. Walther, Initia carminum, 19216] habetur.

Item [eras. due] tres oracionales, unus in papiro, duo in pergameno scripti.

 

[p. 18.]

Item unum Brevi[ari]um Blasius Abbas deportavit.

Item unum diurnale per fratrem Georgii filii Elie de Thamasii a fratre Johanne dum eundem fratrem Johannem verberari fecit est alienatum.

[...]

 

[p. 26.]

Item littere instrumentales deficiunt.

Item reliquie sanctorum secundum Inventarium deficienciam paciuntur.

Item liber processuum super dignitatibus et personatibus ecclesiasticis est alienatus.

Item quia fructus vinee [...]

Item quia dicebat, ut predictus liber processuum super dignitatibus etc. esset deportatus per dominum Henricum Abbatem, teneatur exquiri veritatem et librum representare.

Item quia dicit, quod librum Biblie ipse pro XVI florenis novis ad redempcionem bonorum testamentaliter per Johannem Zekel legatorum ecclesie dedisset, nosque contradicimus, debet approbare cum litteris Henrici Abbatis et Andree Abbatis de Zala, ut ipse suis pecuniis emit, et quod ipse Henricus Abbas vel alter nomine sui monasterio non emerit, nec dictus Andreas abbas cum favore istius ecclesie nemini tradidit.

Item stipites vinearum de orto [...]


23.

Elnevezés: Felsőtárkányi karthauzi remeteség vásárolt könyvei

Származási hely: Felsőtárkány

A dokumentum dátuma (-tól): 1432-05-07

A dokumentum dátuma (-ig): 1432-05-07

Forrástípus: I.5.2. Adásvételi feljegyzés

Intézményi/magán: Intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: Christofferus prior

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: n. a.

Tulajdonoshoz köthető hely: Felsőtárkány

Tulajdonos foglalkozása: perjel

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: gamingi karthauziak

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Melk, bencés apátság

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Archiv der Benediktiner Abtei Melk, Gemnicensia et de Carthusia Seitzensi, 52r.

Jegyzék régebbi jelzete: n. a.

 

Jegyzék kiadása(i), (részleges/teljes):

Mittelalterliche Bibliothekskataloge Österreichs. I. Niederösterreich, ed. Theodor Gottlieb, Wien: Adolf Holzhausen, 1915. 3. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 12

A könyvek száma (-ig): 12

A szövegegységek száma (-tól): 12

A szövegegységek száma (-ig): 12

Számozása a BH-ban: BHE 969–971

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: felsőtárkányi segedelemvölgyi (Vallis Auxilii) karthauzi remeteség

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Keiblinger, Ignaz Franz, Geschichte des Benediktinerstiftes Melk in Niederösterreich, seiner Besitzungen und Umgebungen, Bd. 1: Geschichte des Stiftes, Wien, Beis, 1851. 519.

Mittelalterliche Bibliothekskataloge Österreichs. I. Niederösterreich, ed. Theodor Gottlieb, Wien, Adolf Holzhausen, 1915. 3.

[sz. n.], Magyar karthauziak könyvvásárlása Gamingban, 1432-ben, Magyar Könyvszemle, ÚF 19 (1922). 236.

 

Megjegyzés:

A jegyzék, amely a melki kézirat Series monachorum Domnus Throni b. Marie in Gemnico című részében található (52r), az alsó-ausztriai gamingi karthauzi kolostor által a felsőtárkányi karthauzi remeteség priorjának, Christopherusnak eladott könyveket tartalmazza. A három szerkönyvön kívül, amelyekért 24 forintot kaptak, ingyen adtak át kilenc másik könyvet, amelyeket csak könyvtári jelzetükkel azonosítottak.

 

A könyvjegyzék szövege:

In memoriali ad annum 1432 legitur:

Feria quinta ante Gordiani vendidimus Cristoffero priori Vallis Auxilii in Tarkan

unum missale,

unum graduale,

unum antiphonarium pro XXIIII. florenis in promptu solutis.

Item dedimus sibi ex libraria gratis pro deo libros istis titulis:

D 60, T 7, N 14, X 10 et 13, Y 3, 6, 9, et 16.


 

24.

Elnevezés: Rabolt könyvek a kebeleszentmártoni egyházban

Származási hely: Kebeleszentmárton (?) (Zala megye)

A dokumentum dátuma (-tól): 1434-06-15

A dokumentum dátuma (-ig): 1434-06-15

Forrástípus: I.2.7. Nem ismert célú, hivatalos szerv által készíttetett összeírások

Intézményi/magán: intézményi

Tulajdonos neve: Bedei István; „görögök”

Tulajdonos névváltozatai: Stephanus de Bede; Graeci

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: n. a.

Tulajdonoshoz köthető hely: Kebeleszentmárton; Ságod

Tulajdonos foglalkozása: világi

Tulajdonos nemzetisége: magyar; görög

Jegyzék leírója: vasvári káptalan

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Festetics család levéltára

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Magyar Országos Levéltár, DL 92833

Jegyzék régebbi jelzete: MOL Q 73 / ZALA 108 A

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes): n. a.

A könyvek száma (-tól): 2

A könyvek száma (-ig): 2

A szövegegységek száma (-tól): 2

A szövegegységek száma (-ig): 2

Számozása a BH-ban: n. a.

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

Bibliográfia: n. a.

 

Megjegyzés:

A vasvári káptalan jelentése arról, hogy Gersei Pető fia László, Zala és Vas megyék ispánja nevében a vasvári káptalan előtt előadták, hogy amint az ispán némely Zala megyei híveitől hallotta, a Greci, azaz bizonyos „görögök” rablómódra elhurcolt és elrejtett javaiból és ingóságaiból Bedei István nemes házában vannak elrejtve értékek. Ezeket Bedei István felesége letagadta és elrejtette. Az ispán kérésére kiküldött hites személy jelentette, hogy kiszálltak Bedei István Sagud-i házába (Ságod, Zala megye), és miután ott nem találtak semmit, továbbmentek „Kuthusyzenthmarton”-ba (minden bizonnyal hibás másolata a Kebeleszentmárton helynévnek) és annak Szent Márton egyházában több értéktárgyat, köztük a „görögök” két könyvét találták. A kisebb ezüstözött kamokába volt borítva, a nagyobb aranyozott ezüsttel díszített vörös bársonyba. Emellett találtak egy viaticumot is a Szent Szűz képével, melyen Jézus Krisztus képét tartja kezében, aranyozott ezüst díszítéssel.

A plébános közlése szerint ezeket Bedei István pecsétjével lepecsételve ennek felesége adta át neki az egyházban leendő elhelyezésre. Az értékeket László ispán a hites személy jelenlétében magához vette.

 

A könyvjegyzék szövege:

[...] videlicet duos libros Grecorum, unum minorem, sive argento aliquo habentem coopertum vel kamoka, et alterum maiorem habentem argentum deauratum in suo coopertorio cum [eras.: valido] veluto siue purpure nigro. Item unum viaticum deauratum  vel tabulam ut apparuisset habentem in medio imaginem beate virginis gestantis imaginem filii melius cum opere argenteo deaurato intus laboratam, ab utroque vero late[re] in duabus tabulis clandestinibus corpus tabule sunt imagines due picte super campo aureo [...]


 

25.

Elnevezés: Veszprémi káptalan 1435. évi könyvjegyzéke

Származási hely: Veszprém

A dokumentum dátuma (-tól): 1435-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1435-12-31

Forrástípus: I.2.7. Nem ismert célú, hivatalos szerv által készíttetett összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: veszprémi káptalan

Tulajdonos névváltozatai: Capitulum Vesprimiense

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1435

Tulajdonoshoz köthető hely: Veszprém

Tulajdonos foglalkozása: egyházi

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: Thomas cantor

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Veszprém

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Veszprémi Székeskáptalan Magánlevéltára, Oklevelek, C/1. (cap.) Veszprém eccl. et capit. 68.; DF 201633

Jegyzék régebbi jelzete: U 402

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Fejérpataky László, A veszprémi káptalan könyvtára a XV. század első felében, Magyar Könyvszemle, 10 (1885). 137–148. /teljes/

A káptalan kincsei nem könyves részének jegyzékét kiadta Fejérpataky 1886–1887:

Fejérpataky László, A veszprémi káptalan kincseinek összeírása 1429–37. évekből, Történelmi Tár, 1886. 553–576; 1887. 173–192.

 

A könyvek száma (-tól): 156

A könyvek száma (-ig): 156

A szövegegységek száma (-tól): 97

A szövegegységek száma (-ig): 97

Számozása a BH-ban: BHE 977–1036

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: 13

 

Bibliográfia:

Fejérpataky László, A veszprémi káptalan könyvtára a XV. század első felében, Magyar Könyvszemle, 10., 1885. 137–148.

Fejérpataky László, A veszprémi káptalan kincseinek összeírása 1429–37. évekből, Történelmi Tár, 1886. 553–576; 1887. 173–192.

Karlinszky Balázs Péter, A veszprémi káptalan a középkorban, Piliscsaba, PPKE, doktori értekezés, 2013. 12. 

Solymosi László, Könyvhasználat a középkor végén. Könyvkölcsönzés a veszprémi székesegyházi könyvtárban, In: Szelestei N. László (szerk.), Tanulmányok a

középkori magyarországi könyvkultúráról, Az Országos Széchényi Könyvtárban 1986.

február 13–14-én rendezett konferencia előadásai, Budapest, 1989. 77–119.

 

 

A könyvjegyzék szövege:

 

Az 1435. évi könyvjegyzék

 

[f. 4r]

Inventarium librorum missalium et aliorum librorum pro divinis officiis aptorum.

 

Item unus liber cum grossissimis litteris, continens in se certas missas sollemnes et omnes benedictiones episcopales, quem fecit scribere dominus Mesko Episcopus,[23] habens tecturam de subtili tela, desuperque crucem sutam cum serico.

Item quinque libri manualium, tres maiores, et duo minores, qui inproprie dicuntur Manuales, quia habent mixtim omnes consecraciones et alia multa.

Item unus liber ewangeliorum, habens in se sola ewangelia, patitur defectum in nonnullis quaternis ewangeliorum in fine.

Item unus liber epistolarum tantum.

Item preter predictos libros unus liber novus ewangeliorum, habens in se sola ewangelia, et alter liber epistolarum tantum, de novis ligaturis, donati sunt ecclesie per magistrum Ladislaum de Keresheg canonicum et quondam succentorem eiusdem ecclesie Wesprimiensis.

Item tres libri collectarum, unus novus, donatus per Michaelem episcopum, et alii duo mediocriter inveterati.

Item duo anthiphonaria nova, donata per dominum Johannem de Gara episcopum ecclesie Wesprimiensis,[24] et duo antiqua.

Item duo gradualia antiqua priora, quorum unum combustum est in claustro beata Katherine virginis, aliud habetur in specie, et tria vetustissima.

Item unum graduale novum ad usum Teutunicorum notatum, cum coreo coopertorio tectum, in certis quaternis de ligaturis dilaceratum, donatum per dominum Michaelem episcopum.

Item quatuor libri matutinales seu lectionales, duo novi et unus antiquus, et quartus est combustus in domo quondam Gregorii cantoris, quem scribere fecit et perficere dominus Ladislaus archidiaconus Zaladiensis, quorum quilibet tam de tempore, quam de sanctis mixtim durat infra annum.

Item duo psalteria nova, nunc in choro circumiacencia. Alia duo bona et antiqua. Quintum vetustissimum. Sextum cum litteris aureis et capitalibus ornatum. Septimum in forma quadrata parvum, sine cantu, est amissum.

Item due biblie integre et bene ligate, et due inperfecte seu non complete, veteres, omnes in magna quantitate.

[f. 4v]

 

Missalia.

Item tredecim Missalia bona et satis nova.

Item unum missale novum et bonum cum cordulis sericis et clausulis argenteis. Et aliud similiter novum et bonum, preciose dispositum, cum clausulis argenteis, per dominum Demetrium episcopum donatum,[25]  de presenti ipsis clausuris ab ipsis libris dilaceratis et in specie habitis.

Item unum missale apud quondam fratrem Ladislaum ordinis sancti Francisci in claustro beati Johannis Bude commorantem pro redempcione unius infule eidem impignoratum, valde preciosum, quasi bonum in bona quantitate, quod est amissum, ut timetur.

Item unum de hiis tridecim missalibus predictis fuit per dominos de capitulo datum Stephano de Bathwa, qui promiserat facere compleri unum aliud missale pro eodem, sed ipso impedito et perficere non valente, dedit necessaria pro complecione eiusdem domino Johanni custodi, qui assumpsit facere complere, sed nondum complevit.

Item unum missale novum, legatum ecclesie per dominum Johannem prepositum Wrsiensem.[26]

Item unum missale similiter novum et valde utile, legatum est ecclesie per dominum Dominicum archidiaconum Albensem.

Item unum missale similiter novum et satis valens, legatum est ecclesie per dominum Gregorium cantorem, quod ad presens dominus Symon episcopus modernus[27] consuevit secum deferre.

 

Ordo librorum ultra libros aptos ad divina mixtim in sacrista habitorum.

 

Item unus liber racionalis, valde utilis et bene formatus.

Item unus liber biblie optimus, spissus et parve quantitatis, cum parvis litteris Italicalibus et capitalibus aureis formatus.

Item una legenda satis valens cum bonis litteris Italicis.

Item unus liber dyalogorum Gregorii.

Item unus liber, qui vocatur Huguicio, legatus per magistrum Andreas Parvum, concessus fuerat per dominos de capitulo quondam Georgio de Saar lectori solum ad legendum et restituendum, qui est amissus per eundem.

Item commentum Remegii super psalterio cum litteris antiquis, in pargameno.

item exposicio ewangelii super Lucam.

Item exposicio beati Gregorii pape super Lucam, que non invenitur, nec prius fuit inventa.

Item exposicio Remigii super epistolas Pauli.

 

[f. 5r]

Item Jeronimus super Jeremiam prophetam.

Item exposicio Jeronimi super ecclesiastes.

Item prologus Bede presbiteri sive commentum, sine coopertorio.

Item Isidorus super sacramentis.

Item prefacio Jeronimi super Isayam prophetam, satis latus, cum litteris antiquis et medio coopertorio.

Item liber divisionum Boecii cum coopertorio nigro de corio.

Item duo libri de potestate et primatu apostolice sedis, satis lati, unus cum coopertorio corio rubeo circumdato, alter cum coopertorio rupto.

Item moralia super Job cum ramusculis regum Hungarie et coopertorio ligneo eiusdem signatis et conscriptis.

Item liber de Septem gradibus cum antiqua scriptura et coopertorio aliqualiter nigro.

Item liber de proprietatibus rerum super papiro, legatus per dominum Michaelem episcopum.

Item exposicio Tulii super libro rethoricorum cum corio nigro coopertus.

Item tres libri, unus Decretalis, alter Sextus, et tertius Clementina, legati per dominum Michaelem custodem. Clementina non fuit reperta, et dicitur, quod tempore domini cardinalis[28] fuerit data ad ecclesiam Vaciensem.

Item liber epistolarum Jeronimi et aliorum.

Item liber summi penitenciarii Hostiensis, videlicet super remissionibus.

Item sumpma super titulis Gothfredi, que alio nomine dicitur Sumpma Gothfredi.

Item unus antiquus liber decretalis Innocentii, habens de corio nigram cooperturam.

Item unus liber Ambrosii, quem nunc non invenimus, nec prius fuit inventus.

Item unus liber valde subtilis, continens libros phisice naturalis, videlicet phisicorum et alios.

Item unus liber Speculum Juris, dictus, subtilis et utilis.

Item liber videlicet Sextus decretalium, cum coopertorio viridi et clausula pulchra Gallicali.

Item unus liber videlicet Scolastica Hystoria dictus.

Item commentum super psalterium vel lectura, cum magno coopertorio nigro et cum antiquis litteris et duabus clausuris.

 

[f. 5v]

Item oracionales sancti Isodori cum coopertorio antiquo et scripturis antiquis et pulchris capitalibus aureis.

Item exposicio super Matheum in ligneo coopertorio parvo et cum scripturis antiquis.

Item unus liber valde antiquus super consecracione episcoporum, alias liber pontificalis.

Item exposicio seu lectura beati Jeronimi super Aggeum, Zakariam et alios prophetas minores, in brevi et quadrato coopertorio cum tectura rubea.

Item unus liber de disciplina Astronomie, antiquis litteris et figuris astronomicalibus, in parva quantitate.

Item liber scintillarum Bede, collectus de diversis voluminibus.

Item liber Esdre prophete parve quantitatis cum scripturis antiquis.

Item exposicio super Bibliam secundum sensum moralem et misticum, parve quantitatis, cum litteris antiquis.

Item libri benediccionales quatuor seu officionales, de quibus duo sunt mediocres et allii duo parvi antiquissimi.

Item liber omeliam Gregorii pape mixtim super quatuor ewangelistas, in coopertorio ligneo antiquo, in scripturis antiquis, et continet omelias quadraginta.

Item unus liber Gregorii pape propter collocacionem Adee.

Item unus liber, Josephus hystoriarum antiquitatum Judaice, in magna quantitate, cum litteris antiquis, liber valde bonus.

Item unus liber rethorice vetustissimus, quem non invenimus, nec prius fuit inventus.

Item duo libri passionalium, id est de passionibus sanctorum martirum, unus in magna quantitate, alter in minori, cum coopertorio antiquo.

Item liber Paterii mediocris quantitatis, cum litteris antiquis, in ligneo coopertorio subducto corio antiquo.

Item liber epistolarum Damasci pape et Jeronimi super tribus questionibus libri Genesis et aliorum.

Item liber Isidori, qui dicitur Liber Ethycorum, subtilis et optimus, cum litteris bonis et aureis capitalibus.

Item quidam liber antiquus cum coopertorio antiquo ligneo, putrefactus in margine et corruptus, carens principio et fine.

Item unus liber benedictionalis, mediocris, cum coopertorio ligneo, corio coopertorio superducto antiquo, cum litteris antiquis, qui non est repertus.

 

[f. 6r]

Item unum pontificale episcoporum cum bonis litteris, liber valde utilis, cum coopertorio rubeo et nodis clausurarum deauratis <sed carens de presenti clausura et eciam prius caruit, quem>[29] de presenti habet dominus Symon episcopus.

Item aliud pontificale satis valens, quod prius secuni ferebat dominus Franciscus suffraganeus.

Item unus liber benedictionalis novus et valens, cum clausuris tribus deauratis, ab ipso dilaceratis, sed in specie habitis, coopertus sindone. 

Item unus liber antiquus valde, cum litteris antiquis, in principio illegibilis, parve quantitatis habens omelias seu exposiciones aliquorum ewangeliorum.

Item unus liber antiquus cum litteris parvis, qui incipit sic: Gregorius super verbo libri titulus;[30] qui habet glossam de materia iuris, qui non est repertus.

Item liber mediocris quantitatis, pulcre formatus, glosa seu lectura super prologis Biblie, qui incipit sic: Frater Ambrosius;[31] habens in fine exposiciones vocabulorum Biblie secundum ordinem alphabeti.

Item summa magistri Johannis super decretum.

Item unus liber decretalis, carens in fine medio coopertorio, cum litteris satis grossis, sed non habens totaliter glosam.

Item unus liber decretalis cum coopertorio ligneo, in quantitate mediocris, cum litteris mediocribus, habens glosam, ut videtur, in toto.

Item unus liber, dictus Panteon, in ligneo coopertorio. [Est per Symonem episcopum deportatus.][32]

Item liber Ivonis de diversis sermonibus et constitucionibus.

Item duo libri in magna quantitate super Job, qui dicuntur Moralia Gregorii.

Item tres libri in parva quantitate Cantuales. Unus non est repertus.

Item unus liber, videlicet Summa Thome de Aquino, in coopertorio rubeo, cum pulcris litteris, quem donavit ecclesie quondam dominus Gregorius cantor. [Dominus Symon episcopus deportavit.][33]

Item liber cum coopertorio ligneo, continens sermones sanctorum Leonis pape, Augustini, Fulgencii et aliorum per circulum anni.

Item unus liber manualis cum coopertorio nigro, satis latus, habens a tergo modicum de corio.

 

[f. 6v]

[Item breviarium, quod sequitur, rehabui ego Thomas cantor et rector altaris Sancti Spiritus ad fabricam capelle de voluntate dominorum et consensu domini prelati anno domini etc. XL. septimo.][34]

Item unum breviare novum, cum pulcra scriptura et clausuris argenteis, sed dilaceratis, quantitatis grosse, quod legavit dominus Johannes prepositus Wrsiensis ad fabricam capelle Sancti Spiritus. <Habet magister Valentinus de Thata.>[35]

Item aliud breviare satis magne quantitatis, habens unam clausuram argenteam, quod legavit ecclesie dominus Demetrius episcopus.

Item liber oracionalis mediocris quantitatis, cum scriptura antiqua grossa; multum legibili, continens in se multas oraciones de sanctis.

Item unus liber, qui dicitur Isidorus Ethicorum, carens coopertorio a principio ac duobus libris in pargameno, a principio dilaceratis in margine, qui non fuit scriptus in priori registro.

Item unum collectarium valde antiquum, non est inventus.

Item in quadam cista ad modum Bakoniensium facto sub sigillo domini Nicolai prepositi sunt libri tredecim in iure cononico et in aliis materiis. A qua cista fuerant prius excepti: Decretum, Decretales, Sextus et Clementina, legati per dominum Demetrium episcopum ad fabricam capelle Sancti Spiritus. <Clementina non est inventa.>[36]

Inventarium super peciis Camucarum et purpurarum [...]


 

26.

Elnevezés: Nicolaus de Jegerdorff végrendelete

Származási hely: Kolozsmonostor

A dokumentum dátuma (-tól): 1435-02-18

A dokumentum dátuma (-ig): 1435-02-18

Forrástípus: I.2.7. Nem ismert célú, hivatalos szerv által készíttetett összeírások

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Nikolaus von Jägerndorf presbiter

Tulajdonos névváltozatai: Nicolaus presbiter de Jegerdorff, Yegerdorff, Nicolaus Martini,  Rote de Jegerdorff, Nicolaus Martini de Krnowia

Tulajdonos származása: diocesis Olomucensis

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1435

Tulajdonoshoz köthető hely: Olmütz (Olomouc), Jägerndorf (Krnov), Kolozsmonostor

Tulajdonos foglalkozása: egyházi

Tulajdonos nemzetisége: cseh/német

Jegyzék leírója: kolozsmonostori konvent

Jegyzék egykori lelőhelye(i): kolozsmonostori konvent levéltára

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Magyar Országos Levéltár, DL 36897

Jegyzék régebbi jelzete: MOL KKOL Testamentaria (Q 369)

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Barabás Samu, Miklós jägerdorfi pap végrendeletében a kolozsmonostori konventnek és kolozsvári Enghel Istvánnak könyveket hagy, Magyar Könyvszemle, 16 (1891). 34–36. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 9

A könyvek száma (-ig): 9

A szövegegységek száma (-tól): 9

A szövegegységek száma (-ig): 9

Számozása a BH-ban: BHE 1472–1476; BHE 1917–1920

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: kolozsmonostori Szűz Mária-konvent; Stephanus Enghel de Cluswar (Kolozsvár/Cluj/Klausenburg)

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Barabás Samu, Miklós jägerdorfi pap végrendeletében a kolozsmonostori konventnek és kolozsvári Enghel Istvánnak könyveket hagy, Magyar Könyvszemle, 16 (1891). 34–36.

Erdélyi László – Sörös Pongrác, A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története: a Magyar kereszténység, királyság és Benczés-Rend fönnállásának kilenczszázados emlékére, Budapest, Stephaneum, 12. kötet, 2. rész. 85–86.

 

Megjegyzés:

Az olmützi egyházmegyéből származó Jägerndorfi Miklós presbiter a kolozsmonostori konvent tagjai előtti tett végrendeletében a Szűz Mária-monostorra hagyta aranyozott ezüst keresztjét, kelyhét és három könyvét, hogy Szűz Mária közbenjárjon bűnei feloldozásáért Fiánál. A kolozsvári Engel István (Stephanus Enghel de Cluswar) magisterre hagyta két egyházi szerkönyvét, hogy azokból végezze élete végéig papi zsolozsmáját, halála után pedig a konvent plébánosáéi legyenek. Négy további könyvét szintén ráhagyja, hogy segítse prédikációs munkájában. Értékes ruhaneműit Corponar Johannes egykori kolozsvári nótáriusra hagyja, hogy azokat értékesítve fedezze temetése költségét, és a megmaradt összeget ossza szét a szegények közt. Más ruháit, erszényét, gyapjútakaróját Elias (Illés) szolgájára hagyja, azzal a feltétellel, hogy ha a kolostort elhagyja, a takarót adja át a monostor harangozójának. Edényeit és párnáját a monostor később csatlakozó, egyéb textíliáit a jelenlegi szerzetesekre hagyja.

Papírra írt oklevél, eredetiben maradt fenn. Az örökhagyó Nicolaus de Jägerndorf azonos Nicolaus Martini Rote de Jegerdorff-fal, vagy másképp Nicolaus Martini de Krnowiával, akinek 1400. szeptember 1-én mint olmützi clericusnak IX. Bonifác pápa engedélyezte Rómában, hogy bármely egyházi benefíciumra elsősége legyen (kivéve kardinálisokkal és pápai familiárisokkal szemben). Ld. Monumenta Vaticana res Bohemicas illustrantia, ed. Camillus Krofta, Vol. 5., pars 2. Prága: typis Gregerianis. 1905. 919–921. 1414-ben iratkozott be a prágai egyetem jogi karára, a bajor nációba. Ekkor már plébános (Nicolaus Martini de Krnowia. Plebanus ecclesiae in Katzer Olomouc. dioec.). Ld. Nikolaus Martini de Krnowia (ID: 78478706), in RAG, Repertorium Academicum Germanicum. URL: http://www.rag-online.org/gelehrter/id/78478706 (Letöltve: 2014. jún. 30.)

Stephanus Enghel de Cluswar magister talán azonosítható azzal a Stephanus de Clausenburggal, aki a bécsi egyetemre 1417/18-ban iratkozott be, ott baccalaurusi fokozatot szerzett 1426-ban, majd 1433. márc. 8-án licentiátust nyert. Ld. Stephan de Clausenburg (ID: 2147106971), in: RAG, Repertorium Academicum Germanicum. URL: http://www.rag-online.org/gelehrter/id/2147106971 (Letöltve: 2014. jún. 30.)

 

A könyvjegyzék szövege:

In nomine domini. Amen. Anno nativitatis eiusdem millisimo quadringentesimo tricesimo quinto, feria sexta proxima post festum beati Valentini martiris. Ego Nicolaus presbyter de Yegerdorf Olomucensis diocesis in Cenobio Monasterii beate Marie virginis de Colosmonostra commorans, in lecto egritudinis decumbens, compos mee rationis, presentibus religioso ac discretis viris fratre Georgio priore conventus eiusdem loci, Valentino notario publico, plebano parochiali, ac Abraham scriptore sacerdotibus, item nobilibus viris Anthonio de Egres, Mathia filio Basii de Zenthgerdh de Torda, Johanne filio Stephani de Maray de Doboka, Michaele de Perchen de Zathmar comitatuum nobilibus, Nicolao Petri Fabri de Novavilla decanatus Cibiniensis, acolito iurisdictionis Strigoniensis, et Petro filio Stephani Halaz de Feyrd ad id specialiter vocatis, de rebus et bonis adeo michi collatis, quamquam exiguis, ad superna anhelans et per temporalia sperans eternalia adipisci bona in augmentum salutis anime mee tale facio testamentum: Quod primo crucem meam argenteam deauratam et calicem similiter argentum deauratum simulcum tribus voluminibus librorum, videlicet postille Conradi super ewangeliis dominicalibus, ac altero de gestis Romanorum, et tertio nova legenda de passione sanctorum per anni circulum lego et committo prefato monasterio beate Marie virginis in perpetuam elemosinam, ut ipsa gloriossima semper virgo et intemerata dei genitrix aput suum clemetissimum filium, deum et dominum nostrum Jhesum Christum sit interventrix et propiciatrix pro delictis et commissis peccatis meis.

Item Magistro Stephano Enghel de Cluswar lego Breviarium meum et diurnale sub tali conditione, ut si ad sacros processerit ordines, tunc eosdem libros dominus Abbas modernus aut futurus sibi faciat assignari, et quamdiu vita fruetur mundiali, horas suas Canonicas ex eis persolvat omnium creatori; ipso autem Magistro Stephano ab hac luce translato ad vitam, iidem libri, videlicet Breviarium et diurnale ad plebanatum prefati monasterii in perpetuam elemosinam remaneant et succedant. Item libros Malagranati ac super Canticis Canticorum et super Apokalipsim atque Britonem lego eidem magistro Stephano, ut ex eis, si sacerdocio fungetur, animum suum edificet ad docendum populum sanctum dei.

Item tres tunicas meas seu vestes longas, videlicet unam flavei coloris pellibus vulpinis, aliam nigri coloris pellibus gurguriolinis subductas et tertiam de harnasio lego et committo magistro Johanni Corponar condam notario de Cluswar, quarum valorem idem magister Johannes iuxta sue humanitatis conscienciam ad exequias funeris mei exponat, et si quid superfluerit, successive pauperibus tribuat. Item pallium meum flavei coloris nigro panno subductum ac unum par caligarum panni levius albi coloris, unum par cirotecarum, unam bursam, unam camisiam longam et unum lodicem lego Elye famulo meo, ipsum lodicem sic, quod quamdiu in hoc monasterio perseverabit, pro tegumento nocturnali habeat, in recessu vero suo pulsatori huius monasterii relinquat. Item unum pulvinar de corea, unum cantrum maiorem cum scutella stannea et idriam ferratam lego domino abbati, cantrum minorem stanneum domino priori, lectum meum sive pulvinaria fratribus ad conventum supervenientibus. Item lintheamina sex, cusinos tres, manutergia quinque aut sex, duo termialia simulcum aliis rebus et bonis suis, demptis duabus ulnis tele flavei coloris, de quibus manipulos faciant, lego et committo fratribus conventualibus inter se equaliter dividendum.


 

27.

Elnevezés: Csukárdi Szent Oszvald templom

Származási hely: Csukárd

A dokumentum dátuma (-tól): 1437-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1437-12-31

Forrástípus: I.2.7. Nem ismert célú, hivatalos szerv által készíttetett összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: Csukárdi Szent Oszvald templom

Tulajdonos névváltozatai: Ecclesia sancti Oswaldi martyris et confessoris de Schukaria

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1437

Tulajdonoshoz köthető hely: Csukárd (Schukaria, Zuckersdorf, Veľké Trnie/Vinosady, SK); Somorja (Samaria, Sommerein, Šamorín, SK)

Tulajdonos foglalkozása: egyházi

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: Thomas de curia decimali decanus

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Pozsony káptalani levéltár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: n. a.

Jegyzék régebbi jelzete: Pozsony káptalani levéltár, Capsa K. fasc. 9. Nro. 28.

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Knauz Nándor, A csukárdi templom készlete 1437. évben, Magyar Sion 1 (1863). 312–313. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 5

A könyvek száma (-ig): 5

A szövegegységek száma (-tól): 5

A szövegegységek száma (-ig): 5

Számozása a BH-ban: BHE 640–644

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: 3

 

Bibliográfia:

Knauz Nándor, A csukárdi templom készlete 1437. évben, Magyar Sion 1. (1863). 312–313.

 

Megjegyzés:

A jegyzék a csukárdi (Pozsony vm.) Szent Oszvald plébániatemplom javainak összeírását tartalmazza. Egy antiphonarium a bazini várban volt található, egy missalét eladásra Johannes Scolasticusnak küldött Somorjára Márton (Martinus) egykori plébános, egy másik missalét pedig eladott hét aranyforintért.

 

A könyvjegyzék szövege:

Nota res et clenodia ecclesie sancti Oswaldi Martiris et confessoris de Schukaria sub anno Domini MCCCCXXXVII domino Thoma de curia decimali decano existente.

Item reperti in sacrastia unus liber missalis (unum graduale) una agenda, unus Calix, una monstrancia parva argentea, unus ornatus cum suis attinenciis, unum vexillum magnum sericeum rubeum et viridum, IV pallas altarium antiquas.

Item Judex et Jurati necnon comunitas de dicta Schukaria dixerunt se habere reposita in Bozin in Castro unum antiphonarium satis bonum, unum Calicem, unam monstranciam, unum ornatum, unam crucem super uno ornato una palla altaris.

Item Idem Judex et Jurati necnon comunitas de Schukaria et Tording (Tirling) profitentur et testantur quod Dominus Martinus tunc temporis plebanus alienavit unum librum missalis quem misit cuidam Joanni Scolastico in Samaria ad vendendum.

Item idem testantur quod dictus Martinus alienavit unum librum missalis quem vendidit pro VII florenis auri.

Item idem unum pratum ab ecclesia alienavit et vendidit.


28.

Elnevezés: Josa Turcus Koránja és török levelei

Származási hely: Prága

A dokumentum dátuma (-tól): 1437-01-02

A dokumentum dátuma (-ig): 1437-01-02

Forrástípus: I.2.7. Nem ismert célú, hivatalos szerv által készíttetett összeírások

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Josa Turcus; Nicolaus Saracenus

Tulajdonos névváltozatai: Krisztalóci Tarkasics Józsa, Török Józsa; Szerecsen Miklós

Tulajdonos származása: Krisztalóc

Tulajdonoshoz köthető dátum: n. a.

Tulajdonoshoz köthető hely: Krisztalóc (Cristaloucz)

Tulajdonos foglalkozása: n. a.

Tulajdonos nemzetisége: török

Jegyzék leírója: Zsigmond császár és király kancelláriája

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Körmend, hg. Batthyány-család levéltára, Németh-Ujvariana rejectanea, no. 193. ad fasc. 105.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: MOL DL 102072

Jegyzék régebbi jelzete: MOL, Battyhány család, Miscellanea (Q358)

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Magyarország melléktartományainak okmánytára, 2. kötet. A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára. 1198-1526, kiad. Thallóczy Lajos, Áldásy Antal, Budapest, MTA, 1907. 104–106. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 1

A könyvek száma (-ig): 3

A szövegegységek száma (-tól): 1

A szövegegységek száma (-ig): 3

Számozása a BH-ban: n. a.

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Magyarország melléktartományainak okmánytára, 2. kötet. A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára. 1198-1526, kiad. Thallóczy Lajos, Áldásy Antal, Budapest, MTA, 1907. 104–106.

Áldásy Antal, A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának czímereslevelei. 1200-1868, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 1904. 13.

Báró Nyáry Albert, Krisztalóczi Tarkasics Józsa címere, Turul, 1884. 156.

 

Megjegyzés: [MÉG] NINCS

http://library.hungaricana.hu/en/view/MolDigiLib_VSK_Erszegi_Geza_szuletesnapjara/?pg=252&layout=s

FARKASICS!!!

http://archives.hungaricana.hu/hu/charters/137239/?query=50522

https://www.google.hu/webhp?sourceid=chrome-instant&ion=1&espv=2&ie=UTF-8#q=%22farkasics%20j%C3%B3zsa%22

 

A könyvjegyzék szövege:

Commissio propria domini imperatoris Emerico de Marczaly magistro curie referente.

Sigismundus dei gratia Romanorum imperator semper augustus ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex fideli nostro sincere dilecto magnifico Mathkoni de Talloucz totius Sclavonie Dalmatieque et Croatie regnorum nostrorum bano salutem et gratiam. Referente nobis fideli nostro Josa Turco de Cristaloucz nostra valde displicenter intellexit serenitas, quod cum tu ex nostre maiestatis iussione tibi literis nostris mediantibus iniuncto, ipsum Josam Turcum et condam Nicolaum Saracenum detinuisses seu captivasses, tunc eciam castellum ipsorum Cristalloucz vocatum cunctasque possessiones per fratrem tuum Perkonem et alios tuos homines occupari universasque res et bona mobilia, puta thesauros et argenteria ac alia quelibet pretiosa clenodia ipsius Jose non modici imo magni pretii et valoris recipi fecisses et auferri, quas et que omnia in quodam registro per eum nobis demonstrate conscripta vidimus contineri. Inter quas quidem res ipsius Josa Turci eciam quidam liber nostre maiestatis literas seu scripturas Turconicas legemque Makometi in se continens, qui scilicet liber Alcoranus nuncupatur cuiusque corrigia pro ligatura eius apta argento fuit perornata, nec non eciam litere donationales et confirmatorie eiusdem Jose Turci, nonnulla quoque literalia instrumenta aliorum nobilium, que ratione conservationis sibi assignata et in castello prenotato reposita extitissent penitus et in toto per ipsum fratrem et homines tuos recepte et oblata ac asportate fuissent, quod utique in nostram displicentiam cedit satis grandem. Quoniam uti tue constare non ambigimus fidelitati, nostra eciam exinde recordatur serenitas, non in eo ut de possessionibus rebusque et bonis ipsorum Jose Turci et condam Nicolai Saraceni seu alterius eorundem te intromittere sed super eo dumtaxat ut ipsos solis eorum in personis usque nostrum beneplacitum detinere et in captivitate conservare deberes, per pretactas literas nostras tibi exinde transmissas mandaremus, quapropter tuam ех certa nostra scientia requirimus et hortamur fidelitatem eidem seriose nostro mandamus sub precepto, quatenus mox et in continenti agnita presentium notitia favore quolibet postergato, premissas omnes et singulas res et bona queque nec non literas et literalia instrumenta prenotata memorati Jose Turci, sed et pretactum literum turconicum nostre maiestatis quo nullomodo carere possumus, per prefatum Perkonem fratrem aliosque homines tuos, qui premissas occupationes rerumque et bonorum predictorum ablationes fecerunt et perpetrarunt sine omni dampno et defectu aliquali reinveniri ac prefato Jose Turco coram testimonio capituli ecclesie Chasmensis, quod per ipsum capitulum ad id harum serie transmitti iubemus, reddi et restitui facere ipsumque exinde taliter et adeo contentum efficere debeas omnibus modis, ut ipse Josa Turcus nobis in hac parte de cetero non cogatur querulari pretactumque librum nostrum turconicum idem Josa Turcus nostre reddere et apportare possit maiestati. Et aliud sicuti nostris beneplacitis et mandatis te cupis conformare non facturus in premissis. Presentibus perlectis exhibenti restitutis.

Datum Prage secundo die festi circumcisionis domini anno eiusdem Mmo CCCCmo XXX septimo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. Lmo Romanorum XXVII. Bohemie XVII. imperii vero quarto.

Hátlapján alul: (Latkó bán betűje).


 

29.

Elnevezés: Nagyszebeni plébánia

Származási hely: Nagyszeben

A dokumentum dátuma (-tól): 1442-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1442-12-31

Forrástípus: I.2.7 Nem ismert célú, hivatalos szerv által készített összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: n. a.

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: n. a.

Tulajdonoshoz köthető hely: Nagyszeben

Tulajdonos foglalkozása: n. a.

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: Nagyszeben papja(i)

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Gyulafehérvár, Batthyány-könyvtár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Gyulafehérvár, Batthyány-könyvtár, Ms. II 135, p. 82.

Jegyzék régebbi jelzete: F5. V. 12.

 

Jegyzék kiadása(i), (részleges/teljes):

Kurz, Anton, Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die bis jetzt bekannte älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen, Leipzig, Weigel, 1848. 45. (különlenyomat a Serapeumból) /teljes/

Seiwert, Gustav, Das älteste Hermannstädter Kirchenbuch, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 11. 1874. 323–410. /teljes/

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár (Ötödik közlemény), Magyar Könyvszemle ÚF 8 (1900). 132–146. /teljes/

Szentiványi, Robertus, Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyaneae, 4. kiadás, Szeged, Bibliotheca Universitatis Szegediensis, 1958. 160–169. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 13

A könyvek száma (-ig): 13

A szövegegységek száma (-tól): 10

A szövegegységek száma (-ig): 10

Számozása a BH-ban: BHE 856–865

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Kurz, Anton, Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die bis jetzt bekannte älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen, Leipzig, Weigel, 1848. 45. (különlenyomat a Serapeumból)

Seiwert, Gustav, Das älteste Hermannstädter Kirchenbuch, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 11. 1874. 323–410.

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár, Magyar Könyvszemle ÚF 7 (1899). 134–175.

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár (Ötödik közlemény), Magyar Könyvszemle ÚF 8 (1900). 132–146.

 

Ivánka Endre, Két magyarországi plébánia könyvtára a XV. században, Századok, 1938. 137–166, 320–334.

Szentiványi, Robertus, Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyaneae, 4. kiadás, Szeged, Bibliotheca Universitatis Szegediensis, 1958. 160–169.

 

Megjegyzés:

A plébános személyes használatára rendelt könyvek jegyzéke. Használatuk a plébánost mint javadalmazásának része (ad dotem) illeti meg, tehát a plébánia (nem a templom) leltárához tartoznak (pertinentes ad curriam). (Ivánka Endre)

 

A könyvjegyzék szövege:

Nota quot sunt liberi [!] ad curriam in Cybinio. Primus est Passionale.

Postilla.

Due partes postillarum Milicii de [tempore et de sanctis?].

Due partes de sermonibus Milicii.

Duo Jacobini de tempore et de sanctis.

Item una biblia.

Item summa uiciorum.[37]

Item una scolastica hystoria.

Item est unus liber papire de tempore et modicum de sanctis.

Item spalterium [!] cum glossa et est finis.


 

30.

Elnevezés: Demeter literatus, filius Iacobi de Pethenyehaza, 1441

Származási hely: Petenyeháza

A dokumentum dátuma (-tól): 1441-11-22

A dokumentum dátuma (-ig): 1441-11-22.

Forrástípus: I.2.3. Végrendeletek

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Petenyeházi Literátus Demeter

Tulajdonos névváltozatai: Demeter literatus, filius Iacobi de Pethenyehaza

Tulajdonos származása: Petenyeháza

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1441

Tulajdonoshoz köthető hely: Petenyeháza (Krasznahorvát/Horoatu Crasnei, RO), Kraszna vm.

Tulajdonos foglalkozása: deák

Tulajdonos nemzetisége: magyar

Jegyzék leírója: Johannes de Sarlo; Sarlói (Nagysallói) János váradi vikárius, kanonok, az egyházjog doktora

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Magyar Nemzeti Múzeum, Ibrányi-levéltár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: MOL DL 62305

Jegyzék régebbi jelzete: Q 89/ 145

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Iványi Béla, Könyvek, könyvtárak, könyvnyomdák Magyarországon 1331-1600 (Az Országos Széchényi Könyvtár Kiadványai, 4.), Budapest, 1937. 11. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 2

A könyvek száma (-ig): 2

A szövegegységek száma (-tól): 2

A szövegegységek száma (-ig): 2

Számozása a BH-ban: BHE 645

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: petenyei egyház

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Iványi Béla, Könyvek, könyvtárak, könyvnyomdák Magyarországon 1331-1600 (Az Országos Széchényi Könyvtár Kiadványai, 4.), Budapest, 1937. 11.

 

Megjegyzés:

Sarlói János, az egyházjog doktora, váradi kanonok (erre ld. Nos Johannes de Sarlo decretorum doctor Canonicus et Vicarius Ecclesiæ Waradiensis in spiritualibus et causarum auditor generalis damus pro memoria...; DL 14563; Bunyitay Vince, A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig, 3. kötet (A váradi püspökség egyházai a püspökség alapitásától 1566. évig), Nagyvárad, 1883. 496–497.) Pethenyehaza-i Gergely és végrendelet végrehajtó társai bemutatásában 1451. nov. 3-án írta át Pethenyehaza-i Jakab fia Demeter deák 1441. november 22-én kelt végrendeletét. Pethenyeházi Demeter a petenyeházi egyházra hagyja két könyvét, egy vasárnapi evangéliummagyarázatot és egy szótárat.

 

A könyvjegyzék szövege:

In nomine Domini, amen. Anno nativitatis eiusdem millesimo quadringentesimo quadragesimo primo feria quarta proxima post festum beatae Elizabeth reginae. Ego Demetrius literatus filius Jacobi de Pethenyehaza, licet eger corpore, mente tamen sanus per omnia coram discretis viris Demetrio rectore altaris, [...]

Item duos libros, unum super expositionem Ewangelii dominicalis, alium vocabular nominatum eidem ecclesiae de Pethenyehaza.


 

31.

Elnevezés: Nagyszebeni plébániatemplom

Származási hely: Nagyszeben

A dokumentum dátuma (-tól): 1442-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1442-12-31

Forrástípus: I.2.7 Nem ismert célú, hivatalos szerv által készített összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: n. a.

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: n. a.

Tulajdonoshoz köthető hely: Nagyszeben

Tulajdonos foglalkozása: n. a.

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: nagyszebeni plébániatemplom

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Gyulafehérvár, Batthyány-könyvtár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Gyulafehérvár, Batthyány-könyvtár, Ms. II 135, 22v (p. 26.), 27r (p. 33.)–30r (p. 39.)

Jegyzék régebbi jelzete: F5. V. 12.

 

Jegyzék kiadása(i), (részleges/teljes):

Kurz, Anton, Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die bis jetzt bekannte älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen, Leipzig, Weigel, 1848. 32–36. (különlenyomat a Serapeumból) /teljes/

Seiwert, Gustav, Das älteste Hermannstädter Kirchenbuch, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 11. 1874. 323–410. /teljes/

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár (Ötödik közlemény), Magyar Könyvszemle ÚF 8 (1900). 141 –145 /teljes/

Szentiványi, Robertus, Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyaneae, 4. kiadás, Szeged, Bibliotheca Universitatis Szegediensis, 1958. 160–169. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 149

A könyvek száma (-ig): 149

A szövegegységek száma (-tól): 149

A szövegegységek száma (-ig): 149

Számozása a BH-ban: BHE 717–855

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Kurz, Anton, Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die bis jetzt bekannte älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen, Leipzig, Weigel, 1848. 32–36. (különlenyomat a Serapeumból)

Seiwert, Gustav, Das älteste Hermannstädter Kirchenbuch, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 11. 1874. 323–410.

Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár (Ötödik közlemény), Magyar Könyvszemle ÚF 8 (1900). 141 –145

Ivánka Endre, Két magyarországi plébánia könyvtára a XV. században, Századok, 1938. 151–166.

Szentiványi, Robertus, Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyaneae, 4. kiadás, Szeged, Bibliotheca Universitatis Szegediensis, 1958. 160–169.

 

Megjegyzés:

Vélhetően 1424-es feloszlatásakor kerültek a nagyszebeni Szent Lászlóról elnevezett prépostság könyvei a nagyszebeni egyházhoz, ennek köszönhető a jegyzékben szereplő kötetek nagy száma. Ezenfelül több könyvet az 1430-as években szereztek be a könyvtár számára. A lista első része (ad libreriam in laterio) tartalmazza azokat a könyveket, melyek nem a plébános személyes használatára szolgáltak, hanem külön helyiségben, önálló könyvtárat alkottak az egész egyház számára. A lista második fele tartalmazza a plébános személyes használatára rendelt könyveket (in dota apud dominum plebanum). A jegyzék végén felsorolt breviáriumokat idősebb Jacobus polgármester (Jacobus senior Magister civium), Gobolinus püspök, Márton úr (dominus Martinus), Andreas de Mosna, egy procurator és Brassói Simon (Simon de Corona) hagyta az egyházra.

 

A könyvjegyzék szövege:

Item translacio sancti Jeronimi ad postulacionem.

Item biblia metrica.

Item liber per ewangelia per totum annum.

Item liber qui incipit: Nimis honorati.[38]

Item Honorius papa super cantica.

Item postilla super ewangelia.

Item aliqui sermones in sexternis.

Item compendium theoloyce veritatis.

Item Soccos de sanctis.[39]

Item Bertrandus.

Item gesta Romanorum.

Item tractatus Johannis, calendarium de ecclesiasticis contentis, cum ibi contentis.

Item apparatus libri Sexti.

Item summa Pisani que pertinent ad Rwismark [?].

Nota Jacobus magister Civium habet unam parvam bibliam et Holgoth super librum sapiencie.

Nota, quod inter istos libros suprascriptos Georgius filius magistri Johannis Gwldener habet quinque libros, scilicet biblia, summa Pisani, tabule, librum iurium, liber elocutionum sermonis beati Bernardi, qui, scilicet quinque libri, omnes cum rubiis copertoriis sunt tecti.

Nota. Tot habentur breviaria in dota apud dominum plebanum et capellanus [!] pertinentes ad ecclesiam beate Virginis:

Item breviarium magnum, in quo legit plebanus.

Item breviarium magnum spissum in asseribus.

Item breviarium de tempore et de sanctis.

Item breviarium quod fuit magistri civium Jacobi senioris.

Item breviarium bonum, album, quod fuit episcopi Gobolini.

Item breviarium quod fuit domini Martini.

Item breviarium nigrum, quod fuit Andree de Mosna.

Item breviarium antiquum, quod fuit procoratoris[!].

Item breviarium inveteratum cum certis notis.

Item breviarium, quod habuit Simon de Corona.


 

32.

Elnevezés: Császlóc (Ung megye), Szent Márton egyház, 1444

Származási hely: Császlóc

A dokumentum dátuma (-tól): 1444-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1444-12-31

Forrástípus: I.1. Katalógusszerű összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: n. a.

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: n. a.

Tulajdonoshoz köthető hely: Császlóc

Tulajdonos foglalkozása: egyházi személy

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: n. a.

Jegyzék egykori lelőhelye(i): a Kállay-család levéltára

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: MOL DL 55294

Jegyzék régebbi jelzete: Q 93 / 1400 476     

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

A császlóci szent Mártonról nevezett egyház könyvei 1444-ből, Magyar Könyvszemle, 12, 1887, 320–322. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 11

A könyvek száma (-ig): 11

A szövegegységek száma (-tól): 7

A szövegegységek száma (-ig): 7

Számozása a BH-ban: BHE 633–639

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

A császlóci szent Mártonról nevezett egyház (Ung-megyében) könyvei 1444-ből, Magyar Könyvszemle, 12, 1887, 320–322.

Pogány György, A császlóci és a kaplonyi egyház 1444-es könyvjegyzékéről, Magyar Könyvszemle, 105 (1989), 277.

 

Megjegyzés:

A császlóci Szent Márton templom könyveinek és egyéb javainak jegyzéke. A jegyzék leírója minden bizonnyal magyar nemzetiségű volt (vö. „zold harnaz”).

 

A könyvjegyzék szövege:

Item registrum est constitutum in anno domini MoCCCCoXLIIII. die sabbato super res ecclesie sancti Martini de Caslocz constitutus [!].

Item sunt quinque calices cum omnibus suis utilitatibus, minus uno.

Item una mostrancia cum una ladula omnibus utilitatibus reliquis.

Item sex indumenta sacerdotum casularum cum omnibus suis pertinenciis, sine una stola et uno manipulo carente.

Item colores casularum predicte sex Kamaka nominatarum.

Item duo indumenta de tela ordinaria cum omnibus suis utilitatibus.

Item indumenta altare [!] cum suis utilitatibus.

Item unum indumentum, duo camaka et unum purpureum.

Item eciam indumentum, altare tres harnaz cum omnibus [utilitatibus].

Item eciam unum Kamaka cum omnibus suis utilitatibus.

Item una casula harnaz.

Item alia casula tela cum fila aurea ornata.

Item missale tres [!].

Item duo psalteria.

Item duo graduale [!]

Item unum capitulare.

Item unum manuel [!].

Item unum antifonare.

Item una legenda.

Item una cappa harnaz.

Item superpilicia quindecim.

Item in secriscia unum indumenta altare [!] zold harnaz.

Item unum suppohorlah de bisso ornato valde subtile.

Item parva campanarum tres, cum fractis septem.

Item manuterdia tres valde subtile [!].

Item ampule sunt septem.


 

33.

Elnevezés: Csepregi Mátyás

Származási hely: Sopron

A dokumentum dátuma (-tól): 1446-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1446-12-31

Forrástípus: I.2.3. Végrendelet

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Csepregi Mátyás

Tulajdonos névváltozatai: Mathes von Tschebregen, Mathes von Schebregen

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1424–1446

Tulajdonoshoz köthető hely: Csepreg,Kőszeg, Sopron

Tulajdonos foglalkozása: a Szent Mihály templom Krisztus Teste oltárának káplánja

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója:

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Soproni Levéltár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: : Győr-Moson-Sopron megye Soproni Levéltára, SL.XV.76.Dl. 2988, p. 140; DF 204421

Jegyzék régebbi jelzete: Sopron város levéltára, Oklevélgyűjtemény, Nr 2988; U 403 / 2988 140.

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története, II.1., Végrendeletek és egyéb feljegyzések 1390-től 1524-ig, Sopron, Székely és társa, 1930, 64–65. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 2

A könyvek száma (-ig): 2

A szövegegységek száma (-tól): 2

A szövegegységek száma (-ig): 2

Számozása a BH-ban: BHE 709–710

Jegyzék nyelve: német

Adományozott/öröklő: „den gesellen”

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története, II.1., Végrendeletek és egyéb feljegyzések 1390-től 1524-ig, Sopron, Székely és társa, 1930, 64–65.

Franz Probst, Ödenburger Privatbibliotheken im 15. und 16. Jahrhundert, Burgenländische Heimatblätter, 16, 1954, 136–144 (itt 140).

Mollay Károly, Többnyelvűség a középkori Sopronban, II. A latin nyelv (1352–1450), Soproni Szemle, 1967/4. 317–333 (itt 321).

 

Megjegyzés:

Csepregi Mátyás soproni pap, a Szent Mihály templom Krisztus Teste oltárának káplánja végrendeletében két könyvet említ: egy jogi szentenciagyűjteményt és egy glosszákkal ellátott zsoltároskönyvet.

 

A könyvjegyzék szövege:

Anno domini etc. XLVIo. Vermerkt das geschëfft, das der erber herr, her Mathes von Tschebregen, kapplan Gotesleichnams altar in der pharkirchen, getan hat, das ist geschehen anno XLVIo, dabeÿ gewesen sein und darczü gebeten worden her Wolfgang des Pogner sun, her Gorig von Piesting, auch Wenusch Kürsner, des rats der stat zu Odenburg und Schon Hans, burger daselbens. Von erst hat er geschafft vir phund phenning dem pharrer von Odenburg, davon sol er ims begen erberlich zu dem ersten, dem sibenden un den dreissigisten. Er schafft auch seinen nachkomen, wer der kaplan wirdet, ein virtail weingartens in dem Höldleinsgrund zenachts dem Phëtrer in solicher beschaiden, das er all jar sol geben dem benanten <Phetrer>[40] pharrer ayn phund von wegen eins jartags, den der pharrer begen sol und den gesellen sechzig phennig, darumb sullen umb sein bittund sei all suntag. Item er schafft hern Gorgen, seinem peichtuater, seinen fuchsein rokch den swarczen. Er schafft den gesellen zwai puecher, das pronunciamentum und glosam über den salter. Item er schafft in die pruderschafft der briester sein aicheins vas wein zu achzehen emmern, davon sullen sy gedenken seiner sel. Er schafft auch sein perts vas wein vnder den heürigen seinem nachkommen nach der gescheftherren ausczaigen. Er schafft auch seinem swager, Franken zü Rechnicz, Gorgen dem Ledrër, seinem vettern und seiner mümen, Magdalen Cherssen, Stephlein zü Schebregen als sein güt, das da übrig ist über sein geschefft, es sey erb oder varundhab. Zu bestetigung des egenante gescheffts hat er vleissig gebeten den egenanten erbern herren, hern Gorgen von Piestinkch und Wenusch Kürsner, das sy auf die geschefftzedl habend gedrukt irew betschad. Das vorgenant geschefft habend fur den rat der stat zü Odenburg furbracht Gorg Ledrer von Rechnicz, sein vetter, und sein swager, Hans von Rechnicz, anstat seiner hausfraun, des benanten hern Mathes swerter, auch Cherssen Stephan von Tschebrëgen antat seiner hausfraun Madlen, des egenanten hern Mathes swester tochter. Und also habend es die herren des rats zu ewiger gedächtnüss in dicz gegenbürtig Statpuch haissen schreiben.


 

34.

Elnevezés: Liebhard Egkenvelter, Pozsony város jegyzője, 1455

Származási hely: Pozsony

A dokumentum dátuma (-tól): 1455-11-13

A dokumentum dátuma (-ig): 1457-12-13

Forrástípus: I.2.3. Végrendelet

Intézményi/magán: magán    

Tulajdonos neve: Liebhard Egkenvelter

Tulajdonos névváltozatai: Liebhardus Egkenvelder, Liebhardt Eggenfelder, Liebhard Egkenfelder, Liebhardt Egkenvelder, Liebhardt Eghenvelder, Liebhardt Eykenwelter, Egkenfelder Lénárt, „Liebhardus notarius”

Tulajdonos származása: német          

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1387–1457

Tulajdonoshoz köthető hely: Sopron, Pozsony

Tulajdonos foglalkozása: világi; városi jegyző

Tulajdonos nemzetisége: német

Jegyzék leírója: Liebhard Egkenvelter

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Pozsony, Városi Levéltár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Archív Mesta Bratislava 4.n.1, 90r–93v; MOL, DF 277056

Jegyzék régebbi jelzete: n. a.

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Juraj Spiritza, Testament Liebharda Egkenfeldera, Bratislavského mestského nótára v rokoch 1441–1456, Sborník Slovenského Národného Múzea LXL, 1967, História 7, 167–182. /teljes/

Judit Majorossy – Katalin Szende (Hg.), Das Pressburger Protocollum Testamentorum 1410 (1427)–1529, Teil 1: 1410–1487, Wien, Böhlau, 2010, Nr 183, 241–248. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 40

A könyvek száma (-ig): ?

A szövegegységek száma (-tól): 66

A szövegegységek száma (-ig): ?

Számozása a BH-ban: BHE 1311–1351

Jegyzék nyelve: német, latin

Adományozott/öröklő: pozsonyi Szent Márton templom („pharrhoff zu Sannd Mertten”/ „Sannd Mertten kirchen” / ), Johannes Schuss, Leonhardus Plankch, Mich(a)el von Newsidel, hainburgi Szent Márton templom („Hainburg zu Sannd Mertten kirchen”), „Maister Wolffgang doctor in medicinis”, Wenczla Pernnhertel, pozsonyi apácakolostor („daz nunnen kloster”), a városi tanács tagjai („meinen herrnn in das ratthaws”), egy jámbor pap („einem frumen priester”), szegény diákok („armen schuelern”), Königsfelder (Kunigsfelder) fia, Jorg és Wolfgang Ränës (a városi tanács tagjai), egy bizonyos  Kristóf úr („herren Cristoff”).

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Ortvay Tivadar, Pozsony város története II/4, A városlakósság családi, anyagi, értelmi és valláserkölcsi élete, 1300–1526, Pozsony, Pozsonyi Első Takarékpénztár, 1903, 342–349, 409.

Franz Maschek, Die Handschriftensammlung des Stadtschreibers Liebhard Eghenvelder, Unsere Heimat, Monatsblatt des Vereins für Landeskunde von Niederösterreich und Wien, 1953, 93–96.

Franz Probst, Ödenburger Privatbibliotheken im 15. und 16. Jahrhundert, Burgenländische Heimatblätter, 16., 1954. 136–144, itt 136, 138–141, 143.

Juraj Spiritza, Testament Liebharda Egkenfeldera, Bratislavského mestského nótára v rokoch 1441–1456, Sborník Slovenského Národného Múzea LXL, 1967, História 7, 167–182.

Mollay Károly, Többnyelvűség a középkori Sopronban, II. A latin nyelv (1352–1450), Soproni Szemle, 1967/4, 317–333 (itt 323).

Franz Unterkircher, Die datierten Handschriften der Österreichischen Nationalbibliothek von 1401 bis 1450, I–II, Wien, 1971, II/168 (Abl. 268).

Szelestei N. László, Liebhart Eghenvelder egy kódexe az esztergomi Ferences Könyvtárban, Magyar Könyvszemle, 93, 1977, 271–274.

Juraj Spiritza, Curriculum vitae bratislavského mestského notára a skriptora Liebharda Egkenfeldera, Bratislava, Slovenský historický ústav MS 1998, Zborník príspevkov k slovenským dejinám, 190–214.

Szende Katalin, Otthon a városban. társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen, Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 2004, itt 48,55, 61, 133, 142, 152, 165, 179, 187, 197,199, 205, 209, 223–225, 227–229.

Judit Majorossy – Katalin Szende (Hg.), Das Pressburger Protocollum Testamentorum 1410 (1427)–1529, Teil 1: 1410–1487, Wien, Böhlau, 2010, Nr 183, 241–248.

 

Megjegyzés:

Liebhard Egkenvelter pozsonyi jegyző végrendelete 1455-ben kelt; a pontosabb datálás – november 13. után – azon alapszik, hogy Egkenvelter a testamentumot felesége halála után tette. Számos könyvét saját maga másolta („meiner hantgeschrifft”). A bécsi egyetemen tanult, ott baccalaureatust szerzett, utóbb Sopronban – soproni tevékenységéről ld. Mollay, 1967 – majd pedig Pozsonyban töltött be jegyzői hivatalt. Életéről bővebben ld. Szelestei, 1977. Gazdag könyvtárát pozsonyi magánszemélyek és egyházi testületek között osztotta szét.

Néhány könyve korábbi tulajdonosának nevét is őrzi a végrendelet, mint például Peter Zistler, Christian „Korher” és Michaël Wolff. A BHE 1313. és 1334. tétele megegyezik: ugyanarra a kalendáriumra utal. Az 1339. nem teljes Újtestamentum, hanem csak az evangéliumok. A BHE 1316 és 1343 is megegyezik.

 

 

A könyvjegyzék szövege:

 

[90r] 

Vermerkt, was ich Liebhardus Egkenvelder, dy zeit stattschreiber zw Prespurgk, pueher und vertigung hab.

Item ain puech der wibel novum testamentum, und dabei libri Machabeorum, und ist in ain rot sëmische vel gebunden.

Item mer ain puech der wibel des V pücher Moyse, und dabey Baruch dez propheten, und ist in ain plabs semisch vel in preter gebunden und beslagen.

Item mer ain puech der propheten aller, Ysaye, Jeremie, etc., und ist in ain plab vel gepunden und in press.

Item mer ettlich sexteren auch der wibel ungepundten hincz auf dy püch der kunig, und also wër dy wibel gantz als meiner hant geschrifft.

Item ain rots puech maister Niclas Dinkenspuhel predig, in ain losch gepunden, und sein darinn verschriben decalogus, decem precepta, octo beatitudines, uber den pater noster, und uber den suben todsund, und ist mit meiner hantgeschrift.

Item ain predig puech auch maister Niclas Dinkenspuhel, und ist de tempore in ain plab semisch vel gepunden meiner hantgeschrifft.

Item ain predig puech auch maister Niclas Dinkenspuhel, und ist de sanctis mit vill gueten tractaten, auch in ainer roten ligatur losch, meiner hantgeschrifft.

Item mer ain predig puech de sanctis in ainer roten haut von losch gebunden und darinn ain tractat de arte moriendi, auchain [!] tractat von den Heiligen Drein Kunigen, ain tractat vom Anticrist, drey sermon denovo [!] sacerdote mit vil themata, auch dy concordanczen uber dy passion der ewangelisten, mit dem plancto [!] Anshelmi, ain gueter tractat de instrucione confessorum und matrimonio.[41]

Item ain puech zw ain rots lesch gepunden, darin sein omelie beati Gregorÿ, dann predig de dicacione. Item drey sermon de animabus, de Sancta Cruce, de sacerdotibus. Item ain lectur uber den propheten Job, und ist nit meiner hantgeschrift.

Item ain puech in ainem roten semischen gebunden, darin vindt man declaracionem generalis concily, ain tractat contra Johannem Huss. Item dy Casus, dy man am Charfreitag verchundt in den pan, ain lectur uber den pater noster, und wie man horas soll sprechen, ain lectur uber den glauben, auch de Corpore Christi und periculum circa sacramentum, drey sermones de animabus, drey sermones de nova sacerdote, dy omelia cogitis me o Paula und mer de assumpcione, dedicacione und doctoribus ettlich predig, ain tractat von den vier angel tugent auf hundert und X capitel, und ist als meiner hanntgeschrifft.

Item ain puech in pergamen und text geschriben in ainer weissen ligatur, darinn man zu kor das ewangelium list, und habs kaufft von herrn Cristan „Korherrn”, der im spital starb.

Item ain puech in ain weiss losch gepunden, das innhalt summa misteriorum, ain lectur uber dy sequenczen und uber den salter, auch questiones accurtate uber daz ander, dritt und vierd puech sentenciarum mit andern collecturen, nit meiner hanntgeschrifft.

[90v]

Item ain deutsch rechpuch [!] in ainer roten losch hawt gepundten in preter, meiner hantgeschrift.

Item ain deutscher formularÿ in ainer roten losch hawt verpunden, guete dictamina, und ist meiner hanntgeschrifft.

Item ain deutsch puch in ainem roten losch und preter gepunden, darinn vindt man die regierung des grossen Allexander, von der stat Akers, wie die verloren ist worden, der Katho und Teichner deutsch, als meiner hanntgeschrift.

Item ain deutsch erczney puech, halb pogen mit funf registern, und ist in ain rots losch und preter gepunden als meiner hantgeschrifft.

Item ain deutsch puech vom maister Zamuel, dabey uber den salter und zehen gepot, ain auslegung uber dy mess, und dabey wie man pulver und saliter sol machen, und ist in ain rots losch und preter halb pogen gepunden, und ist als mein hannt geschrift.

Item ain deutsch puech, darinn ist am anfang ain kalendarÿ und darnach vil gueter materÿ in ain gruens losch und preter halb pogen gros gepunden, meiner hantgeschrifft.

Item ain deutsch puech lauttund uber dy ewangely vom suntag Esto michi hincz auf den Ostertag, mit vil gueten predigen und der passion durch dy siben tagczeit gar wol ausgelegt, meiner hanntgeschrifft.

Item ain deutsch weiss puhel regel pleter in ainer weissen ligatur, schon beslagen, das innhalt, wie man sich sol schiken zesterben, und vil materi der peicht, meiner hanntgeschrift.

Item ain deutscher schach zabel schon gemalt und seuberlich in preter und in ain weiss vel gepunden, und nit meiner hanntgeschrifft.

Item ain deutsch puech genant Wigleys in pergamen in preter gepunden, aber nit uberczogen, meiner hanntgeschrifft nit.

Item ain chlains alts rechtpüch in pergamen von alten stat und lanndesrechten.

Item ain puech commentator uber dy drew pueher Eberhardi, und ist eingepunden in ain weiss copert.

Item ain chlains pühel in pergamen gar gueter geschrifft, und ist ein leccionarius durch das ganncz jar mit schon legenden, in pretel gepunden und mit aim plaben vel uberczogen und beslagen.

Item ain puech gannczer pogen, lauttund commentator super secreta mulierum in ainem swarcz copert punden.

Item zway selterel, der ain gar chlain mit aim weissen semisch uberczogen, in pergamen, text geschriben, schon illuminiret, am anfang Marie pildung, der ander auch in pergamen, text geschrifft, und ist ain taill grosser mit ainem roten fel uberczogen und beslagen.

Item ain puech ganczer pogen, und sind sophismata Alberti, auch textus philosophie Alberti, gepunden in aim weissen copertt.

Item Boecius de consolacione und disciplina scolarium, in ainem weissen copert gebunden, meiner geschrifft.

[91r]

Item ain deutsch pühel und lateinisch, mit silbrein vergolten clausuren beslagen, in pergamen und ainem roten losch uberczogen.

Item ain swarcz diurnal von herrnn Peter Zistler, in pergamen und text geschriben, in fine histori von Unser Frawn Visitationis papirein.

Item ain rats puhel textpleter [!], in latein beschriben von der underweisung der hussen oder keczern in Pehaim, und ist gewesen herrn Michel Wolff.

Item ain plabs pühel regel pleter, darinn am anfanng ain peicht, darnach cursus pro preteritis, cursus von Heyligen Geist, cursus von Goczleichnam, darnach vil oraciones, wenn ainer zu Gotestisch get, und ist meiner hantgeschrift.

Item ain pettpüchel in pergamen als regel pleter, notel geschrift, darin XV gradus und ander vil oraciones, mit aim plaben vel uberczogen, daz hat mir geschannkt her Peter Zistler in gegenbürt herrn Mert, pharrern S. Martini.

Item ain special genotirt in regal papir, und ist ain cantual ains gradual, meiner hanntgeschrifft.

Item Allexander prime, secunde und tertie partis in pergameno und schon glosiret, in pergamen und preter gepunden, und aim swarczen uberczogen.

Darnach vermerkt ander mein varennd hab, dy ich Liebhardus hab in anno Lquinto, nach abganng meiner lieben hawsfrawen, Anna.

[91v]

Nota testamentum Liebhardi notarÿ, quem si omnipotens Deus vocaverit ab ergustulo [!] huius vite, rogat et petit, quod post terminum vite sue observare, prout suis subscriptis testamentarÿs per omnia fideliter considerit ad conscienciam ipsorum, ac ob efusionem sanguinis Cristi expedierint, et mei testamentarÿ viri electi sunt dominus Martinus, plebanus ad Sanctum Martinum, Lodowicus Kunigsfelder, Nicolaus Francz, Matheus Meindel, Jacobus Loffler, et Jorg Meindel, sic quod proficiant pro expedicione huius testamenti ad fidem et fidelitatem eorum Deo debitam.

[93r]

Item in dem pharrhoff zu Sannd Mertten haben sy vyer predig pühër. Dy schaff ich darein albeg darynn zubeleiben, damit dye prediger darinn studieren, und ob Gott uber mich gepeut, das sy mich dann und mein hawsfrawn schreiben in das toten puech.

Item mein rechtpuech und mein zwen formulari schaff ich meinen herrnn in das ratthaws.

Item ein puech der arte moriendi mit anderen vil tractaten schaff ich des Kunigsfelder sun.

Item mein summa misteriorum, dye sol man geben einem frumen priester, der do gernn lese.

Item ein rotz puhel in medicinis und auch mein schachzagel, dye schaff ich dem Johannes Schuss.

Item allew meine täffel, auch mein manstranczen, schaff ich in daz tall. Item einen epistolarium schaff ich zu Sannd Mertten kirchen. Item omelias beati Gregorÿ und auch ein klains puch de disputacione hereticorum in rott gepuntten schaff ich maister Wolffgangen, doctori in medicinis. Item novum testamentum ewangeliorum und epistolarium schaff ich gein Hanburg [!] zu Sannd Mertten kirchen. Item meine Alexandrum, dye sol man armen schuelern geben.

[93v]

Item mein zwen salter und ein puehel in ein plaben haut geczogen, darinn sein omelie per circulum anni, die schaff ich in daz nunnen kloster.

Item mein gemains pett püchel und ein anders in ainer plaben hawtt schaff ich hern Wennczla Pernnhertel.

Item ein rots püch cum multis tractatibus schaff ich gein Hainburg zu Sannd Mertten.

Item mein sexteren, darynn sein dye predig per totum Jeremiam, dye schaff ich dem Jorg Ränës.

Item ein weiss pühel cum oracionibus schaff ich dem Wolffgang Ränes. Mer ein alts pühel cum oracionibus schaff ich auch dem Wolfganng Ränës.

Item sexteren de horis dicendis in Nativitate, am newn jar, zu der Heiligen Drey Kunig tag, schaff ich herren Michel von Newsidel.

Item ein commun ist nicht eingepuntten, schaff ich herren Cristoff.

Item ein rots püch cum multis tractatibus schaff ich zu Sannd Merten in dye liberey.

Item mein puech Eberhardum schaff ich in die schuel albeg darinn zubeleiben.

Item summa de consolacione philozophie [!] und de disciplina scolarium schaff ich Leonhardo Plankch, und I chlaine pettpühel.

Item ein cantual schaff ich in daz tal.

Item was annderr pücher sind, dye soll man geben armen schueleren.

Item den grössten ainen meinen leuchter mit sechs liechten schaff ich in das tal.

Item den nagsten darnach, auch mit sechs liechten, schaff ich in daz spital.

Item den dritten schaff ich zu Sannd Michel.

Item mein schenkchkandel und ain chandel zw zwain ächterin schaff ich der Wagnerin, dye bey mir in meinem haus.

Item dye anndern chandel schaff ich meiner ambmen.

Item all mein zinschussel und tälier schaff ich in das spital.

Item ainen perlein pörten schaff ich zu einem umerall.

Actum inschreiben an erichtag vor

Lucie virginis anno Domini etc. LVIImo.


 

35.

Elnevezés: Klaus Malczer soproni festő végrendelete, Sopron, 1457

Származási hely: Sopron

A dokumentum dátuma (-tól): 1457-08-14

A dokumentum dátuma (-ig): 1457-08-14

Forrástípus: I.2.3. Végrendeletek

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Klaus Malczer                                                                                  

Tulajdonos névváltozatai: Nikolaus Malczer, Malczer Miklós, Chlaus Malczer

Tulajdonos származása: Sopron

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1457

Tulajdonoshoz köthető hely: Sopron

Tulajdonos foglalkozása: festő

Tulajdonos nemzetisége: német

Jegyzék leírója: Sopron város jegyzője

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Sopron, Városi Levéltár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Sopron, Városi Levéltár, 2988.; DF 204421

Jegyzék régebbi jelzete: Lad. IX. et J. nr. 1.; U 403 / 2988 160 161

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története, II.1.,Végrendeletek és egyéb feljegyzések 1390-től 1524-ig, Sopron, Székely és társa, 1930. 85–86. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 4

A könyvek száma (-ig): 4

A szövegegységek száma (-tól): 2

A szövegegységek száma (-ig): 2

Számozása a BH-ban: BHE 707–708  / 1502–1504 (mindkét helyen téves dátummal)

Jegyzék nyelve: német

Adományozott/öröklő: Leonhard Malczer (Leonhart Malczer, Lienhart Malczer) javadalmas pap

Elveszettként megjelölt kötetek száma: 0

 

Bibliográfia:

Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története, II.1., Végrendeletek és egyéb feljegyzések 1390-től 1524-ig, Sopron, Székely és társa, 1930. 85–86.

Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története, II.3., Különféle számadások és kimutatások 1432-től 1455-ig, Sopron, Székely és társa, 1933. 380., 384. (1447: „Item dominus Leonhardus 1/2 vrn.”) 

Házi Jenő, Soproni középkori egyháztörténete, Sopron, Székely és társa, 1939. 168. 

Franz Probst, Ödenburger Privatbibliotheken im 15. und 16. Jahrhundert, Burgenländische Heimatblätter, 16., 1954. 136–144. (itt 141–142.)

http://www.zobodat.at/pdf/Burgenlaendische-Heimatblaetter_16_0136-0144.pdf

Mollay Károly, Többnyelvűség a középkori Sopronban, II. A latin nyelv (1352–1450), Soproni Szemle, 1967/4. 317–333 (itt 318).

Szende Katalin, A soproni polgárság anyagi kultúrája a késő-középkorban, Aetas, 1990. 69–123. (itt 95.)

Mészáros István, Hat évszázad iskolái a Kárpát-medencében, in: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn (996–1526), szerk. G. Szende Katalin – Szabó Péter, Győr, Xántus János Múzeum, 1996. 21–30. (itt 26.)

 

Megjegyzés:

Klaus Malczer festő végrendelete Sopron város Városi könyvében maradt fenn beírva. A végrendelet dátuma 1457. augusztus 14., a városi könyvben 1458. március 10-én rögzítették (Actum an Freitag vor dem suntag Letare, anno domini etc. LVIIIo). A jegyzék szerint „Chlaus maler” elsőszámú örököseként Lienhart (Leinhart, Leonhart) Malczert, fiát nevezte meg (dem ersamen heren Leinharten Malczer; heren Leonharten Malczer, seinem sun). Házi Jenő (1939) és Mollay Károly közlése szerint Leonhardus Malczer 1437-ben iratkozott be a bécsi egyetemre, majd soproni javadalmas pap lett; 1458-ban a papi céh prépostja volt, és így lépett imaszövetségre a voraui ágostonrendi konventtel. 1466-ban Rasoris György (Georg Scherer) káplán hagyta rá adósságai kiegyenlítése fejében Bartholomaeus Pisanus Summáját (Summa de casibus conscientiae). Leonhard Malczer 1476 körül hunyt el.

 

A könyvjegyzék szövege:

Hie ist vermerkt das geschëft, so der erber man Chlaus maler getan hat in gegenbürtigkait der erberen herren Caspar Feugër, Hannsen von Wien, ainer des rats zu Odennburg, vnd Jorden Hüenrër. geschehen an Vnser lieben frawn abent der schidung, anno domini etc. LVIIo. Von erst ha er geschaft dem ersamen heren Lienharten Malczer ain achttail weingartens gelegen in Sawprunn [...]

Item Gesta Romanorum, Magnum Allexandrum [!] vnd andre pücher hat er geschaft heren Lienharten Malczer. […] Also haben die herren des rats solh gescheft vorberürt in ir statpuch zu gedëchtnüss schreiben lassen. Actum an freitag vor dem suntag Letare, anno domini etc. LVIIIo.


 

36.

Elnevezés: Bártfa, Szent Egyed plébániatemplom, 1460

Származási hely: Bártfa

A dokumentum dátuma (-tól): 1460-03-18

A dokumentum dátuma (-ig): 1460-03-18

Forrástípus: I.2.7. Nem ismert célú, hivatalos szerv által készíttetett összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: n. a.

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1460

Tulajdonoshoz köthető hely: Bártfa

Tulajdonos foglalkozása: egyházi személy

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: Crist(i)an Satler

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Bártfa

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Bártfa város levéltára (Szlovákia, Štátny archív v Poprade Pobočka Bardejov), Középkori gyűjtemény, sign. 1188.; MOL, DF 213881.

Jegyzék régebbi jelzete: U 425/1188

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Dr. Ábel Jenő, A bártfai Sz.-Egyed temploma könyvtárának története, Budapest, MTA, 1885. 11–13. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 30

A könyvek száma (-ig): 30

A szövegegységek száma (-tól): 30

A szövegegységek száma (-ig): 30

Számozása a BH-ban: BHE 1205–1212

Jegyzék nyelve: német

Adományozott/öröklő: plébános (pharrer - Cristannus de Septemtiliis ?); Szent Egyed templom; Leonardus; Hilarius

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Dr. Ábel Jenő, A bártfai Sz.-Egyed temploma könyvtárának története, Budapest, MTA, 1885. 11–13.

Dr. L. Hoffmann, Die Bibliothek der St. Egidius-Kirche zu Bartfeld, Ungarische Revue, 6., 1886. 555–566, itt 556.

Iványi Béla, Bártfa szabad királyi város levéltára 1319–1526, Budapest, MTA, 1910. 185. (sign. 1183).

Jozef Repčak, Knihy, knižnice a kníhtlačiarstvo v Bardejove, In: Knižničný zborník 1968/1. Martin, Matica slovenská,1968, 7–47. 

 

Megjegyzés:

A könyvjegyzék a bártfai templom kincseinek 1460. évi összeírásában maradt fenn.  A jegyzéket Cristan Satler rögzítette a plébános, a bíró és mások jelenlétében. A plébános ekkor Cristannus de Septemtiliis (Siebenlinder/Héthársi Keresztély) volt. A jegyzék hátoldalán Augustinus Eckel plébános feljegyzése olvasható az 1467-ben a templomban található kelyhekről és kegytárgyakról. A dátum a Gyümölcsoltó Boldogasszony napja előtti keddre vonatkozik: mivel ez 1460-ban keddre esett, vélhetően az egy héttel korábbi keddre kell érteni a dátumot. 

 

A könyvjegyzék szövege:

In dem Jore noch Christi geburth Thausend vierhundert vnde in dem Sechczigstenn Jore am Dinstage vor dem tage vnser lieben frawen der vorbotschaftunge. 

Habe ich Cristan Satler Disz hernach geschrebene kirchen [ge] gerethe yn kegenwartikeyt der Ersamen hern der pharrers des Richters mitsampt andern hern entphangen sam 

eyn kirchenvorweser

[...] Item des Heiligenleichnams ornathen drey

Item messebucher de kirchen Newne

Item czwee legenden des somers vnde des wyntters geczeiten

Item czum hern pharrer eyn Decreth

Item eyn Decretale 

Item eyne Byblya

Item der kyrchen Salther <fuenff>[42]  VI 

Item czum Leonard[o] eyn brevir

Item czum hern Illario eyn breuir

Item der kirchen Syngebucher alias gradualia viere

Item andere syngebucher Anthyphonaria drey

Item eyn ald messebuch

Item Dalmatiken drey

Item ayn new silberner Crewcz dem Heyligen Sand Egidij [...]


 

37.

Elnevezés: Martin Neitl

Származási hely: Pozsony

A dokumentum dátuma (-tól): 1462-05-04

A dokumentum dátuma (-ig): 1462-05-04

Forrástípus: I.2.3. Végrendelet

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Martin Neitl

Tulajdonos névváltozatai: Martinus Neitl, Neitl Márton

Tulajdonos származása: német          

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1462

Tulajdonoshoz köthető hely: Pozsony; Stampha (Stomfa/Stupava, SK)

Tulajdonos foglalkozása: egyházi (plébános és kanonok)

Tulajdonos nemzetisége: német

Jegyzék leírója: n. a.

Jegyzék egykori lelőhelye(i): n. a.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: (PT. 104v-105v)

Jegyzék régebbi jelzete: n. a.

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Judit Majorossy – Katalin Szende (Hg.), Das Pressburger Protocollum Testamentorum 1410 (1427)–1529, Teil 1: 1410–1487, Wien, Böhlau, 2010, Nr 202, 271–275. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól):

A könyvek száma (-ig):

A szövegegységek száma (-tól):

A szövegegységek száma (-ig):

Számozása a BH-ban: n. a.

Jegyzék nyelve:

Adományozott/öröklő:

Elveszettként megjelölt kötetek száma:

 

Bibliográfia:

Ortvay Tivadar, Pozsony város története, III : Mellékletek Pozsony 1300–1526. évi történetéhez, Pozsony, Pozsonyi Első Takarékpénztár, 1894, 260.

Szende Katalin, Otthon a városban. társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen, Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 2004, 196–197, 202, 211, 224, 227.

Judit Majorossy – Katalin Szende (Hg.), Das Pressburger Protocollum Testamentorum 1410 (1427)–1529, Teil 1: 1410–1487, Wien, Böhlau, 2010, Nr 202, 271–275.

 

Megjegyzés:

Martin Neitl pozsonyi városplébános és a Szent Márton társaskáptalan kanonokja. magister Benedictus et dominus Bernardus mint tanuk szerepelnek Neitl Márton pozsonyi kanonok és plébános végrendeletében. egy Biblia zálogban volt.

 

A könyvjegyzék szövege:

 


 

38.

Elnevezés: Debrenthei Tamás

Származási hely: Nyitra

A dokumentum dátuma (-tól): 1466-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1466-12-31

Forrástípus: I.5.5. könyvbejegyzésekből fennmaradt könyvek

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Döbrenthei (Himfi) Tamás nyitrai püspök

Tulajdonos névváltozatai: Debrenthei Tamás, Thomas de Debrenthe

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1466

Tulajdonoshoz köthető hely: Nyitra

Tulajdonos foglalkozása: egyházi

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: Döbrenthei (Himfi) Tamás

Jegyzék egykori lelőhelye(i): n. a.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Magyar Országos Levéltár, DL 24643

Jegyzék régebbi jelzete: n. a.

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Csánki Dezső, Debrentei (Himfi) Tamás könyvjegyzéke 1466-ból, Magyar Könyvszemle, 16. 1891. 36–37. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 13

A könyvek száma (-ig): 13

A szövegegységek száma (-tól): 13

A szövegegységek száma (-ig): 13

Számozása a BH-ban: BHE 1287–1299

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Csánki Dezső, Debrentei (Himfi) Tamás könyvjegyzéke 1466-ból, Magyar Könyvszemle, 16. 1891. 36–37.

 

Megjegyzés:

Egy 1466. április 24-én Debrenthei Tamáshoz intézett levél elő- és hátlapján szerepel a könyvek jegyzéke. A levelet Kelewczi Literátus István írta Debrenthei Tamás nyitrai püspöknek peres ügyeiről és egyéb aktualitásokról. A hátoldalon található jegyzék más írással van lejegyezve, minden bizonnyal a nyitrai püspök maga készítette a listát valamilyen célból.

 

A könyvjegyzék szövege:

 

[A levél recto-ján:]

liber de civitate dei Sancti Augustini,

Item de diffiniend[is] sacramentis,

Gregorius super moralibus,

Item de largicione elemosinarum.

 

[a levél hátirata:]

Item liber Pharetra appellatus,

Item Jeronimii super Danieli et XII prophetis,

Item epistole Clementis,

Item liber rotarum,

Item expositio quinque librorum Boecii,

Item liber confessionum Sancti Augustini,

Item Ambrosius de officiis,

Item Jeronimus de receptione [reparatione?] lapsi,

Item allocutorii Germani.


 

39.

Elnevezés: Georgius Rasoris (Scherer) soproni pap, 1466

Származási hely: Sopron

A dokumentum dátuma (-tól): 1466-05-06

A dokumentum dátuma (-ig): 1466-05-06

Forrástípus: I.2.3. Végrendelet

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Rasoris György

Tulajdonos névváltozatai: Georgius Rasoris, Georg Scherer

Tulajdonos származása: német

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1466

Tulajdonoshoz köthető hely: Sopron

Tulajdonos foglalkozása: altarista, javadalmas pap

Tulajdonos nemzetisége: német

Jegyzék leírója: n. a.

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Sopron, Városi Levéltár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Sopron, Városi Levéltár, n. 2991.; DF 204425

Jegyzék régebbi jelzete: U 403/2991

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története, II.1., Végrendeletek és egyéb feljegyzések 1390-től 1524-ig, Sopron, Székely és társa, 1930, 184–185.  /teljes/

A könyvek száma (-tól): 3

A könyvek száma (-ig): 5

A szövegegységek száma (-tól): 2

A szövegegységek száma (-ig): 2

Számozása a BH-ban: BHE 1869–1871

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: Szűz Mária templom Szent Anna oltára; Leonhard Malczer javadalmas pap

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története, II.1., Végrendeletek és egyéb feljegyzések 1390-től 1524-ig, Sopron, Székely és társa, 1930. 184–185.

Házi Jenő, Sopron középkori egyháztörténete, Sopron, Székely és társa, 1939. 168. 

Franz Probst, Ödenburger Privatbibliotheken im 15. und 16. Jahrhundert, Burgenländische Heimatblätter, 16, 1954, 136–144. (itt 142.)

 

Megjegyzés:

Georgius Rasoris (Georg Scherer) soproni javadalmas pap végrendelete, amelyben adósságai fejében Wolfgang paptársának egy papírra írt misszálét, Leonhard Malczernak pedig Bartholomaeus Pisanus Summa de casibus conscientiae-ját hagyja. Többi könyvét és füzeteit Wolfgang pap kapja.

 

A könyvjegyzék szövege:

Anno domini etc. LXVI, in die Sancti Johannis ante portam Latinam dominus Georgius Rasoris ordinavit ultimam suam voluntatem sub forma testamentaria in presencia dominorum Wolfgangi ad Beatam Virginem, Leonnhardi Malczer, Johannis Neff sacerdotum Supproniensium. [...] Notantur debita mea: item domino Wolfgango ad Beatam Virginem teneor II libras den. Item domino Leonhardo Malczer teneor II 1/2 talenta den. Item eidem teneor IIIIc cilindria et Vc schinttelnagel. Item Gabrielin teneor unum florenum auri. Item Johannes Perusch tenetur mihi LXXVI denarios. Item dominus Hermannus obligatur mihi II longa ligna pro reformacione domus sue. Item librum meum missalem in papiro lego ad Sanctam Annam in ecclesia Sancte Marie, quapropter plebanus ibidem sit solutus de suis debitis et solvat domino Johanni Herrant III solidos den. Item Summam Pysani lego domini Leonhardo Malczer, ut sit solutus de suis debitis et solvat eciam unum florenum Vngaricalem Gabrielin. Item lego pro fraternitate sacerdotum meum bonum superlicium capucium brunatici coloris. Item stantanarium vendatur et ematur aliqua propina pro domini in Varaw [Vorau]. Item fratri meo Leonhardo I lectum pellicium, tunicam subductam et pallium minus. Item melius pallium meum pro fratre meo, sacerdote Wolfgango. Item eidem lego alios omnes libros cum sexternis et rebus meis mollibus, ut cum his agat ad suam voluntatem et salutem anime mee. [...]

 


 

40.

Elnevezés: Iohannes capellanus

Származási hely: Lőcse (?)

A dokumentum dátuma (-tól): 1471-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1526-08-31

Forrástípus: II.4.2. Margináliák, sorközi jegyzetek, aláhúzások

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Iohannes capellanus (lőcsei plébános)

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: német (?)

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1471

Tulajdonoshoz köthető hely: Szepesség; Lőcse (Levoča, SK)

Tulajdonos foglalkozása: plébános

Tulajdonos nemzetisége: német (?)

Jegyzék leírója: lőcsei plébános (?)

Jegyzék egykori lelőhelye(i): n. a.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete:

ELTE Egyetemi Könyvtár, cod. Lat. 73, fol. 25–26; fol. 35–36.

Jegyzék régebbi jelzete: n. a.

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Csontosi János, Aranyasi Gellértfi János codexe, Magyar Könyvszemle, 4 (1879). 74. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 5

A könyvek száma (-ig): 5

A szövegegységek száma (-tól): 5

A szövegegységek száma (-ig): 5

Számozása a BH-ban: BHE 1454–1458

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Csontosi János, Aranyasi Gellértfi János codexe, Magyar Könyvszemle, 4., 1879. 74. Catalogus Codicum Latinorum Medii Aevi Bibliothecae Universitatis Budapestinensis, quos recensuit Ladislaus Mezey et denuo revisus et auctus per Petrum Tóth, Budapest, 2008. 160–169.

 

Megjegyzés:

A kódex 25–26. és 35–36. levele közé egy hatodrét papírlevél volt kötve, amely egyik lapján egy 1471-ből származó direktóriumi utasítást tartalmazott, a másikon pedig egy házassági peres esetet tárgyalt, amelyet Lőrinc körmöci plébános a késmárki és lőcsei plébánosok véleménye elé bocsátott. A papírszelet direktóriumi véleményt tartalmazó oldalán volt található egy feljegyzés a János káplánnak kölcsönadott könyvekről, amelyet valószínűleg a korabeli lőcsei plébános írt fel. A papírlevél a kézirat modern katalógusa szerint már nem található meg a kódexben.

 

A könyvjegyzék szövege:

Item domino Johanni Capellano hos libros accommodavi:

Summa viciorum,

Sextum librum Decretalium,

Summa Pisani,

In parva quantitate quinque libros decretales,

Librum qui dicitur Imago vitae.


 

41.

Elnevezés: Bőcsi Szűz Mária templom, 1471

Származási hely: Bőcs, Tiszalúc

A dokumentum dátuma (-tól): 1471-02-10

A dokumentum dátuma (-ig): 1471-02-10

Forrástípus: I.1. Katalógusszerű összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: bőcsi egyház (egy könyv a tiszalúci egyházban)

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1471

Tulajdonoshoz köthető hely: Bőcs (Abaúj vm.), Tiszalúc (Zemplén vm.)

Tulajdonos foglalkozása: n. a.

Tulajdonos nemzetisége: magyar

Jegyzék leírója: Blasius de Sykso bőcsi plébános; Balázs fia Lukács és Kaak-i Gál (Lucas Blasii, Gallus de Kaak) gondnokok előtt

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Bulcsi Szűz Mária templom

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: MOL DL 17157

Jegyzék régebbi jelzete: Acta ecclesiastica f. 47. n. 10.

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Horváth Ignác, Négy hazai könyvlajstrom 1471, 1520 és 1522-ből, Magyar Könyvszemle, 8 (1883). 67–69. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 10

A könyvek száma (-ig): 10

A szövegegységek száma (-tól): 10

A szövegegységek száma (-ig): 10

Számozása a BH-ban: BHE 1273–1279

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: 0

 

Bibliográfia:

Horváth Ignác, Négy hazai könyvlajstrom 1471, 1520 és 1522-ből, Magyar Könyvszemle, 8 (1883). 67–69.

 

Megjegyzés:

A bőcsi (Abaúj vm.) Szűz Mária egyház leltárát tartalmazza a jegyzék, amelyből egyes tárgyak Luczban (Tiszalúc) és Olnod (Ónód) várában vannak. A jegyzék kilenc könyvet sorol fel Bőcsben, az ott található graduale a tiszalúci egyház birtokát képezte, míg a Tiszalúcban levő graduale a bőcsi egyházhoz tartozott.

 

A könyvjegyzék szövege:

Registrum super res et bona ecclesiae beatae Virginius Mariae de Bwlcz fundatae Anno domini millesimo quadringentesimo septuagesimo primo scriptum feria sexta ante dominicam septuagesime.

Item primo continentur in eadem ecclesia beate Virginis tres cruces una deaurata et due argentee minores.

Sunt in ipsa ecclesia duo missalia et duo psalteria, eciam sunt quatuor Casule solennes et feriales quinque cum suis pertinentiis.

Item absque suis ornamentis sunt due casule,

item velum, unum novum et alterum antiquum et laniatum, unum Antiphonarium et unum gradale, sed ad Lutz pertinet gradale et existens gradale in Lutz huc ad ecclesiam beate Virginis pertinet.

Item in eadem ecclesia continentur quatour calices, quorum unum constat in castro Olnod, duo ampule argentee et octo plumbee, quarum due aut tres existunt in castro Olnod, quinque superpellicia iuvenibus convenientia, septem [eras.: maior] maioribus.

Tres cappe maiores due minores, dalmatica duo, octo indumenta altarium, quinque manutergia, unum viaticum, unum breviarium, duo manualia, casule quator sine pertinentiis. Item unum sermocionale et unum commune sanctorum. In cujus rei memoriam hunc registrum sigillo nostro consignatum duximus concedendum anno suprascripto. Coram circumspectis viris Luca Blasii et Gallo de Kaak [...] victricis de eadem. Blasius de Sysko plebanus de Bwlcz. Item domina et magnifica Juliana dedit ad hanc ecclesiam duas casulas et unum indumentum altaris.


 

42.

Elnevezés: Krumpachi Lőrinc

Származási hely: Bécs

A dokumentum dátuma (-tól): 1473-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1473-12-31

Forrástípus: I.2.3. Végrendelet     

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Krumpachi Lőrinc

Tulajdonos névváltozatai: Laurentius de Krumpach , Koch Lőrinc

Tulajdonos származása: német

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1473

Tulajdonoshoz köthető hely: Bécs, Pozsony, Krumpach, Krompach (Korompa)

Tulajdonos foglalkozása:

Tulajdonos nemzetisége: magyar

Jegyzék leírója: n. a.

Jegyzék egykori lelőhelye(i): n. a.

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Archiv der Universität Wien, Acta facultatis artium, 1447-1497, Ph 8., III, 237v.

Jegyzék régebbi jelzete: n. a.

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Xystus Schier, Memoria Academiae Istropolitanae seu Posoniensis, Bécs, Kurzbök, 1774, 26–27. /teljes/

Ábel Jenő, Adalékok Krumpachi Lőrincz hazánkfia könyvtárához, MKsz  6 (1881), 81–83.  /teljes/

Theodor Gottlieb, Mittelalterliche Bibliothekskataloge Österreichs. I. Niederösterreich, Bécs, Holzhausen, 1915. /teljes/

Friedrich Simader, Bücher aus der mittelalterlichen Universität Wien und ihrem Umfeld, http://www.onb.ac.at/sammlungen/hschrift/kataloge/universitaet/Artistenfakultaet.htm (2016.9.1.) /teljes/

A könyvek száma (-tól): 5

A könyvek száma (-ig): 5

A szövegegységek száma (-tól): 5

A szövegegységek száma (-ig): 5

Számozása a BH-ban: BHE 1485–1488

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: Bécsi egyetem, Facultas artium; Körmöcbányai plébánia könyvtára

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Xystus Schier, Memoria Academiae Istropolitanaeseu Posoniensis, Bécs, Kurzbök, 1774, 26–27. Ábel Jenő, Adalékok Krumpachi Lőrincz hazánkfia könyvtárához, MKsz  6 (1881), 81–83.

Császár Mihály, Az Academia Istropolitana, Mátyás király pozsonyi egyeteme oklevéltárral, Pozsonyi, Éder, 1914, 59–61, 115–117.

Theodor Gottlieb, Mittelalterliche Bibliothekskataloge Österreichs. I. Niederösterreich, Bécs, Holzhausen, 1915, 485. /teljes/

Klaniczay Tibor, Egyetem Magyarországon Mátyás korában, ItK 94 (1990), 575-612, itt 585.

Miriam Hlavačková, „In Posonio est locus valde sanus…” Kultúrne kontakty Bratislavy a Vienden v 15. storočí, in: Strediveké mesto ako miesto stretnutí a komunikácie, szerk. Ján Lukačka, Martin Štefánik, 143–156, itt 150.

Friedrich Simader, Bücher aus der mittelalterlichen Universität Wien und ihrem Umfeld, http://www.onb.ac.at/sammlungen/hschrift/kataloge/universitaet/Artistenfakultaet.htm (2016.9.1.)

 

 

 

 

Megjegyzés:

Krumpachi  Lőrinc a bécsi egyetemen tanult, az artes liberales magistere lett, és megszerezte a teológiai baccalaureátust is. 1461-ben a magyar náció procuratora volt. 1468-tól 1471-ig a Vitéz János által alapított Academai Istropolitanán tanított teológiát (Császár). Végrendeletében, amely a bécsi facultas artium  jegyzőkönyvében maradt fenn átiratban,  erre afacultasra hagyja könyveit, de a Lumen animae-t és a Sophilogiumot (az utóbbi Jacques Legrand/Jacobus Magnus műve) , amíg él, Petrus de Corona (Gotfart, vagy Brassai Péter) használhatja. Azután e két könyv is vagy a bécsi facultas artiumra, vagy a körmöcbányai könyvtárra szálljon. Végrendeletében könyveinek egy részét barátainak, és a bécsi egyetem bölcsészeti karának hagyományozta (ezt bizonyítja a bécsi egyetem jegyzőkönyve). A jegyzékben említett „casus summarios” azonosítható a bécsi Österreichische Nationalbibliothek Cod. 4714. kódexével (Simader). Krumpachi Lőrinc két könyve fennmaradt a körmöcbányai városi könyvtárban (Jean Gerson, Tractatus diversi, jelzete: Cx XVIII. – „Iste liber est magistri Laurencii”; BH 1896; Paulus Burgensis: Additiones ad postillam Nicolai de Lyra, 1471, jelzete: Cx XXI. – „Hic liber est magistri Laurencii de Krumpach”; BH 1899). Rövid Szent Márton-életrajza (Ms. 312, 247v-249r, inc. Zabarie natus est Martinus bene gratus), és Szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról szóló levele (Ms. 318, 40r-42r: Anno incarnacionis dominice 1467 Magistro Laurencio de Krumpach Creminicie predicante gloriosissimam dei genitricem Mariam virginem absque omni labe originalis peccati esse conceptam quidam arcium magister infrascriptas sibi misit auctoritates et raciones petens ut earum nexus solvere vellet. Inc. Reverende magister loquor confidenter; 42r-51v: Sequitur responsio Laurentii de Krumpach. Inc. In nomine... Plurime dolendum magister venerabile...) fennmaradt a bécsi Schottenstift kéziratai között.

 

A könyvjegyzék szövege:

[1473 ipso die beati Martini confessoris] Item eodem die, quo supra , decanus presentavit ad congregacionem quinque libros ex testamento venerabilis olim viri Magistri Laurentii ex Krumpach testatos facultati arcium sub hac forma, que habetur in eius testamento: Item Alfonsum de Toleto lego ad librariam Facultatis arcium Wyenne, ita tamen, quod si Magister Thomas Scherdinger de Kremss, qui eum michi sub spe reempcionis vendidit, eum habere vellet, Facultas sibi pro quatuor florenis vendat. Item Lumen anime Zophilogium lego ad eandem librariam, ita tamen quod Magister Petrus de Corona illis libris, usque vixerit, utatur, si voluerit, ad beneplacitum suum. Item duos libros in Academia, unum rubeum et alterum pergamenum lego ad facultatem , ita tamen, quod in bono eis utantur, qui voluerint uti. Item Casus summarios lego Magistro Petro de Corona, ita quod post mortem det ad librarium Facultatis arcium Bienne vel ad librariam Kremnicie. Hec forma continetur in testamento eius. Item ibi placuit magistro Petro, quod omnes isti libri cathenarentur, sic tamen, si contingeret eum uno aut pluribus
indigere, quod facultas sine condicione ei concedat ad usum. Et isti libri commissi fuerunt librario et decano, ut cathenarentur sub expensis facultatis etc.

43.

Elnevezés: Peter Kraws pozsonyi polgármester

Származási hely: Pozsony

A dokumentum dátuma (-tól): 1476-03-22

A dokumentum dátuma (-ig): 1476-03-22

Forrástípus: I.2.3. Végrendelet

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Peter Kraws

Tulajdonos névváltozatai: Peter Kraus, Petrus Kraus

Tulajdonos származása: német          

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1476

Tulajdonoshoz köthető hely: Pozsony

Tulajdonos foglalkozása: világi; polgármester

Tulajdonos nemzetisége: német

Jegyzék leírója: n. a.

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Pozsony város levéltára

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Archív Mesta Bratislava 4.n.1, 173r–173v; DF 277056

Jegyzék régebbi jelzete: n. a.

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Judit Majorossy – Katalin Szende (Hg.), Das Pressburger Protocollum Testamentorum 1410 (1427)–1529, Teil 1: 1410–1487, Wien, Böhlau, 2010, Nr 351, 424–425. /teljes/

 

A könyvek száma (-tól): 9

A könyvek száma (-ig): ?

A szövegegységek száma (-tól): 7

A szövegegységek száma (-ig): ?

Számozása a BH-ban: n. a.

Jegyzék nyelve: német

Adományozott/öröklő: szegény papok és diákok

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Ortvay Tivadar, Pozsony város története, III : Mellékletek Pozsony 1300–1526. évi történetéhez, Pozsony, Pozsonyi Első Takarékpénztár, 1894, 394.

Szende Katalin, Otthon a városban. társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen, Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 2004, 225–228.

Judit Majorossy – Katalin Szende (Hg.), Das Pressburger Protocollum Testamentorum 1410 (1427)–1529, Teil 1: 1410–1487, Wien, Böhlau, 2010, Nr 351, 424–425.

 

Megjegyzés:

Peter Kraws pozsonyi polgármester testamentumában világi olvasmányokat is említ, mint például egy Arthur királyról szólót („ain puech von Kunig Artus”), illetve egy Nagy Sándor-regényt. A „haidin” talán valamely ókori klasszikus, „pogány” szerző átdolgozására is utalhatna (Szende 2004, 226–228). Kraws azzal bízza meg a bécsi Hans Gold mestert, hogy szerezze vissza ezeket az apósának és a Burkhart Scharrachnak kölcsönadott könyveket. De mindemellett a korban ezeknél jóval elterjedtebb imakönyvekről és skolasztikus műveről is szó esik; Kraws ezekről szegény papok és diákok javára tesz hagyományt.

A polgármester titkos eljegyzés miatt börtönbe került 1452. okt. 18-án (Dipl. Pos. III, 66. Városi levéltár, Lad. 37. Sec. 2. Nr 25/a, idézi Ortvay, 394).

 

A könyvjegyzék szövege:

[173r]

Hie ist vermerkt das geschefft, das der ersam weis Peter Kraws, mitpurger zw Prespurgk, gethan hat zu der zeitt, so er das mitrecht woll gethun mocht, und mitguter vernufft und mit wolbedachtem mut unbetzunglich, und das auch nyemant widdersprochen hat, noch widdersprechen hat mugen, als hernach geschriben stet, und das geschefft ist geschehen am freitag vor Letare anno Domini etc. septuagesimosexto. [...]

[173v]

Item ich schaff mein puecher, so vorhanden sein und ettliche ausgelihen hab dem ersamen maister Hanssen Gold von Wienn, das er domit sull thun, wie in verlust, und was petpuecher sein armen priestern sull geben durch Gots willen, und scolasticalia armen schuelern, und was im der puecher dienn, die sull er von meinen wegen halten und mein dapey gedencken. Item ich schaff, das maister Hans Gold sol erfordern von <von> herrn Purckharten <den>[43] Scharrach Magnum Allexandrum und ain andern puech, so ich im gelihen hab. [...]

Item ich schaff, das der benant maister Hans Gold von meiner hawsfraw vatter sull erfordern ain puech von Kunig Artus, und ayner haidin und susst auch ain puech. [...]


 

44.

Elnevezés: Bártfa, Szent Egyed plébániatemplom, 1479

Származási hely: Bártfa

A dokumentum dátuma (-tól): 1479-08-10

A dokumentum dátuma (-ig): 1479-08-10

Forrástípus: I.2.7. Nem ismert célú, hivatalos szerv által készíttetett összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: n. a.

Tulajdonos névváltozatai: n. a.

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1479

Tulajdonoshoz köthető hely: Bártfa

Tulajdonos foglalkozása: n. a.

Tulajdonos nemzetisége: n. a.

Jegyzék leírója: Wagner Simon

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Bártfa

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Bártfa város levéltára (Szlovákia, Štátny archív v Poprade Pobočka Bardejov), Középkori gyűjtemény sign. 2097.; MOL, DF 214774

Jegyzék régebbi jelzete: U 425/2025

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Dr. Ábel Jenő, A bártfai Sz.-Egyed temploma könyvtárának története, Budapest, MTA, 1885. 23–27. /részleges/

 

A könyvek száma (-tól): 29

A könyvek száma (-ig): 29

A szövegegységek száma (-tól): 29

A szövegegységek száma (-ig): 29

Számozása a BH-ban: BHE 1216–1221

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Dr. Ábel Jenő, A bártfai Sz.-Egyed temploma könyvtárának története, Budapest, MTA, 1885. 23–27.

Dr. L. Hoffmann, Die Bibliothek der St. Egidius-Kirche zu Bartfeld, Ungarische Revue, 6., 1886. 555–566, itt 556.

Iványi Béla, Bártfa szabad királyi város levéltára 1319–1526, Budapest, MTA, 1910. 305. (sign. 2023).

Repčak, Jozef, Knihy, knižnice a kníhtlačiarstvo v Bardejove, In: Knižničný zborník 1968/1. Martin, Matica slovenská,1968, 7–47. 

 

Megjegyzés:

Az 1460. évi összeírás után ez az első fennmaradt jegyzéke a Szent Egyed templom javainak. A jegyzéket Ábel Jenő, majd őt követve L. Hoffmann is 1479–80 körülre datálta az alapján, hogy a jegyzékben említett „domina Pauli cum malo nomine” (németül Paulin mit dem posen namen) 1479-ben halhatott meg a városi számadáskönyv testamentumáról szóló adatai alapján (Ábel, 25). Az is erősíti ezt a datálást, hogy a jegyzék hátlapján egy másik kéz németül 1477-től 1479-ig tartó kiadásokat jegyzett fel. 


A könyvjegyzék szövege:

S. Egidij ecclesiae Clinodia ac reliquie (et fraternitatum)

[...] Item I. Crux magna quam fecit fieri domina reych antelynne

Item IX. Missalia valencia

Item II. Missalia antiqua

Item VI. psalteria

Item IIII. antiphonaria

Item III. Gradualia Item II. legende

Item III. agende.

[...]

Item vnam Casulam legavit dominus Georgius ad ecclesiam sancti Egidij

Item honesta domina pauli cum malo nomine legavit vnam crucem argenteam ad ecclesiam sancti Egidij et in 

rei testimonium Symon aurifaber fecit crucem et Michael aurifaber p[...][44] illius crucis.

 


 

45.

Elnevezés: Preirer György (Jorig Prewrer) soproni javadalmas pap, 1481

Származási hely: Sopron

A dokumentum dátuma (-tól): 1481-08-10

A dokumentum dátuma (-ig): 1481-08-10

Forrástípus: I.2.3. Végrendelet

Intézményi/magán: magán

Tulajdonos neve: Preurer Jorig

Tulajdonos névváltozatai: Preirer György, Prewrer Jorig

Tulajdonos származása: német

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1481

Tulajdonoshoz köthető hely: Sopron

Tulajdonos foglalkozása: pap

Tulajdonos nemzetisége: német

Jegyzék leírója: n. a.

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Sopron, Városi Levéltár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete: Sopron, Városi Levéltár, SL.XV.76. Dl. 3002; DF 204436

Jegyzék régebbi jelzete: U 403 / 3002

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története, II.1., Végrendeletek és egyéb feljegyzések 1390-től 1524-ig, Sopron, Székely és társa, 1930. 198–200.  /teljes/

A könyvek száma (-tól): 21

A könyvek száma (-ig): 21

A szövegegységek száma (-tól): 18

A szövegegységek száma (-ig): 18

Számozása a BH-ban: BHE 1853–1867

Jegyzék nyelve: német

Adományozott/öröklő: polgármester, káplánja, Lienhart, Hans Preydler, Florian, Jocob

Elveszettként megjelölt kötetek száma: n. a.

 

Bibliográfia:

Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története, II.1., Végrendeletek és egyéb feljegyzések 1390-től 1524-ig, Sopron, Székely és társa, 1930. 198–200. 

Franz Probst, Ödenburger Privatbibliotheken im 15. und 16. Jahrhundert, Burgenländische Heimatblätter, 16 (1954). 136–144 (itt 143–144).

Mollay Károly, Többnyelvűség a középkori Sopronban – a latin nyelv. II. rész, Soproni Szemle, 22 (1968). 37–58, 130–150. (itt 49)

Szende Katalin, A soproni polgárság anyagi kultúrája a késő-középkorban, Aetas, 5 (1990). 69–123 (itt: 23, 95–96).

Grüll Tibor, Gutenberg-töredék a Soproni Levéltárban, Magyar Könyvszemle 110 (1994). 292–295 (itt 294).

Szende Katalin, Otthon a városban. társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen, Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 2004. 223–231.

 

Megjegyzés:

Preirer György (Jorig Prewrer) soproni javadalmas pap végrendeletében a polgármesternek, Krystan Herbnek, a káplánnak, egy bizonyos kismartoni (Eisenstadt) Lienhartnak, Hans Preydlernek, a Szent Mihály templom egyik javadalmas papjának, bizonyos Florian (Weichselberger) és Jakab uraknak adományozott könyveket. Fennmaradó könyvgyűjteményét (legalább kilenc könyvvel), valamint a könyvszekrényét (dÿ almar zw den puchern) értékesítésre szánta és a befolyó összeget a lelki üdvére szóló adománynak rendelte.

A Judith című könyv az ószövetségi történet dramatizált változata (Szende 2004: 226).

 

A könyvjegyzék szövege:

[…] Item meinem herren purgarmaister dÿ Judith, wan er hatt geren seldtsams. […]

Item meinem kapplan den swarczen rock, das lang halbkandel, mein sidÿel vnd was darin ist, czwaÿ leylichan, ain gestreÿffcztt vnd ain andrs, novum testamentum, meinew tacza pucher, ain hauppolster den gestreÿfften, ain kuss, mein kurss vnd II ellen leinas tüech, ein ÿoppen phaÿtt, mein padtphaÿtt vnd ÿoppen vnd hossen vnd 1 1/2 ellen swawischer czwilich speculum gramatice, II vocabulari. […]

Item her Lienhartten in dÿ Eÿssnanstatt ain klains alcz puchel, mein spiegel, II sexternel auff dÿ wibel.

Item dem her Hanssen Preydler den amatrecht.

Item her Florian ein alcz legenttpuech. […]

Item dÿ panthologeÿ her Jocoben vmb VIII 1/2 tal. den., das er dovon aussrichtt mein herren pharer vnd dy andern czwen pharer auff dreÿ pegenuss vnd dÿ vberpleÿbung zw Sandt Michels kirichen.

Item mein wibel, gruschen, auream biwliam, iudiciarium, fasciculum mundi, Thomam secunda etc., haselpach, mein gesprauchen röck vnd gugel, mein guette deck vnd dÿ almar zw den puchern, das racional, vita philozophorum, mein silbrane taschen vnd gurlel vnd das scholl man alles verchauffen vnd peczallen dÿ gelter vnd von der vberpleÿbung aussgeb nach haÿl der sell.


 

46.

Elnevezés: Esztergomi Székesegyház Szent Miklós oltára, 1484

Származási hely: Esztergom

A dokumentum dátuma (-tól): 1484-01-01

A dokumentum dátuma (-ig): 1484-12-31

Forrástípus: I.1. Katalógusszerű összeírások

Intézményi/magán: intézményi (egyházi)

Tulajdonos neve: Grabariai Miklós

Tulajdonos névváltozatai: Nicolaus de Graborya/Grabaria, Grabariai/Grabarski (Beriszló) Miklós/Nikola

Tulajdonos származása: n. a.

Tulajdonoshoz köthető dátum: 1484

Tulajdonoshoz köthető hely: Esztergom

Tulajdonos foglalkozása: kanonok, az esztergomi Szent Adalbert székesegyház Szent Miklós oltárának rektora

Tulajdonos nemzetisége: magyar

Jegyzék leírója: Grabariai Miklós

Jegyzék egykori lelőhelye(i): Esztergom, Főszékesegyházi Levéltár

Jegyzék mai lelőhelye, jelzete:

Prímási Levéltár, Esztergom, Esztergomi Székesfőkáptalan Magánlevéltára, Acta radicalia (U 437), 24 3 30. (DF 236334)

Jegyzék régebbi jelzete: Esztergomi Főkáptalan Levéltára Lad. 24-3-30

 

Jegyzék kiadása(i) (részleges/teljes):

Knauz Nándor, A magyar egyház régi szokásai, Magyar Sion, 1868. 809. /részleges/

 

A könyvek száma (-tól): 8

A könyvek száma (-ig): 8

A szövegegységek száma (-tól): 7

A szövegegységek száma (-ig): 7

Számozása a BH-ban: BHE 1415–1416

Jegyzék nyelve: latin

Adományozott/öröklő: n. a.

Elveszettként megjelölt kötetek száma: 0

 

Bibliográfia:

Knauz Nándor, A magyar egyház régi szokásai, Magyar Sion, 1868. 809.

Matija Mesić, Pleme Berislavića, Rad Jugoslavenske Akademie Znanosti e Umjetnosti 8., 1869. 30–104.

Kollányi Ferenc, Esztergomi kanonokok, 1100–1900, Esztergom, Főszékesegyházi Káptalan, 1900. 115.

Csapodi Csaba, The Corvinian Library. History and Stock, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1973. 408.

Radó Polikárp, Libri liturgici manuscripti bibliothecarum Hungariae et limitropharum regionum, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1973. 345.

Csapodi Csaba, Codices, die im Jahre 1686 von Buda nach Wien geliefert wurden, Codices Manuscripti 7., 1981. 121–127.

Csapodi Csaba, A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek,  Budapest, MTA, 1984. 15., 25.

Köblös József, Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában, Budapest, MTA TTI, 1994. 330.

 

Megjegyzés:

A Knauz által elveszettként megjelölt jegyzék megvan, a teljes dokumentum alapján egészítettük ki Knauz töredékes közlését. A Szent Miklós oltárnak formulariumot hagyományozó Jacobus de Kapolna magister azonos azzal a Jacobus de Kapolnával, aki a Szent Jakab oltár számára teológiai miszcelláneát adományozott, amely később a budai vár könyvtárán keresztül az ÖNB-be került (Cod. 4036.) Annak bejegyzése: „Liber magistri Michaeli de Kapolna Canonici ecclesie Jauriensis nunc Magistri Jacobi de Kapolna, legatus altari Sancti Jacobi et Aug.” (Csapodi) A jegyzékben említett egyik breviárium talán azonos az OSZK cod. lat. 409. jelzetű kéziratával (egykor: ÖNB, cod. 1799.), amelyben bejegyzések tanúskodnak arról, hogy az esztergomi Szent Miklós templomé (oltáré?) volt 1477–1483 között. Egy másik bejegyzése szerint „hodie installatus est M. Emericus de Lowas Canonicus Strigoniensis in Budensem Canonicatum 1476.” 

 

A könyvjegyzék szövege:

 

[1r]

Ihesus Maria. 1484. Inventarium rerum Altaris Sancti Nicolai de porticu Strigoniensis per me Nicolaum de Graborya Canonicum Ecclesie Strigoniensis et Rectorem Legittimum dicti altaris factum.

Item. Primo habetur Missale unum in pergameno, satis competens. Apud manus Thome de Tharkan prebendarium Chori Strigoniensis Capellanumque eiusdem altaris, quod ego feci perficere meis impensis et ligare.

Item habet Breviaria duo eciam in pargameno unum magnum, aliud minus in modo st[..]

Item habet postillam unam super ewangeliis in magno volumine quod incipit Ductus est etc.

Item habet Sermones dominicales in simili volumine qui incipiunt Reverendissimo in Christo patri et domino N. etc.

 

[1v]

Item sunt Sermones collecti in parvo volumine. Incipiunt Quasi diluculum preparatus est egressus eius.

Item habet formulare unum in stilo capituli Wesprimiensis et partim in stilo Curie Regalis quod incipit Nobilibus in Christo dilectis datum michi per Magistrum Iacobum de Kapolna Executorem condam Magistri Emerici Lowas predecessorem meum immediatum.

Item habet unam Mensam in qua sunt incluse carthe quedam et est est [!] sine clave.